Black Aether vs. Magyar Posta – 0:1

Feltöltve: 2017/02/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A 2017-es év nem éppen szerencsésen indul a Black Aether magazin számára, de remélem, hogy az akadályokkal megtűzdelt út végül hétsávos autópályává alakul át.

Sajnos a márciusi magazinból egy darab novella kikerül, mert az íróval nem találtuk meg a közös hangot, nem tudta magáénak érezni a Black Aether magazin fix koncepcióját. Így a magazin terjedelme le fog csökkenni, ez természetesen azt is jelenti, hogy elviekben az ára is csökkenni, fog. Természetesen kárpótolni fog a többi tartalom és a már szokásosnak mondható plusz ajándék, ami ezúttal hasznos is lesz.

A Magyar Posta eddig sem könnyítette meg a dolgomat, nem egy órát kellet feleslegesen sorban állnom azért, mert az inkompetencia rendszeresen felülkerekedett és hiába a sok száz feladott egyenlevél… ahány dolgozó, annyi variáció. Ezt a rendszertelen helyzetet fejelte meg a Posta azzal, hogy január 1-től korlátozta a levélként feladható küldemények méretét. Először csak a vastagságról volt szó, de végül a boríték méreteit is lekorlátozták.

A boríték nem lehet szélesebb 22,9 cm-nél. A Black Aetherhez használt egyenboríték 24 cm széles.

Igen, először nekem is ugyan az szalad ki a számon mint neked, majd később a Postán is elismételtem. Egyelőre úgy tűnik, hogy búcsút mondhatunk a légpárnás borítékoknak. Lehetőség van egyéni díjszabásra, amennyiben pontos összeget fogok tudni mondani, természetesen közlöm az információt. Ha ez nem lesz megfelelő, vagy túl magasnak ítélem meg, akkor a légpárnás borítékokat le kell cserélnem, és egy köztes megoldást kell kitalálnom, hogy a magazinok ne sérüljenek a sima borítékban.

Amint megszületik a megoldás, új bejegyzésben fogok tájékoztatást adni a részletekről.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....