Shackleton-expedíció

Feltöltve: 2015/12/27
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A Shackleton-expedicióról minden bizonnyal hallottál vagy olvastál már, ha esetleg eddig kimaradt volna, itt találsz egy átfogó írást. Röviden összefoglalva Ernest Shackleton elsőként szerette volna átszelni az Antarktiszt, de az expedíció kudarcot vallott és 635 nap hosszú rémálommá vált, ahol végül is a legénység minden tagja hazatért.

Igazából gondolatébresztőnek, némileg inspirációnak szánom ezt a pár sort, főleg szerepjátékosoknak, de akár történet, novellaíróknak is. Engem is megfogott a történet, és csodálattal néztem Frank Hurley képeit, de a hihetetlen emberi kitartás méltatásánál, inkább arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az expedíció története mennyire alkalmas egy szerepjáték modul megírásához. Ki merem jelenteni, hogy minden részletében, tragédiájában és sikerében benne rejlik egy Lovecrafti kaland.

Az időpont és az Antarktisz magától értetődően tökéletes, hisz az őrület hegyeiről beszélünk, még ha Shackleton nem is érte el teljesen a kontinenst, mert már előtte a jégtáblák közé szorult. A felfedezetlen, emberiségtől elzárt területek alkalmasak a legendák és mítoszok felépítésére, Lovecraft is jól tudta ezt, ezért is lett egyik legismertebb novellája az At the Mountain of Madness, amiben megemlíti Shackletont is Az évszázad elején már jó ideje működtek különböző szekták, alvilági társulások, és a kor egyik hobbijának is nevezhető volt az okkultista tanok követése, kutatása. Ugyan akkor a hely és az idő csupán a kisebbik tényező, azok közül, amikre én gondoltam, ne felejtsd el, hogy eltelt 635 nap. Ez alatt a közel két év alatt kellet biztosítani 28 embernek az élelmét, gyógyszereit, utánpótlását, hisz a hajót összeroppantotta a jég.

Vajon ennyi idő alatt senki nem volt, aki feladta volna a reményt? Senki nem őrült bele abba, hogy reggeltől estig csak a végtelen, vakító havat látja, már amikor nincs 70 napos vaksötét, mert nem kel fel a Nap? Mindenki nyugodt tudott maradni ilyen feszült helyzetben és az amúgy sem a türelmükről híres matrózok nem estek egymásnak?  Nem ütötte fel a fejét másfél év alatt a kannibalizmus? Shackleton nem kényszerült arra, hogy fegyverrel teremtsen rendet, mint Karl Heinrich von Altberg-Ehrenstein gróf, a Német Birodalmi Haditengerészet főhadnagya, az U-29 tengeralattjáró parancsnoka, mikor zendülés tört ki a tengeralattjárón? Ennyi idő alatt egyetlen társukat sem vesztették el, vajon ugyan azok tértek vissza, akik elindultak a küldetésre?

Vajon nem adtak ki magukból, fura, zümmögő hangokat?

Én mondom neked, kalandmodulért kiállt ez a történet. Ha ugyan ebben a tempóban tudom folytatni a saját novellám írását, akkor 2072 körül végzek is, és biztos vagyok benne, hogy meríteni fogok a Schakleton-expedícióból.

Ne hagyd ki ezeket se!

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...