The Black Aether

Patreon

The Black Aether

Atramentum Librarium

Black Aether beleolvasó #6 – Sam Eddison & J. B. Bachman

Feltöltve: 2019/04/07
Kategóriák: Beleolvasó | Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Sam Eddison és J. B. Bachman magyar nyelvű novellája Írországba csalja az olvasót, ahol egykoron a Carrauntoohil-hegy árnyékában Isaac Caol kutatta a kelta istenek legendáit. A két szerző első közös munkája olyan eseményeket dolgoz fel, melyekről még a mai napig nem derült ki, hogy valóban megtörténtek-e, vagy csupán a legendák és babonák űznek velünk csúf játékot.

A Carrauntoohil-hegy, a Dunloe-hasadék, Killarney, ősi titkokat rejtenek még azokból az időkből, mikor az istenségek és elfajzott nemzettségeik háborúban álltak egymással.

Talán véletlen lenne, hogy, mikor Szent Patrik úgy gondolta, elűzte a kígyókat, azok a hegyek alá menekültek? Véletlen, hogy a föld alá kényszerült nép királyát Nodenst, más korokban úgy szólították Naddred, a bölcs kígyó? Vajon élnek még gnadr papok az emberek között, akik ismerik a tiltott tanokat, és ha a kedvük úgy tartja, előszólítják a földmélyi borzalmakat?

A PDF fájlt letöltheted innét: Sam Eddison & J. B. Bachman – Isac Caol öröksége

Borítókép: a Dunloe-hasadék (Google Maps)

[pdf-embedder url=”https://theblackaether.com/wp-content/uploads/2019/04/se_jbb_isaac_caol_oroksege_beleolvaso.pdf”]

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...