A novellapályázatunk elindulása után több érdeklődő levelet is kaptunk, amelyekből úgy tűnik, hogy a pályázati kiírás nem volt elég konkrét, és nem azt a célt érte el, amit mi valójában szerettünk volna. Szeretnénk tisztázni a félreértést – amennyiben ez valóban félreértés – és egy kis segítséget adni az induláshoz; szóltunk előre, szeretünk okoskodni, mindenbe beleszólni.
Pályázataink mindegyike kapcsolódik H. P. Lovecrafthoz, hiszen nem titkolt célunk művészetének népszerűsítése, arra ösztönözni a szerzőket, hogy ismerjék meg munkásságát, a pályázat okán merüljenek el a kozmikus rettenet irodalmának évszázados tengerében; ez egyfajta tiszteletadás részünkről. Feltételezzük, hogy a pályázatokban résztvevő szerzők ismerik Lovecraft műveit, de ha mégsem, a pályázat pompás lehetőség, kínálkozó alkalom, hogy megismerjék, hiszen erre elegendő időt biztosítunk. A Paganus, avagy pogány kultuszok, titkos tásaságok és páholyok a Cthulhu-mítoszban novellapáláyzatunk június 30-án zárul, ami azt jelenti, hogy még mindig több mint öt hónap áll rendelkezésre; az első két hónapot nyugodtan lehet olvasással tölteni, egy hónap elegendő a koncepció felállítására, a maradék két hónap pedig a novella megírására. Nem véletlen, hogy relatív hosszú időt biztosítunk a felkészülésre, az olvasásra, ugyanis meggyőződéssel állítjuk, hogy az író legjobb eszköze a fejlődéshez az olvasás.
Egy lovecraftiánus pályázatnál pedig értelemszerűen lovecraftiánus irodalmat is szükséges olvasni.
Nem győzzük hangsúlyozni az olvasás fontosságát. A The Black Aether kultista szentélyének bejárata felett nem a „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” idézet fog állni, hanem egy gigantikus, szemkápráztatóan villódzó „olvasni, olvasni, olvasni” felirat, amely örökre az érkezők retinájába fog égni. A tanfolyamok, kurzusok, képzések nem segítenek, ha nem vagy kellőképpen olvasott, ha az olvasás nem alapvető része mindennapjaidnak. Olvasnod kell minden nap, reggel, este, délben, éjszaka, a metrón, a vonaton, a repülőn, a buszon, a mosdóban, a parkban… Bárhol és bármikor. Biztosíts magadnak kellő időt arra, hogy legyen alkalmad olvasni, ha egy oldalt, akkor egy oldalt, de olvass.
Ha valaki úgy dönt, hogy részt vesz egy pályázaton, legyen az bármilyen jellegű is, elvárható tőle, hogy lehetőségeihez mérten felkészült legyen, megtisztelve ezzel a folyamatban résztvevőket és magát a pályázatot is. Nem a problémát, hanem a megoldást kell keresni. Az egyetlen megoldás pedig nem más, mint az olvasás.
Mit? Mindent is!
Nyilvánvalóan, ahhoz, hogy egy lovecraftiánus pályázaton sikerrel járj, elengedhetetlen Lovecraft műveinek ismerete, azonban ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag az ő műveit kell olvasnod. Ismerd meg a klasszikus rémirodalmat, a lovecrafti kozmikus rettenetet, a folk-horrort, a weird és new weird irodalmat, ismerd meg a különböző zsánereket (sci-fi, fantasy stb.) annak érdekében, hogy kellőképpen szélesítsd látókörödet, ami által a mítosz elemeit változatos módon tudod majd felhasználni. Mindenképpen olvasd el Somogyi Gábor nagyszerű, Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című tanulmányát, amely az Árnyak az időn túlról című antológia-sorozatban jelent meg, de részletekben elérhető a Magyar H. P. Lovecraft Társaság honlapján is (a folytatás hamarosan érkezik). A tanulmányból ki fog derülni számodra, mi az az eszköztár, amelyre hivatkozunk, és az is, hogy ezt egy rövid bejegyzésben nem lehet összefoglalni. A mítosz nem egy, vagy három Lovecraft novellát jelent, nem kizárólag a Cthulhu hívásából kell építkezni, mert hiába is jelentős, alapvető darabja, alapköve a Lovecraft halála után útjára induló Cthulhu-mítosznak, nem elégséges a feladat teljesítéséhez. Gábor a tanulmányban bemutatja, hogy Cthulhu eljövetelének krónikája és az Innsmouthiak története csupán a kezdet. Cthulhu-mítosz ≠ Cthulhu hívása ≠ Cthulhu-mítosz.
Pető Zoli, az Averoigne-i krónikák harmadik részében Robert E. Howard A fekete kő című novellájáról írt (a novellát megtalálod a Magyar H. P. Lovecraft Portál archívumában, ha még nem ismernéd). Zoli ezt írta a történetről:
„… egy olyan Howard-történet, amellyel a szerző a lehető legközelebb került a lovecrafti kozmikus rettenet irodalmához. Ezt a történet felépítése, a különböző kitalált szerzők felvonultatása, az események gondolati vázlata és hangulati elemei, valamint lovecrafti-jellegű lezárása is egyértelművé teszi. Howard írása olyan klasszikus művekkel mutat közelebbi rokonságot, mint az Árnyék Innsmouth fölött, vagy a Rémület Dunwichben. Robert Weinberg és E. P. Berglund az 1973-as The Reader’s Guide to the Cthulhu Mythosban azt állítják, hogy A Fekete Kő »a legjobb, mítoszhoz kapcsolódó történet, amelyet nem maga Lovecraft írt.« Ehhez érdemes azt is hozzátenni, hogy a lovecrafti elemekben valóban bővelkedő novella, messze több egyszerű kópiánál.”
Howard bőségesen alkalmazta azokat a „narratív eszközök[et], amelyek arra hivatottak, hogy a szerző különböző esztétikai, filozófiai, kulturális, sőt, politikai nézeteit közvetítsék”. Kellő hangsúlyt fektetett arra, hogy megfelelő hangulatot építsen, amely elérésében segítségére volt, hogy nem Lovecraft topológiáját használta, hanem a korai ponyvairodalom-olvasó számára még egzotikusként ható helyszínt, a képzeletbeli magyarországi falut választotta. Továbbá – pályázatunk szempontjából ez lényeges – a történetben fontos szerepet kapott az ismeretlen pogány kultusz.
A fekete kő egy ízig-vérig mítoszos történet, annak minden szépségével és olykor nehézségével, azonban jelen esetben csupán egy példa; említhettem volna az Árnyak 3-ban, Molnár András fordításában megjelent The Men from Porlock (Háborító vendégek) című Laird Barron novellát, vagy akár Lovecraft bármely művét. Nem lehet egy, vagy három példát kiemelni a Cthulhu-mítosz irodalmának elmúlt száz évéből, mert ezen művek összesége alkotja és alakítja a mítosz arcát. Nyilvánvalóan nem szükséges, nem lehet ismerni mindegyiket, azonban az ismereteket nem szabad leszűkíteni pár darab történetre – halmozottan érvényes a minél több, annál jobb elve –, hiszen valójában az inspiráló forrásokról beszélünk. Arról a forrásról, amelyet az amatőr írónak ismernie kell ahhoz, hogy az előtte lévő úton ne tévedjen el, legyen egy olyan pont, amelyre bármikor visszatekinthet. Nem lehet, nem szabad három novellát kiválasztanom és azt ajánlani olvasásra, mert azt okozná, hogy a pályaművek annak a három novellának lennének a tükörképei, miközben egy olyan irodalmi út a pályázat forrása, amely száz éve formálódik, és amelynek H. P. Lovecraft művészete az alapköve. Robert E. Howard inspirálódott Lovecraft művészetéből (is), használta annak egyes elmeit, ezeket ötvözte saját gondolatiságával, ízlésvilágával és tehetségével, majd ennek a kreatív mixtúrának az eredményeként jött létre A fekete kő.
Ha neki működött, miért ne működhetne másnak is? Működik. Azonban Robert E. Howard példája nem az elvárás, nem a meghatározott irány, nem az egyetlen lehetséges mód arra, miként használd a mítoszt, hogy a pályázat szempontjából megfelelő történetet írj. Csupán az egyik, talán a legegyszerűbben járható út, de kizárólag rajtad múlik, hogy alkotói utad során teszel-e kitérőket. Nem véletlenül hangsúlyoztuk a kiírásban, hogy nem szükséges feltétlenül a kultuszon kívülről bemutatni a történetet, a narrátor lehet akár az egyik kultista, az összekötözött kezű lány, vagy a stregoicavari kocsmáros unokaöccse. A történeted fókuszálhat a kultusz létrejöttére, működésére, felszámolására, terjeszkedésére, világuralmi terveinek megvalósítására, annak elérésére vagy éppen elbukására is.
Legyél kreatív. Gondolkozz. Teremts magadnak új lehetőségeket. Olvass és írj.
Nincs más dolgod, mint elolvasni rengeteg Lovecraft, kortársai, illetve követői által írt történetet, majd megírni a saját novelládat. Hidd el, könnyebb lesz, mint gondolnád.
- Borítókép: Marek Kwapuliński – Ritual
* * *
