Black Aether #6 Magazin – felhívás

Feltöltve: 2017/05/18
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Nem szeretném elkiabálni, de az hiszem megérkezett a nyár. Ez pedig egy nagyon remek időszak lesz ahhoz, hogy (ismét) elővedd a kreatív oldaladat, ugyan is a Black Aether #6 Magazin már javában készül, de még van hely a te novellád számára is.

A tavaszi nagy átalakulás annyiban érintette a nyomtatott magazint, hogy nem négy, hanem 2 kiadvány fog megjelenni évente, tavasszal és ősszel. Ám ahogy az összefoglalóban is olvashattad, ez csupán terv. Ha annyi novella érkezik, hogy a két tervezett megjelenés közt el tud készülni még egy magazin, nem fogjuk tőled megvonni ezt az élvezetet. További változás, hogy a beérkező pályaműveket ezentúl nem egyedül bírálom el, hanem Dajka Gáborral, Szujó Norberttel, Vidra Gyulával és természetesen Vígh Dáviddal közösen döntünk a novellákról.

A Black Aether Magazin alapkoncepciója azonban semmit sem változott. Továbbra is olyan alkotásokat várunk, amik illeszkednek Lovecraft munkásságához, de ahogy eddig is, a magazinban továbbra is helyet kapnak azok a weird alkotások is, amik nem kötődnek szorosan HPL-hez, ezek azonban külön elbírálás alá esnek. Továbbra is kiállunk a hazai amatőr írói közösség mellet, támogatjuk őket, segítséget nyújtunk, amiben csak tudunk.

Nagyon fontos, hogy a kiadvány nem csupán tapasztalt, vagy akár elismert írók alkotásaiból áll össze. Senki nem fog hátrányba kerülni az miatt, mert kezdő író és még nem jelent meg sehol egyetlen írása sem. Sőt. Preferáljuk a kezdő írókat és minden tőlünk telhető segítséget megadunk, hogy az anyagot a megfelelőre formázzuk közösen. Ezért hát ne legyél szemérmes, ha úgy érzed képes vagy megfelelni a feltételeknek, akkor ne habozz és küld el a novelládat.

Mielőtt belefognál az új történet írásába, mindenképpen olvasd el a Gyakorlati tanácsok rémtörténetek írásához című anyagunkat, utána pedig az összefoglaló F.A.Q.-t, amiből megtudsz minden fontos információt a pályamű beküldésével kapcsolatban.

Mindenkinek jó munkát kívánok,

Tomasics József
főszerkesztő

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...