H. P. Lovecraft életrajzát taglaló cikksorozat korábbi részében már kitértem arra, hogy HPL életének egyik meghatározó időszaka volt a Brooklynban eltöltött pár év, ahova valószínűleg nem költözött volna el, ha nem fűzi szoros kapcsolat Sonia Greene-hez. Lovecraft szebbik nemhez fűződő viszonyát taglaló cikkből már kiderült, hogy kettejük házasságában “nem egy szenvedélyes szerelmet ismerhettünk meg”; viszonylag keveset tudunk arról a nőről, aki minden érdeme ellenére is, leginkább, mint Lovecraft felesége maradt meg a köztudatban.

Greene életrajzával kapcsolatban nem minden adat tisztázott. 1883-ban született, a Kijevtől nem messze fekvő Icsnia városában, de egyes információk szerint az ugyan csak ukrajnai  Konotopban született, ahol Sonia Haft Shafirkin vagy Sonia Shaferkin Haft néven anyakönyvezték. Apja korán meghalt, anyjával és bátyjával 1890-ben Liverpoolba költöztek, majd anyjuk 1892-ben New Yorkba utazott a két gyerek pedig maradt az év végéig a báró Maurice de Hirsch alapította iskolában, mikor is követték anyjukat Amerikába. Sonia 1899. december 24-én feleségül ment az orosz származású, nála tíz évvel idősebb Samuel Seckendorffhoz, aki később egy barátja tiszteletére vette fel a Greene vezetéknevet. A következő évben kisfiúk született, de ő sajnos három hónapos korában elhunyt, lányuk Florence Carol 1902. március 19-én született. Lovecraft levelezőtársa Alfred Galpin szerint Samuel Greeen „butális jellemű ember volt”, aki viharos házasságukat lezárva, 1916-ban vetett véget életének önkezűleg.

Sonia életének fontos fordulópontja volt, amikor 1917-ben megismerkedett James F. Mortonnal, az anarchista íróval, aki bevezette őt az amatőr irodalom világába. Morton politikai aktivista volt, 1920-tól Baháalláh követője, ebből adódóan antirasszista, globalista nézeteket vallott, a világegység szószólója volt – egy modern felfogású gondolkodó. Sonia ekkor egy jól menő ruházati üzlet rendkívül jól fizetett ügyintézőjeként dolgozott, nem szűkölködött, Brooklyn egy gazdag negyedében, Flatbushban lakott a Parkside Avenue 259 alatt, évi 10.000 dolláros fizetéssel.

Parkside Avenue 259, Flatbush

1921 júliusában Sonia ellátogatott a NAPA kongresszusára Bostonba, ahol Reinhart Kleiner bemutatta őt Howard Phillips Lovecraftnak. Az akkor harmincegy éves HPL-t nem sokkal azelőtt érte életének legsúlyosabb traumája: 1921. május 24-én édesanyja, Sarah Susan Phillips Lovecraft epehólyag műtét során elhunyt a Butler kórházban. HPL így írt erről:

“Édesanyám május 24.-i halála rendkívüli sokkhatásként ért engem, melynek hatására közel lehetetlennek érzek minden erőfeszítést és koncentrációt. Nem sokat alszom és képtelen vagyok bármi akaraterőt magamba kínlódni vagy bármi sikert elérni.”

Lovecraftban még az öngyilkosság gondolata is felmerült, szerencsére rövid időn belül túltette magát ezen, de édesanyja és halála iránti érzései visszaköszönnek a The Thing on the Doorstep (A dolog a küszöbön) című történetben, amikor is Edward Pickman Derbyt mutatja be:

„Egyedüli fiú volt, s hozzá igen gyenge testalkatú, ezért szülei, akik valósággal bolondultak érte, szinte sohasem engedték el a közelükből. (…) Nem csoda hát, hogy zárkózott, befelé forduló ifjú lett belőle, különös és gazdag képzeletvilággal megáldva, hisz szigorú szabályok szerint megregulázott környezetéből csak fantáziája révén nyerhetett szabadulást.”

„Edward harmincnégy éves volt, amikor az édesanyja elhunyt; ekkor hosszú hónapokra valami titokzatos, idegi alapú betegségbe esett, és teljesen cselekvőképtelenné vált.”

Amikor 1921-ben Lovecraft találkozott Soniaval, már jó ideje aktív szereplője volt az amatőr irodalmi és amatőr újságírói színtérnek, 1914-ben lett a United Amateur Press Association (UAPA) tagja, 1917-ben csatlakozott a National Amateur Press Association-höz (NAPA), 1917 és 1918 között pedig a UAPA elnöke volt. A két szervezet története szorosan összefonódik, azonban ellentétek is húzódtak közöttük, az amatőr újságírói mozgalom a két szervezet köré csoportosuló írókat foglalja magába. A NAPA 1879-ben, míg a UAPA 1894-ben alapult. A két szervezet az amatőr alkotói táborok érdekeit képviselte – a NAPA a mai napig létezik, évente díjat oszt ki nem csak az újságírás számos műfajában, de fikciós próza és líra kategóriában is.

Lovecraft azért csatlakozott mindkét szervezethez, mert azt remélte, közelebb hozhatja egymáshoz őket, megkönnyítve a kommunikációt és az együttműködést a felek között. Mindezzel együtt azért kijelenthető, hogy HPL inkább a UAPA írójának tekinthető – a NAPA-nak csupán két rendezvényén vett részt, köztük az 1921-es bostoni találkozó, ahol megismerkedett Soniával, aki Rheinhatr Kleinerhez hasonlóan a New York-i amatőröket képviselte a kongresszuson.

Az amatőr írói társaságok, mint alkotók közösségei működtek, amelyek közös erőből, sokszor jelentősebb támogatás nélkül hoztak létre egy-egy lapot, vagy hírlevelet, aktív kommunikációt folytattak a felvetett témákban. A kongresszusok pedig a személyes, formális találkozások, ismerkedések, valamint az előadások, évösszegzők alkalmai voltak. Csodás alkalmak voltak ezek, ahol nagy gondolkodó, véleményformálók, költők, írók találkoztak egymással. Minden résztvevő elkötelezett az amatőr irodalmi kultúra iránt, közösek a témák, ha nincs is egyetértés, akkor is élménydús viták folynak. A fiatal Sonia Greene felfokozott, szenvedélyes lelkiállapotban közelít egy karizmatikus úriemberhez, aki leírhatatlan odaadással beszél irodalomról, kultúráról, az írás művészetéről.

Sonia Greene az 1921-es The Rainbow első számában

A találkozás rendkívüli benyomással volt Greenere, nem sokkal a rendezvény után ötven dollárral támogatta meg az UAPA tevékenységét, ami napjainkban több mint 600 dollárt jelent, és amennyire munkája engedte, többször ellátogatott Providence-be. Sonia jelentős ráfordítással elindított egy amatőr kiadványt The Rainbow címen, amely azonban csupán két számot élt meg. Az 1921-es októberi elő számban jelent meg HPL Nietscheism and Realism (Nietzscheizmus és realizmus) című értekezése, valamint Sonia Mors Omnibus Communis című versének elemzése is, az 1922-es májusi második számban pedig Lovecraft Celephaïs című prózakölteménye volt olvasható.

1922 tavaszán Sonia meghívta HPL-t New Yorkba, hogy találkozzanak barátaikkal, különösen Samuel Lowmannel; Lovecraft ekkor még vendéglátója lakásában, Greene pedig egy szomszédjánál aludt ez idő alatt, majd Sonia rábeszélte vendégét, hogy töltsenek el együtt egy hetet a Massacusets állambeli Gloucester és Magnolia városokban. Lényegében ez volt az első hosszabb idő, amit Lovecraft egy olyan nővel töltött kettesben, aki nem a rokona volt. Ebben az időszakban született meg Soniában a The Horror at Martin’s Beach elbeszélés ötlete, amit 192 júniusában írt meg, és amin később Lovecraft egy kicsit még dolgozott, végül az 1923-as november Weird Tales magazinban jelent meg, de akkor még The Invisible Monster címen. Valamint ekkora tehető a Four O’clock (Azilum magazin #3) című novella ötlete is, ám erről Sonia később azt vallotta, hogy Lovecraft csupán javaslatokat tett a végső formát illetően, egyébként teljes egészében az ő műve.

Lovecraft július végén visszatért New Yorkba, ahol októberig maradt Soniával.

Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy komoly kötődés alakult ki kettejük között; a házasság ötletét Sonia vetette fel, amivel Lovecraft mindenféle ellenvetés nélkül egyet is értett, azonban érdekes módon erről nem értesítette a nagynéniket, március 2-án vonatra szállt, és másnap New Yorkban feleségül vette Sonia Greene-t a manhattani Szent Pál Katedrálisban.

Friss házasok

Philadelphiába indultak nászútra, azonban idejük nagy részét az Imprisoned with the Pharaohs (Under The Pyramids – A fáraók börtönében) című elbeszélés újraírásával töltötték – Lovecraft ugyanis ez első kéziratokat a providence-i pályaudvaron felejtette. Végül Sonia lakásában telepedtek le a brooklyni kerületben Flatbushban. Nem sokkal a nászút után Sonia elvesztette pozícióját a ruházati üzletben – vagy ő mondott fel, hogy kalapüzletet nyithasson -, ami sajnos nem érintette éppen kedvezően a fiatal párt; Lovecraft arra kényszerült, hogy ő is munka szerezzen magának, de ez irányú törekvései nem vezettek eredményre, bár ezen tevékenységét túlzás lenne törekvésnek nevezni. HPL-t egész egyszerűen nem hozták lázba a világi hívságok, a mindennapi betevő megszerzésénél, és nem mellesleg a házasélet realitásánál sokkal jobban érdekelte az irodalmi és kulturális élet, valamint hasonló beállítottságú barátaival való rendszeres találkozók és beszélgetések. Bármennyire is meg voltak szorulva anyagilag, amatőr irodalmi aktivitásuk nem csökkent: 1924 májusától, 1925 júliusáig Sonia Greene a UAPA elnöke volt, Lovecraft pedig főszerkesztője, kettejük szerkesztésében jelent meg a United Amateur néhány száma, amelyek többnyire saját és kollégáik írásait tartalmazták.

1924 októberében Sonia súlyos gyomorbántalmakkal került kórházba, de még ugyan ebben az évben decemberben sikerült a Mabley & Carew áruházban munkát találnia Cincinnatiben, azonban egészsége tovább romlott, kétszer volt kénytelen egy helyi magánkórházba vonulni. 1926 februárjában elvesztette állását, majd visszatért Brooklynba, ahol idejének nagy részét márciustól júniusig egy női belgyógyászati otthonban töltötte, júliusban a Halle-nél, Cleveland vezető áruházánál talált munkát, azonban itt csak alig egy évet tudott dolgozni.

Lovecraft ez idő alatt egy kis apartmanban lakott New Yorkban, ebben az időszakban összesen körülbelül három hónapot tölthettek együtt, rövidebb hosszabb megszakításokkal. 1926 tavaszán Sonia végleg beletörődött, hogy nagynénjei hazavárják férjét Providencebe, akik már az elejétől fogva ellenezték a házasságot, április 17-én segített férjének hazaköltözni, majd egy egész hetet töltöttek el együtt, mielőtt visszautazott Brooklynba. Sonia, aki ekkor már nem dolgozott a Halle-nál, egy kalapüzlet nyitását tervezte Providence-ben, azonban a nagynénik elutasították ezt, mert méltatlannak érezték, hogy unokaöccsük felesége eladóként dolgozzon a szülővárosukban, ahol családjuk lényegében az arisztokrácia részét képezte. Az konzervatív értékekhez való ragaszkodás, arisztokratikus gőg állt szemben egy modern gondolkodású, jövőbeli boldogulásáért tenni és áldozatokat hozni kész nővel.

Sonie Greene & H. P. Lovecraft

A következő két évben kapcsolatukat szinte kizárólag levelezésből állt, bár HPL szeptember 13-19 közt visszatért New Yorkba, feltehetően azért, mert Sonia hívta őt, miközben neki Chicagóban volt állása. 1928 tavaszán Sonia ismét megkérte férjét, hogy utazzon Brooklynba, és segítsen beindítani neki egy új kalapboltot; Lovecraft április 24-től június 7-ig vendégeskedett saját feleségénél az East 16th Street 395 szám alatt.

1928 végén Sonia elindítja a válást, mert már nem tudott egy olyan házasságban élni, amely csak levelezésen alapul. Lovecraft többször visszautasította a válási kérelmet, mert szerinte “egy úriember nem válik el a feleségétől ok nélkül”, ám végül kénytelen volt beleegyezni. Az utolsó válási papírokat azonban Lovecraft nem írta alá, így valójában Sonia későbbi házassága, amit 1936-ban kötött Dr. Nathaniel Davis-szel technikailag bigámiának tekinthető. Utoljára 1933-ban találkoztak Sonia és Lovecraft, amikor egy körútra hívta meg volt férjét, és bár Lovecraft feljegyzéseiben megemlíti a körutat, a volt feleségével való találkozás kimaradt.

Mielőtt végleg elbúcsúztak volna egymástól, Sonia Greene véghezvitte a modernkori irodalom egyik legsúlyosabb terrorcselekményét: elégette a Lovecrafttól kapott összes levelét, csupán néhány képeslapot kímélt meg.

Néhai férje haláláról csak 1945-ben értesült.

Könnyű lenne kudarcként megítélni kettejük kapcsolatát, megvádolni HPL-t, hogy félvállról vette a házasságot és nem volt hajlandó áldozatokat hozni kettejükért. Kívülről szemlélve ez mind igaz. Azonban megítélhetjük úgy is, hogy románcuk csupán fellángolás volt és csak az amatőr irodalmi kultúra szeretete táplálta. Lovecraft sok szempontból alkalmatlannak tűnhet intim emberi kapcsolatok teremtésére, ám sokkal valószínűbb, hogy nem illettek össze Soniával, akinek vitathatatlan érdeme, hogy visszaemlékezéseivel hozzájárult ahhoz, hogy árnyaltabb képet alkothassunk Lovecraftról, mint emberről és ahhoz, hogy Lovecraft a New York-i élményeivel és rövid házasságával érettebb alkotói szemlélettel tért vissza Providence-be, az egyetlen helyre, amelyet otthonának elismert.

Sonia Greene 1972-ben hunyt el, a Diana Lynn Lodge idősek otthonában, Los Angelesben, nyolcvankilenc éves korában.