(Frissítés 2023.03.01.: Ez a bejegyzés 2022. július 31-én jelent meg eredetileg, és a bejegyzésben az akkori állapotokról esik szó. Az együttműködés az Agave Könyvekkel már ez után a bejegyzés után jött létre, tehát, amit itt leírtam, azóta már érvényét vesztette.)

„Amit jómagam az amatőr írásnak nyújtani tudtam, bizonyára rendkívül csekély, ám legalább kijelenthetem, hogy legjobb tudásom szerint járultam hozzá egy számomra oly értékes ügyhöz.” – H. P. Lovecraft

Mint minden bizonnyal tudod, június 18-án elindult a Black Aether ponyvamagazin kilencedik lapszámának előrendelése a TBA Könyvek webshopjában – az Azilum aktuális lapszámával együtt –, amely a tavalyi Paganus, avagy pogány kultuszok, titkos tásaságok és páholyok a Cthulhu-mítoszban novellapályázat nyertes alkotásait tartalmazza. Az előrendelés a megszokott mederben folyik, van még időd, nem maradsz le róla, azonban az utóbbi hetek történései arra késztettek – valójában kényszerítettek –, hogy megváltoztassam, pontosabban kibővítsem a magazin tartalmát. Ennek oka minden bizonnyal nem fog meglepetést okozni, ugyanakkor kiemelten fontos a „jelen állás szerint” a következő bekezdésben, örülnék, ha ezt jól elraktároznád magadban a későbbiekre.

Az elmúlt napokban több, általam szeretett és nagyrabecsült hazai szerzőt kértem fel, hogy egy új(abb) novellával, rövidebb írással járuljanak hozzá a magazin jelen állás szerint utolsó lapszámához, így az eredeti tartalom kiegészül Erdei Lilla, Fekete I. Alfonz, Farkas Balázs, Kovách Kristóf, Pető Zoltán, Sütő Fanni és Veres Attila egy-egy írásával.

Nem célom politikai vagy gazdasági okfejtésekbe bonyolódni, de kétségtelen, hogy ezek a tényezők kényszerítettek arra, hogy meghozzam a döntést, miszerint a Black Aether ponyvamagazin felfüggeszti működését és az aktuálisan előrendelhető kilencedik lapszám lesz valószínűleg jó ideig az utolsó a sorban – legalábbis a jelenlegi formájában. Ugyanakkor tartozom legalább annyival, hogy elmondjam a miérteket. Nem kell valamiféle összeesküvés-, vagy gyíkelméletre gondolni, ugyanis a képlet végtelenül egyszerű: a bitangerős forintárfolyam, amely jóideje garantálja a stabil tervezhetőséget, és segíti, hogy a papírbeszállítók havonta többször is emelhessék az árakat – ha kell, akár naponta, azonnali határidővel –; a tény, hogy egyesek egy nap alatt bármiféle konstruktív koncepció nélkül egy tollvonással és egy alírással kihúzhatják a lábad alól a talajt és pár nap alatt kilátástalan helyzetbe taszíthatnak; az a bizonyos mélyűri rezsidémon, amely nyakunk köré tekerte interdimenzionális konformizmussal bekent csápjait; a frissen érkezett hír, hogy lecsavarták a benzinársapkát és ezentúl taxisok fogják házhoz vinni a magazinokat kényszerítettek sarokba. Miután ezek együtt nyolcadszor is megforgatták a kést a vesémben, határozott mozdulattal elvágták a Black Aether ponyvamagazin torkát, aminek fekete vére egészen a Karmelitáig spriccelt.

Ilyen egyszerű. Nincsenek titkos szekták, világuralomra törő öregemberek, csecsemőket evő kultisták, csupán a valóság, ami bekopogott az ajtón, pontosabban baltával aprította miszlikbe az elmúlt közel hét évet jelképező ajtót. A fentiek nem csak téged, mint olvasót érintenek, hanem engem, minket is, akik a papír másik oldalán állunk. Nem csak te fogsz elgondolkozni azon hamarosan, hogy elfér-e (még) egy kiadvány a kosárban, hanem én is, mi is, és bár az idő végtelen, csak egy kis szelet jutott belőle nekünk, ezzel pedig gazdálkodnunk kell, ha tetszik, ha nem. Úgy tűnik nem mi fogjuk beosztani a saját időnket, hanem a szükség, és luxuskategóriába fog tartozni egy olyan úri hóbort, mint egy amatőr ponyvamagazin szerkesztése & kiadása. A luxust pedig nem tudjuk megengedni magunknak, de még a minimumot is alig. Ha gondolod, nagyon szívesen részletezem, hogy ezek a tényezők akár egyesével is, de főleg egymásra hatva miként lehetetlenítik el a folytatást, és csattogtatják fogaikat egyébként már az egész magyar könyvkiadás torkán, de valójában tudom, hogy nem kell mondanom semmit, mert te sem vagy vak.

„Amit én nyújtottam az amatőr újságírásnak, az sajnálatosan kevés; amit az amatőr újságírás nekem megadott – az az élet maga.” – H. P. Lovecraft

Nyilvánvalóan nem tudom, és nem is fogom elengedni a Black Aether kezét, de jelen formájában ez lesz az utolsó lapszám – ezért is kértem fel a szerzőket, hogy legyen ez egy méltó búcsú. Ne örülj, nem lesz ebook. Nem is volt, és nem is lesz, ezt pedig meg kell értened, el kell fogadnod. Sok mindenre képes voltam és vagyok a közösségért és a magazinért, de vannak dolgok, amiket nem voltam, és nem is vagyok hajlandó megtenni – a Black Aether egy nyomtatot kiadvány, nem pedig egy rideg és jellegtelen bithalmaz. Ne várj el többet annál, mint amit te megtennél a magazinért.

Minden bizonnyal kellemetlenül érint ez a hír, amennyiben terveztél indulni a Maleficarvm pályázaton. Hidd el, hogy a cipőtalppá aszalódott szívem hasad bele, hogy ez így alakult, mert ezt a pályázatot azóta tervezgetem, mióta először láttam Robert Eggers mesterművét, de a fenti okok miatt ebből a pályázatból nem lesz kiadvány – ha pedig arra gondolok, hogy miközben ezeket a sorokat írom, befutott egy újabb pályamű… Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy sok szerző pályázatról-pályázatra ír – ami egyébként egy rendkívül rossz gyakorlat –, a köztes idő pedig elvész a kozmikus ürességben, ezért legalább némi inspirációnak a pályázat fennmarad; bár ebben a formájában most már inkább kihívásnak kellene nevezni.

Mindig az alkotás öröme kell, hogy vezéreljen, ha írásra adod a fejed, és ha így gondolkozol, amit szívből remélek, akkor érteni fogod miért nem találok ki félmegoldásokat arra, hogy a pályázati anyagok megjelenhessenek valamilyen felületen szerkesztés nélküli állapotukban. Ha beküldöd határidőre a novelládat, ahogy eddig is, most is szívesen készítünk értékelést amennyiben kéred, de többet sajnos most nem tudok adni.

„Ki tudhatja, mi vár ránk? Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet.”

A Black Aether ponyvamagazin az árnyakon túlról fogja toborozni kultistáit, és ha a csillagok együttállása ismét kedvező lesz, visszatér, hogy létezésével újra támogassa a hazai amatőr weird irodalmi színteret. Sötét sikátorok és zegzugos utcák végeláthatatlan labirintusából, sírkertek és csontházak néma csendjéből, a tér és idő elfeledett dimenzióiból térek vissza, hogy újra meggyújtsam az orfikus tüzet. Ibisz sötét kultuszának gúlja leszek, Pán sarja, Hekaté leánya, Kirké disznója, Triszmegisztosz követője, Salem bosszúja, Crowley végzete, és mindörökké Lucius Valerius Messala örök tanítványa leszek. Várni fogom a percet, mikor ismét megnyílnak a háromszögű fekete űr kapui és megtisztul a sivárság fojtó légköre, mikor az örökéhes síri zabálók felszegik fejüket, felharsannak a pandemónium démoni harsonái és újra táncba hívnak Walpurgis-ritmusai.

Nem búcsúzom, és a Black Aether ponyvamagazin sem búcsúzik, mert a következő időszak csupán egy pihenő, egy mélyűri álom lesz. A magazin R’lyeh tengerfenéki városában fogja átvészelni ezt az időszakot a kultisták és a Nagy Öregek hívó szavára, a dicsőséges feltámadásra várva.

„Meghalni nem halhat meg az,
Mi öröklétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik – a Halál.”

Dicsőség a Nagy Öregeknek, dicsőség a Fekete Embernek!
Várjátok a tudás és nemtudás, a lét és nemlét hírnökét, mert a megváltás eljövend, az éteri utazó visszatér!

Iä! Iä! Cthulhu fhtagn!

Iä! Iä! Lucius Valerius Messala!

Híved,
J.

* * *

Remélem feltűnt, hogy az Azilum magazinról nem esett szó. Azért nem, mert az Azilum magazin más lapra tartozik, ott folyamatos a megjelenés. A TBA Könyvek is módosítani fogja a kiadói terveket, és szűkös lesz a jövő év, de az Azilum magazin megjelenése biztosított.

Ha ismersz, akkor tudod – ha nem, akkor most megtudod –, hogy rég kihűlt szívem legsötétebb bugyrából tör fel az az utálat és undor, amit azok iránt érzek, akik az elmúlt harminchárom évben bármilyen szinten is politikai szereplőnek titulálták magukat a hazai közéletben és megosztották társadalmunkat. Éppen ezért nem érdekel, hogy Putyin, vagy Soros, vagy Gyurcsány, vagy Orbán, Márk-Zay, a háború, a migránsok, a ruszkik, az ukránok, nácik, komcsik, hidegek, melegek, vörösek, sárgák, kékek, hupililák, az ufók, a gyíkemberek, vagy azok okozták ezt az egészet, akik képesek leírni, hogy csutulu és csucsulu. Szóval ha hozzászólsz valahol majd ehhez a bejegyzéshez, ne szidd az egyik, vagy a másik oldalt, legyél korrekt és az összeset kollektíve küld el a picsába – vagy inkább hagyd az egész politikai dolgot a fenébe, és ezzel jársz a legjobban.

Ha lehet, inkább ne bocsátkozz felesleges spekulációkba, mert nem érdemes, inkább kérdezz és szívesen válaszolok, ha meg továbbosztod a hírt, ne adj neki valami clickbait hiénacímet, hogy megszűnik a Black Aether, vagy feladta a Nagymester meg hasonlók, mert ugyebár nem erről van szó. 😉

Borítókép: Igor Krstic – The Cultist