ParaNoir Pub

Feltöltve: 2015/12/17
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Szerencsére egyre több tematikus pub/söröző/kocsma/italozó/étterem nyílik, amik végre nem a megszokott sport-cickók-szerencsejáték triumvirátusra épülnek. A BarCraft, HammerTime Cafe után október 2-án megnyílott a horror geek, ParaNoir Pub.

Mivel a pub Budapesten a Hársfa utca 41-ben van, én meg az ország másik felén, ezért nem volt alkalmam saját szememmel is megnézni, de a Facebook oldalukon közzétett események, bulifotók és főleg a szeretlekmagyarország.hu cikke alapján, igen csak össze kéne szednem magam és behörpölni pár itókát. A képek alapján az összes klasszikus megjelenik a pub valamelyik helységében, az meg külön zoral lett, hogy az asztalok végére kerültek a nagyméretű fotók és úgy néz ki a dekoráció, mintha Leatherface éppen a te arcodat készülne letépni.

Sajnos Lovecrafthoz köthető fotót nem láttam, minden esetre a tulajdonosokat megkérdezem további terveikről. Elférne a sarokban egy Hartmann Krisztián alkotta, méteres Cthulhu szobor.  Ha a környéken jársz, ne hagyd ki, és mindenképpen csinálj pár fotót.

A fényképeket a www.szeretlekmagyarorszag.hu cikkéből emeltem ám, amiket Mervai Márk készített.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...