Out of Mind: The Stories of H.P. Lovecraft (1998)

Feltöltve: 2018/05/19
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Bár a hivatalos álláspontom az, hogy nincs igazán kiemelkedően jó lovecrafti film, néha kénytelen vagyok módosítani arra, hogy igen-igen ritka az olyan alkotás, ami nem csak a Cthulhuról akar újabb csápot lenyúzni, hanem igazi rajongói szemlélettel vezérelt, de a megfelelő anyagi, és technikai háttérrel is rendelkezik. Ebben az esetben az utóbbi kettő is érvényesül, hiszen az Out of Mind, a quebeci kormányzat támogatásával készült, a kanadai televízió számára, 1998-ban. A film hasonló jellegű, mint az olasz La chiave d’argento, ahol keveredik egy Lovecraft monológ, egy időn kívül élő személy mindennapjaival, ám ez jóval modernebb, több novellának története is összefonódik, és igencsak izgalmasabb.

Carter (Art Kitching), kilencvenes évek végén élő, az éppen huszonhetedik életévét betöltő fiatalember megörököl egy különös dobozt, az általa sosem ismert, titokzatos módon eltűnt nagybátyjától. A hagyaték tartalma egy ősrégi könyv, egy levél, és két fénykép. Tipikus kezdés, amikor a múltból előbukkan egy titok, avagy váratlan örökség, ami eleinte izgatottságot okoz, végül a kéretlen vagyon rémületes következményeket szül. A megsárgult lapú, bizarr karakterekkel (és néhol angolul) íródott könyv “természetesen” a Necronomicon, a levél pedig Dr. Henry Armitage-hez szól, és az egyik fénykép nagybátyját, a másik pedig Lovecraft-ot ábrázolja. Carter rövid nyomozás után megtudja, hogy Lovecraft kicsoda, és kap egy rövidke kötetet barátjától, ezáltal egyre jobban elmerül ötleteiben, és az álmokkal kapcsolatos ideáiban. Jópofa jelenet, amikor Carter barátja pózol a Lovecraftos pólójában, de közben kijelenti neki túl lassú a stílusa, és amúgy is eladhatatlanok a vele kapcsolatos termékek, csak a főnöke rajongása miatt árulja őket. Armitage-el, az öreg Miskatonic egyetemi professzorral való találkozása alkalmával jobban megismeri a könyv múltját, és figyelmezteti, hogy óvakodjon a mániákus férfitól, akit álmaiban látott, Harley Warrentől. Cartert egyre különösebb élmények érik az éjjel, és miután találkozik egy erdei séta alkalmával Lovecrafttal, kérdés lesz az is, hogy ki álmodik kit? Álmokkal szemben a valóság, különböző idősíkok és személyek kezdenek el összekeveredni, mint a régmúltnak fátyla által egyre homályosabbá váló emlékek.

Az egy órás film kellemesen lassú tempójú, sötét hangulatú és csavaros. David Lynch stílusára emlékeztet a cselekmény, eléggé nagy hatással lehetett Raymond Saint-Jeanra aki az írója, és rendezője a filmnek. A kanadai TV és film akadémia által is díjazott zene szépen, hangulatosan olvad bele a háttérbe, miközben a színészek szimpatikusan, teátrálisan játszanak. A Lovecraft szerepében a hosszúkás fejű, hegyes fülű Christopher Heyerdahl több mint remek: hanghordozása, illetve stílusa olyan, mint amilyennek leírták az írót valaha, a készítők alapos munkát végeztek, hogy HPL személyiségét visszaadják. Vajon egy hollywood-i produkció mennyire lenne hiteles? Megelégednének a kultikus Jeffrey Combssal? (őszintén remélem, hogy elfelejtették a nevét – a szerk.) Aranyat érő jelenetek amikor Lovecraft egy videó-felvevőbe bámulva, mereven mesél gondolatairól egy tőle nem messze álló mikrofonba beszélve; esszéiből és levelezéseiből kiragadott részletek egy videónaplóba sűrítve. Heyerdahl és a többi színész egyébként különböző TV sorozatokból lehet ismerős, számtalan műsorban voltak már egyszeri mellék, avagy visszatérő szereplők.

A film egyébként megjelent DVD-n, a H.P. Lovecraft Collection harmadik részében, több rövid filmmel együtt. Óvakodj egyébként az H.P. Lovecraft Filmfesztivál által kiadott kiadvány hátsó borítós leírásától, mert egyrészt megtévesztő módon dokumentumfilmként ábrázolja az alkotást, másrészt lelövi a csavart is.

Az Out of Mind tartalmazza több Lovecraft történetnek is a feldolgozását, újra gondolását úgy, hogy maga a film egyik csavarja is az, hogy vajon éppenséggel melyik novellát is látjuk megfilmesítve. Nincs parodizálás, ironizálás, művészkedés. Több mint egy film ez, ami elakar mondani egy történetet, hogy szórakoztasson egy lovecrafti kelléktárral. Maximális tisztelettel, öncélúság mentesen nyúl a Mester életművéhez, hogy kiragadjon belőle pár szeletet, és emléket állítson róla.

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...