Black Aether beleolvasó #1 – Erdei Lilla: Az ébrény

Feltöltve: 2018/10/21
Kategóriák: Beleolvasó | Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A mai nappal elindítjuk a következő Black Aether „Beleolvasó” sorozatát, amiben a következő antológia novelláiból mutatunk meg egy rövid részletet, természetesen spoliermentesen.

„Egy adott jelenség, például egy születési rendellenesség köré – korszaktól, szellemi környezettől függően – rengetegféle magyarázat kerekíthető, a különféle miszticizmusoktól az olyan durva áltudományokig, mint a náci eugenika. Aztán persze lehet, hogy az igazi válasz ezeken is túlmutat… ha van egyáltalán emberi ésszel felfogható válasz.”

A Beleolvasó első részében Erdei Lilla Az ébrény című novellájából mutatunk egy részletet. A történet egy fiatal kutatóról szól (Anke Hamacher), aki Anselm Strohkirch, a néhai náci tudós múltbeli kutatásait fordítja megbízója számára. Lillával már készítettünk interjút, amit itt olvashatsz el, akkor még nem mondtuk, de Lilla valójában Veres Attila szebbik verziója.

A PDF fájlt letöltheted innét.

Borítókép: Marius Kastečkas – One Morning (Dark hedges, Antrim, Ireland)

[pdf-embedder url=”https://theblackaether.com/wp-content/uploads/2018/10/Erdei_Lilla_Az_-Ébrény_részlet.pdf” title=”Erdei_Lilla_Az_ Ébrény_részlet”]

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...