-
Bojtor Iván: A fennsík
Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy ...
-
Erdei Lilla: Kecsketej
„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.” Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt 1. A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertá...
-
Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah
Wilhelm Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes e...
-
Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje
Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjel...
-
Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje
Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány perc...
-
Körtvélyes Ákos: Én kicsi Kutulum
A felhő követett minket, ebben biztos voltam. Végig figyeltem az ablakon keresztül, és amikor apu megállította az autót a házunk előtt, utolért minket. Kikapcsoltam magam a gyerekülésből, kinyitottam az ajtót, és leugrottam a járdára. Nem sütött a nap, a felhő eltakarta, ...
-
Rádai Márk: Ébredés
Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furc...
-
Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya
1. A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. ...
-
Vidra Gyula: Sivatagi szerpentin
Hiába vált a közlekedési lámpa zöldre, már senki sem fog éjszaka átmenni rajta. Mereven lóg az út felett, a szél sem fúj, és amíg vissza nem vált vörösre, olyan, mintha az idő is megállt volna. Erre cáfol rá a dingó, ami a közúti lámpa sápadt fénye alól bukkan fel, hogy á...
-
Kovách Kristóf: Szemfényvesztés
A kanonok a Herrengasséra nyíló ablak mellett ült a kávéházban, és egy turfot lapozgatott. Néha szórakozottan végigsimította violaszínű gallérját, mintha az imént elfogyasztott rétes morzsáit akarná leseperni onnan, de egyébként tökéletesen belefeledkezett az újságba. Sze...
-
Sam Eddison & J. B. Bachman: Isaac Caol öröksége
Apám, Isaac Caol, a két kezével fojtotta meg anyámat. Killarney plébánosa figyelmeztetett, hogy üzenetet küldött Dublinba, és ha megérkezik az érsek végrehajtója, boszorkányság vádjával fogják megmérettetni apámat, de a tragédiát a túlbuzgó egyházfi sem tudta megakadályoz...
