Tavaly évvégén kaptam csak rá a versfordítás örömére egy TBA-s felkérésnek köszönhetően, Lovecraft Rémület Yule-időn című költeményét ültettem át magyar nyelvre és azóta nincs megállás.
Az Ashley Diosesszel készített interjúkból (itt és itt )már kiderült, hogy a weird irodalom hagyománya nem csupán a prózai művekben, hanem a költészetben is tovább él. Dioses költeményeiben a hagyományos versformák kapnak fontos szerepet, gyakran használja a rímelő, jambikus pentametert, és a francia alexandrinusokat is. Műveit az erős atmoszféra jellemzi, ami a természetfeletti elemekkel vegyítve csodálatos álomképeket és érzeteket eredményez.
Már kamaszként is szerettem a rémtörténeteket és a gótikus hangulatot. Tizenöt évesen a kedvenc versem Goethe Tündérkirálya volt, ami a sötét fantasztikum és irodalmi borzongás tökéletes egyvelege. Ki is kölcsönöztem egy egész Goethe verseskötetet, abban a reményben, hogy még sok ilyen rémségesen gyönyörű verset találok benne, de legnagyobb bánatomra a többi vers nagyon klasszikus, felvilágosodás korabeli számomra tökéletesen érdektelen költemény volt. Ashley Dioses verseiben megtaláltam újra ezt a varázslatos borzongást: csupa telihold, természetfeletti teremtmény és a pokol nyiladozó kapui.
Nem csak a témái és a hagyományos formájú versei keltették fel érdeklődésem, hanem maga a tény is, hogy Ashley fiatal női szerző, mint jómagam. Én nagyon sok kritikát kaptam, hogy „régiesen írok” és „így ma már nem ír senki” és hasonlók, ezért nagyon felemelő volt látni, hogy igenis így is lehet, és van remény.
Rémség
Sötét templomban, köd lepte vidéken
másvilági rém kísért lopózva.
Kedves, jó tündér nincsen, csak mesékben
Legtöbbjük zöld, kegyetlen és ronda.
Egy ajtó elvezet birodalmukba,
a Másvilágra, s ha odatévedsz,
mennyből zuhanhatsz rögtön a pokolba,
és minden árny erre terel téged.
Démonimádat
A démonimádat többet ad, mint látod,
mert sok rém lapul roppant elménk rejtekén.
Ha kerülöd őket; elárasztják álmod,
egy kis tisztelet; s titkokat hoznak eléd.
A szerető boszorkája
Bőre alatt nap sugára,
érintése megmelenget
szeme ékkő, Hold kék párja,
ragyogó és sokat sejtet.
Mennyei csók ígérete,
kastélyába csábít engem.
Eksztázis a tekintete
így hát eladtam a lelkem.
Szerelmi bűbája szívem
gúzsba köti, mint sok kósza
virág illat, ami libben,
ha nyílik a belladonna.
Csillag ő és a vad fénye,
a Hold sötétebb oldala
Labirintus hívó mélye,
tüskés vörös rózsafa.
Ha valaki kegyvesztett lett,
bőre pokol tűzzel lángol
sötét holddá válik szeme,
fog villan ki dús ajkából.
Én szerető; ő boszorkám,
vágyam tárgya. Én tudom csak
visszacsalni eltűnt Holdját
s szép aranyát tűz sikolynak.
Pokolra szállt királynő
Edgar Allan Poe-nak
Holdvilágos éjjel sétáltunk a tóparton
Elnyelt mindent a tinta-sötétség torka,
a sápadt holdfény szörnyű kapukat rajzolt
A bűzlő pokolba, mely fényed ellopta.
Drága, szerelmem, engem itt hogy hagyhattál?
Milyen csalfa démont követtél a sírba,
amikor mellettem szabadon járhattál?
Miért nem menthettelek meg? kérdem sírva.
Egyedül nézem az elszálló éveket,
sírod mellett állok, de a lelkemben élsz.
Rokonaid ismerték nagy szépségedet,
szívünk szakad pokolra szállt királynőnkért.
Szeretek verset fordítani, mert egyszerre felvillanyozó és meditatív tevékenység elszöszmötölni a szavakkal, megtalálni a megfelelőt. Legjobban „A szerető boszorkája” vers fordítását élveztem, nagyon jó volt a ritmusa, kicsit a népdalokéra emlékeztetett. Diosesszel kifejezetten baráti a viszony, nagyon kedves, lelkes és segítőkész, szóval további versfordítások is érkeznek majd, és remélhetőleg a hazai közösség tagjainak is megtetszik a a weird költészet.
