A weird irodalom hagyománya nem csak prózai művekben él tovább, hanem a költészetben is, aminek egyik elismert kortárs képviselője Ashley Dioses. A The Black Aether egyre több figyelmet fog fordítani a weird költészetre, bemutatjuk a költőket és interjút készíteni velük; ennek a sorozatnak az első lépéseként David E. Cowen a The Horror Writers Association honlapján megjelent Diosesszel készített interjúját, és a költőnő egyik versét fordította le Pánczél Titanilla, Cowen és Dioses engedélyével.
Hamarosan a TBA is jelentkezik egy saját interjúval, és további versfordításokkal.
Weird. Rémisztő, furcsa, hátborzongató. A legtöbb szótár szócikkében előbukkan a magyarázatban ez a kifejezés: „valami természetfelettire utal; hátborzongató, rejtelmes”. H. P. Lovecraft, önmaga egy tökéletlen ember, aki iparkodott mesterségét tökéletesíteni. “Weird Fiction”-nek titulálta munkáját. S.T. Joshi a klasszikus The Weird Tale könyvének előszavában állítja, hogy a weird tale „mint műfaj nem létezik, hanem egy világnézet eredménye.” A weird tale már sok éve a horror műfajának állandója. Ashley Dioses csillaga felmelkedett a weird költészet részhalmazában. Dioses gyakori közreműködője a Spectral Realms című folyóiratnak, mely szerkesztője S.T. Joshi. Dioses odaadó rajongója az alműfajnak, ezért talán nem is véletlen, hogy a Hippocampus Press büszke kiadója Dioses első rémisztő verseskötetének a Diary of a Sorceress-nek (Egy boszorkány naplója).
A szövegezés rendkívül kifinomult, a versek visszaküldik az olvasót a hagyományosabb, rímeket, versmértéket és mitikus utalásokat alkalmazó versekhez. Ez a kötet nem utánozza Poe-t, hiszen Dioses képeit és a műveit antik múzsák ihlették. Dioses könyve több körben is nagyfokú dicséretben részesült és bizonyosan sokáig fogunk még emlékezni rá, mint az idei Stoker-díj (StokerCon 2016) egyik esélyese.
Kezdjük a könnyű kérdésekkel. Már a hátsó borító egyértelműen a “kortárs weird költészet” kategóriába sorolja be a művedet. Magyarázd el az olvasónak mit jelent ez és a kik voltak rád hatással a kötet megalkotásánál.
A weirdben megtalálható a természetfeletti szemléletmód, melyben az atmoszférán van a hangsúly. Verseimet bőséges atmoszféra jellemzi és számos természetfeletti és fantasztikus elemet is tartalmaznak. Poe, Clark Ashton Smith, H. P. Lovecraft és David Park Barnitz voltak rám legnagyobb hatással.
Az összes vers erősen rímel, ami hagyományos formája és védjegye a weird költészetnek. Némelyik ütemhangsúlyos, de van amelyik nem. Ez egy vers sajátosságának következménye, vagy előnyben részesíted ezt a stílust, esetleg valami más törekvés?
Igazából mindegyik vers ütemhangsúlyos, de az egyszerű jambikus pentametertől (ötlábú verssor) az Alexandrine-nek is nevezett jambikus hexameterig (hatlábú verssor) és még más formák is váltakoznak, a vers hangulatától függően. Tapasztalataim szerint bizonyos témák megkövetelnek egy bizonyos ütemet és én az ösztöneim segítségével igyekszem a megfelelő formát használni.
Érzékelhető a nyomás azoktól, akik a weird költészethez ragaszkodnak és teljességgel lenézik a kortárs szabad verset, sőt hamis költészetnek nevezik. A weird költészet a szabad vers antitézise lenne? Miért a hagyományos formát választod a kortárs írásformák helyett? Olyan ez mint egy varrónőnek, aki a kézi öltéseket preferálja a gépivel szemben? A kézműves szövet megalkotása maga a jutalom?
Úgy gondolom hogy amikor költészetről van szó, nem feltétlenül a vers formája teszi azt Weirddé, hanem a versben levő témák. Például két csodálatos kortárs Weird költő Wade German és Ann K Schwader a szabad versformát használják. A formális vers sodrása számomra sokkal muzikálisabb és illik az írási stílusomhoz. Egyszerűen nem az én műfajom a szabad vers, és ezért nem írok ebben a stílusban.
Bársonyvörös ajkakon
(On Amaranthine Lips)
Bíbor kelyhem megkívánja
Vámpírom nyelvét invitálja.
Odabenn az édes nektárt érzi
És kortyaival legsötétebb bűnét véti.
Bíborszín ajkamon csókja
A gyönyört csípőm felé hajtja.
Fagyos ölelése halhatatlan,
Mégis akarom hogy karjaiban
Tartson, és ti, fenti csillagok
Távolról is lássatok.
Pánczél Titanilla fordítása
A költeményeidben számos archetípus megfordul: varázslók, Pán, zombi-jellegű valkűrök, warlockok, goblinok és más fantasztikus lények. A fantázia birodalmat hangsúlyosabbnak érzem mint horrort, ami merőben különbözik Lovecraft munkájától (a régi isteneket és csápos képű szörnyeket majszoló pingvinre gondolok). Számos versed utal szerelemre és eltűnő szerelemre is. Megkedveltem pár fantasy-író alkotását akik a Te verseidet olvassák. Ebből kifolyólag én úgy látom hogy a munkád egyfajta hidat képez a fantasy és weird fikció között. Igazi horrorként tekintsz a munkádra vagy inkább egy hibrid ami a fantasyt, a weird fikciót és a horrort is egybeolvasztja?
Úgy tűnik a weird tulajdonképpen nem más mint az első szerelmem, a fantasy és a második szerelmem, a horror keveredése. Természetfeletti és a fantasy elemeket nagyon sok weird regény és költemény tartalmaz és ámbár én nem írok óriás albínó pingvinekről (jóllehet ez egy zseniális ötlet!), szeretem vegyíteni a horrort a fantasyval és/vagy a természetfelettivel.
Meg kell kérdeznem. Számos versedet egy bizonyos K. A. O.-nak ajánlottad. Vele kapcsolatban még a “Crimson Tome”-ra [Skarlát kötet] is utaltál. Ki ez a rejtélyes személy és hogyan befolyásolta a munkádat?
Oh, hol is kezdjem? A K. A. O. monogram Kyle Oppermant rejti, vagy ahogy a közösségi médián ismerik K. A. Opperman aki már 5 éve a kedvesem. Az interneten ismerkedtünk meg. Kyle a költészeti szerkesztője volt a Dark River Pressnek, egy ma már kihalt magazinnak. A The Horror Zine pont akkoriban adta ki az első munkámat. Kyle olvasta a művem, és emailben kért, hogy küldjek verset a Dark River Pressnek.
Kyle előtt sosem hallottam a weird fikcióról vagy weird költészetről. Megismerkedésünk előtt sose hallottam H. P. Lovecraft, Clark Ashton Smith, Robert W. Chambers, M. R. James és mások neveit. Biztosan kijelenthetem, hogy teljesen más lenne a munkám nélküle. Kyle a verseim szerkesztője is. Minden egyes verset átnézi, mielőtt valahová beküldöm őket.
Mi a következő lépés számodra?
Jelenleg két projekten is dolgozom. Az egyik egy zsenge horror versgyűjtemény, a címe The Withering (A hervadás). Körülbelül 50 verset fog tartalmazni, amiket még tizenéves korom előtt, valamint tiniként írtam. A második projektem egy következő verseskötet, Diary of a Vampyress (Egy vámpírnő naplója). Ellentétben a Diary of a Sorceressel, amelyet témák alapján csoportosítottam (fantasy, természet, románc/erotika, horror), a Diary of a Vampyress tárgy szerint lesz elrendezve, mert ez a gyűjtemény a gót és természetfeletti horrorra koncentrál. A Diary of a Vampyress felszínesen követi Nadia történetét, aki már a Diary of a Sorcress első 4 szonettjében is megjelent a róla szóló szonettsorozatban.
Ashley Dioses
Ashley Dioses dark fiction író és költő dél Kaliforniából. Idén debütált a Diary of a Sorceress című hagyományos formájú sötét versgyűjteményével, ami a Hippocamus Press gondozásában jelent meg. Verseit publikálta a Weird Fiction Review 5, 7, és 8, Skelos 1-3, Weirdbook 31-34, Black Wings VI: New Tales of Lovecraftian Horror és más lapok. A Spectral Realmsban megjelent Carathis című versét Ellen Datlow Az és legjobb horrorja hetedik kötetébe válogatta be. A Horror Writers Association által rendezett 2016-os versbemutatón is szerepelt a Ghoul Mistress (Hullarabló Szerető) című költeményével. Aktív tagja a HWA (Horror Writers Association) és SFPA (The Science Fiction Poetry Association) társaságoknak. Ashley Dioses blogja itt, facebook oldala pedig itt érhető el.
