Weird költészet – Ashley Dioses versfordítások #1

Feltöltve: 2018/06/02
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Tavaly évvégén kaptam csak rá a versfordítás örömére egy TBA-s felkérésnek köszönhetően, Lovecraft Rémület Yule-időn című költeményét ültettem át magyar nyelvre és azóta nincs megállás.

Az Ashley Diosesszel készített interjúkból (itt és itt )már kiderült, hogy a weird irodalom hagyománya nem csupán a prózai művekben, hanem a költészetben is tovább él. Dioses költeményeiben a hagyományos versformák kapnak fontos szerepet, gyakran használja a rímelő, jambikus pentametert, és a francia alexandrinusokat is. Műveit az erős atmoszféra jellemzi, ami a természetfeletti elemekkel vegyítve csodálatos álomképeket és érzeteket eredményez.

Már kamaszként is szerettem a rémtörténeteket és a gótikus hangulatot. Tizenöt évesen a kedvenc versem Goethe Tündérkirálya volt, ami a sötét fantasztikum és irodalmi borzongás tökéletes egyvelege. Ki is kölcsönöztem egy egész Goethe verseskötetet, abban a reményben, hogy még sok ilyen rémségesen gyönyörű verset találok benne, de legnagyobb bánatomra a többi vers nagyon klasszikus, felvilágosodás korabeli számomra tökéletesen érdektelen költemény volt. Ashley Dioses verseiben megtaláltam újra ezt a varázslatos borzongást: csupa telihold, természetfeletti teremtmény és a pokol nyiladozó kapui.

Nem csak a témái és a hagyományos formájú versei keltették fel érdeklődésem, hanem maga a tény is, hogy Ashley fiatal női szerző, mint jómagam. Én nagyon sok kritikát kaptam, hogy „régiesen írok” és „így ma már nem ír senki” és hasonlók, ezért nagyon felemelő volt látni, hogy igenis így is lehet, és van remény.

 

Rémség

Sötét templomban, köd lepte vidéken
másvilági rém kísért lopózva.
Kedves, jó tündér nincsen, csak mesékben
Legtöbbjük zöld, kegyetlen és ronda.

Egy ajtó elvezet birodalmukba,
a Másvilágra, s ha odatévedsz,
mennyből zuhanhatsz rögtön a pokolba,
és minden árny erre terel téged.

 

Démonimádat

A démonimádat többet ad, mint látod,
mert sok rém lapul roppant elménk rejtekén.
Ha kerülöd őket; elárasztják álmod,
egy kis tisztelet; s titkokat hoznak eléd.

 

A szerető boszorkája

Bőre alatt nap sugára,
érintése megmelenget
szeme ékkő,  Hold kék párja,
ragyogó és sokat sejtet.

Mennyei csók ígérete,
kastélyába csábít engem.
Eksztázis a tekintete
így hát eladtam a lelkem.

Szerelmi bűbája szívem
gúzsba köti,  mint sok kósza
virág illat, ami libben,
ha nyílik a belladonna.

Csillag ő és a vad fénye,
a Hold sötétebb oldala
Labirintus hívó mélye,
tüskés vörös rózsafa.

Ha valaki kegyvesztett lett,
bőre pokol tűzzel lángol
sötét holddá válik szeme,
fog villan ki dús ajkából.

Én szerető; ő boszorkám,
vágyam tárgya. Én tudom csak
visszacsalni eltűnt Holdját
s szép aranyát tűz sikolynak.

 

Pokolra szállt királynő

Edgar Allan Poe-nak

Holdvilágos éjjel sétáltunk a tóparton
Elnyelt mindent a tinta-sötétség torka,
a sápadt holdfény szörnyű kapukat rajzolt
A bűzlő pokolba, mely fényed ellopta.

Drága, szerelmem, engem itt hogy hagyhattál?
Milyen csalfa démont követtél a sírba,
amikor mellettem szabadon járhattál?
Miért nem menthettelek meg? kérdem sírva.

Egyedül nézem az elszálló éveket,
sírod mellett állok, de a lelkemben élsz.
Rokonaid ismerték nagy szépségedet,
szívünk szakad pokolra szállt királynőnkért.

 

Szeretek verset fordítani, mert egyszerre felvillanyozó és meditatív tevékenység elszöszmötölni a szavakkal, megtalálni a megfelelőt. Legjobban „A szerető boszorkája” vers fordítását élveztem, nagyon jó volt a ritmusa, kicsit a népdalokéra emlékeztetett. Diosesszel kifejezetten baráti a viszony, nagyon kedves, lelkes és segítőkész, szóval további versfordítások is érkeznek majd, és remélhetőleg a hazai közösség tagjainak is megtetszik a a weird költészet.

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...