Mikor rádöbbentünk arra, hogy S.T. Joshi-val fogunk interjút készíteni, eszeveszett módon „gyártottuk” a kérdéseket. Hirtelen lett is több mint 40 darab kérdésünk, de természetesen tudtuk, hogy ennyi kérdést nem lehet feltenni, hisz nem életrajzi könyv írására készülünk, és bármennyire is segítőkész Joshi, akkor is véges az az idő, amit a válaszokra tud fordítani.
Olyan kérdéseket tettünk fel, amik személy szerint minket érdekelnek, de szerepel közte olyan is, ami által általános válaszokat is kaphatsz, gondoltunk azokra az olvasókra is, akik még csak most ismerkednek Lovecraft örökségével és S.T. Joshi munkájával.
Schubert István: Mi motivál abban, hogy egy néhai író munkái felett gondoskodj? Szenvedélyből csinálod, vagy valami másról van szó?
S.T.J.: Senki nem lett volna képes szenvedély nélkül elvégezni azt a mennyiségű munkát, amit én. Ami engem illet, ez a szenvedély nagyon korán jelentkezett. Az intenzitás szerencsére megmaradt mindez idő alatt. Először nagyjából 13-14 évesen olvastam Lovecraftet. Azonnal elbűvölt – nem csak a hipnotikus prózája, a szélsőségesen bizarr képei és a történeteiben rejlő koncepciók által, vagy a képességei, a művészete által, amellyel kifejezte a világegyetemről alkotott vízióját, hanem maga az ember is lenyűgözött. Ahogy elkezdtem ismereteket szerezni róla, egy rejtélyes azonosságot kezdtem érezni az ő nézetei és a sajátjaim között, a triviális dolgoktól (mint a macskák iránt érzett szeretete) egészen a jelentősebbekig, mint az ateizmus, tradicionalizmus (vagy jobban kifejezve a kultúrák és társadalmak történelmi tradícióinak fontosságával kapcsolatos felfogása), és sok más dolog is (Természetesen nem vagyok rasszista, mint Lovecraft volt!). Szintúgy inspirált heves meggyőződésem, miszerint irodalmi és kulturális szereplőként igen alul értékelt. Már a 70-es években, tinédzser koromban is úgy gondoltam, segíthetek neki abban, hogy a szélesebb olvasóközösség figyelmét is felhívjam, és hogy demonstráljam: meghatározó íróként és gondolkodóként kellene kezelni.
S.I.: Egyszerű a kérdés, de talán pont te vagy az, aki egyszerűen is megválaszolhatja: szerinted milyen ember lehetett ő?
S.T.J.: Lovecraft egy különösen komplex egyéniség volt (ahogy több ezer levele alapján következtethetünk), nem egyszerű pár mondatban körvonalazni. A legjobb lenne úgy gondolni Lovecraftre, mint aki mohó kíváncsisággal viseltet a tudomány megannyi területe iránt (irodalom, történelem, művészetek, stb.); Érzelmileg tartózkodó, illeszkedve új-angliai neveltetéséhez, mint egy előjogokkal rendelkező, külön társadalmi osztályként viselkedő, informális arisztokrácia tagja. Kedves és nagyvonalú másokkal (nem anyagi értelembe véve, hiszen kevés pénze volt, hanem tanácsait és szakértelmét tekintve); Szívélyes volt barátaival, és toleráns sok kérdésben (a faji kérdést leszámítva); különösen elhivatott volt az őszinte irodalmi kifejezésmód iránt, és megváltoztathatatlanul ellene volt annak, hogy megalkudjon az irodalomművészettel szemben támasztott magas elvárásai terén.
S. I.: Elgondolkoztál már valaha azon, milyen lenne találkozni Lovecraftel? Mi lenne az első, amit mondanál neki?
S.T.J.: Természetesen nagy örömet okozna, ha találkozhatnék vele. Mivel engem is olyan módon bűvölt el a klasszikus antikvitás, építészet, a XVIII. századi irodalom, a macskák és az ateizmus, ahogy őt, nem is kérdés, hogy lenne miről beszélnünk. Merem remélni, hogy Lovecraft “megbocsátotta” volna nekem a tényt, hogy nem vagyok fehér! Ami azt illeti, nem volt problémája más rasszok tagjaival, ha elfogadták a Nyugati civilizáció kulturális normáit, ahogy én is tettem.
Tomasics József: Miben rejlik Lovecraft jelentősége, mit adott át nekünk ő a munkásságával? Hogyan kell tekintenünk írói örökségére, ha meg akarjuk érteni őt, közelebb akarunk kerülni Lovecrafthez, mint emberhez.
S.T.J.: Lovecraft jelentős hozzájárulása az irodalomhoz – és talán a filozófiához – maga a kozmicizmus, amelyet a későbbiekben szeretnék részletesen kifejteni. Ez a tér és idő végtelenségéről, valamint az emberi létezés (és minden földi élet) következetlenségéről alkotott felfogás egy hatalmas eltérés a legtöbb író és filozófus perspektívájától. Ahogy Lovecraft ezt erőteljes és művészi módon befejezett történeteiben ábrázolja, az majdnem a történelem összes többi írójától elhatárolja őt. Forradalmat indított a weird fiction zsánerén belül, elhagyva az olyan elcsépelt motívumokat, mint a vámpírok, vérfarkasok, szellemek, kísértetjárta ház, elindítva a weird fiction új műfaját, amely jobban illik a tudományos fejlődés korához. Érdemes hangsúlyozni továbbá, hogy Lovecraft a próza és a történetfelépítés terén egy különösen tehetséges író volt. Tisztán művészi szemszögből nézve történetei szinte tökéletesek.
T. J.: Talán nincs is válasz a kérdésre, miként kell értelmeznünk a kozmikus horrort? Egyáltalán meg lehet fogalmazni mit is kell a kozmikus horror alatt érteni, vagy ez mindenkinek a saját egyedi megítélése kell, hogy legyen? Neked mit jelent?
S.T.J.: A kozmikus horror nem pusztán az univerzum mérhetetlenségének ábrázolására utal, hanem az emberiség jelentéktelen pozíciójára a világűrben. Ritkán találni “kozmikus minőséget” a Lovecraft előtti művekben, és csak Edgar Allan Poe, William Hope Hodgson, és pár másik szerző néhány történetéről mondható el, hogy megközelítette Lovecraft szemléletmódját. A kozmikus horror maga után vonja a hagyományos természetfölöttiség és a science fiction fúzióját, mivel az ilyen történeteknek a legaktuálisabb tudományon kell alapulnia, és kénytelenek spekulálni a fejlődés elképzelhető irányaival, mint az időutazás vagy az űrutazás. Viszont még a leginkább sci-finek tekinthető meséiben is, mint az Árnyék az időn túlról, Lovecraft óvatosan viszonyult ahhoz, hogy ne veszítse el soha a terror, azaz a rémület elemét, ami az emberiség jelentőség nélküliségének és múlékonyságának felismeréséből fakad.
Mary Wilson és S. T. Joshi, 2012 Október. Fénykép: Emily Marija Kurmis
Vidra Gyula: Lovecraft történetei nem igazán rendelkeznek megnyugtató tanulságokkal. A sorok közt rá lehet lelni olyan pozitív szemléletre, amik az olvasók részére akár egy fajta értékrendet is képviselhetnek, vagy hiába is keresnénk?
S.T.J.: Igaz az általános felfogás, miszerint Lovecraft történetei meglehetősen lehangolóak. Sok történetében a “borzalom” csupán a rádöbbenés arra, hogy valami természetfeletti történt, vagy hogy az emberiség többé nem tekinthető a Föld uralkodó fajának. Viszont ez a felismerés önmagában is megszabadító lehet, mivel jobban érzékelteti helyünket a Világegyetemben, mint a hamis felfogás, amit a vallás mutat. Bizonyos mértékű alázat a bolygón betöltött helyzetünkre nézve mindig örvendetes fejlődésnek számít.
V. Gy.: Lovecraft munkásságával kapcsolatban van olyan érdekes, fontos tény, amit mind a mai napig félreértenek, eltekintve attól, hogy összemossák Lovecraft nevével az August Derleth által kreált Cthulhu-mítoszt? Van olyasmi a személyével kapcsolatban, amivel téged is meglepett, levelei, és élete tanulmányozása közben?
S.T.J.: Azon dolgok egyike, amelyek a leginkább meglepnek, különösen, amikor Lovecraft leveleit olvasom, hogy valójában nagyszerű humorérzékkel rendelkezett. Gyakran ez a humor nagyon “száraz” vagy diszkrét, de még a történeteiben is tetten érhető, még annak ellenére is, hogy saját elmondása szerint a humor és a horror nem igazán vegyíthető. Lovecraft minden volt, csak nem boldogtalan vagy depressziós: borzasztóan élvezte az életet (különösen az írást, utazást és tanulást), hevesen élt, a művészet, irodalom, történelem és a tájak buzgó méltatásával, oly módon, ahogy néhányunk is teszi. Ezt az intenzitást belevitte mindenbe, amit írt.
S. I.: Szerinted jót tenne az író örökségének, ha egyszerre csak mainstreammé válna? Tehát ha nem csak bizonyos körökhöz jutna el, hanem az egész világhoz (több filmadaptáció, több kiadvány, több termék).
S.T.J.: Lovecraft már mainstreammé vált bizonyos mértékben, munkái megjelentek szerte a világon, számos nyelven, tekintélyes kiadásokban. Az Egyesült Államokban már legalább a XX. század meghatározó írójaként tartják számon, szerepe a weird fiction történelmében vitathatatlan. Továbbá állandó jelenlétét tapasztalhatjuk a popkultúrában, és mára már mindenkitől elvárható, hogy tudja, mit jelent Cthulhu, vagy mit reprezentál. Személy szerint jó volna látni több levelét publikálva, mivel azokban a levelekben nyilvánul meg igazi nagysága, mint író, gondolkodó és emberi lény: azok különösen bizalmas dokumentumok, amelyek megrendítő és elbűvölő módon fedik fel viselkedését, meggyőződését és érzéseit. Ezzel szemben nem szeretném, hogy Lovecraft teljesen mainstreammé váljon: ő egy felforgató figura, kozmicizmusa és ateizmusa mindig az írók és gondolkodók elenyésző körébe fogja helyezni őt. A weird fiction önmagában is egy felforgató zsáner, és annak is kellene maradnia.
V. Gy.: Az eddigi filmfeldolgozások szinte mindegyike nélkülözött minden szakmai segítséget. Költői a kérdés, de mi lehet ennek az oka? Egyszerű hanyagság, vagy Lovecraft művei alkalmatlanok lennének egy novellahű filmadaptációra? Volt már esetleg példa arra, hogy megkerestek, felkértek?
S.T.J.: Amikor Lovecraft írását elsőként vitték vászonra a hatvanas években, a horrorfilmeket a művészet “alacsonyabb” formájának tekintették, amelyeket csak a tömegfogyasztás számára terveztek. Csak az utóbbi évtizedekben, az olyan rendezőkkel, mint Stanley Kubrick vagy Guillermo del Toro, lehet csak a furcsaságot és a fantáziát magas színvonalon ábrázolni a mozgóképen. Azt hiszem, Lovecraft is a küszöbén van egy nagy költségvetésű filmadaptációnak: akár folytatja del Toro, akár nem az Őrület hegyei című moziját (jelenleg arra célozgat, hogy folytatni fogja), úgy hiszem, látni fogunk néhány, a művei alapján készült nagyjátékfilmet az elkövetkező években. Természetesen igaz, hogy számos történetét nehéz adaptálni, mivel egyrészt hatásosságukat a próza ügyes használata eredményezi, másrészről legtöbb meséjében nincs annyi “akció”, a többi művében viszont rengeteg van, illetve némi drámai konfliktus is, úgyhogy tapasztalt rendezőt igényel a feladat, hogy sikeresen filmre vigyék a munkáit.
S. T. Joshi, 2012 Október. Fénykép: Emily Marija Kurmis
TBA: Melyiket tartod a legjobb művének, és miért?
S.T.J.: Mindig úgy hittem, az Őrület hegyei Lovecraft művészileg leginkább befejezett története. A sztori folyamán nagyszerűen fokozódik az energia, és a végső jelenet – a shoggoth-al való konfrontáció – számomra a valaha létezett legrémisztőbb passzus az irodalomban. Mégis úgy hiszem, ez a mű valahogy “sűrű” és nehéz olvasmány, a tudományos terminológia gyakori használata révén. Az Árnyék az időn túlról szerepel a második helyen, mert ez is nagyszerű erővel ábrázolja a kozmicizmust, valamint befogadhatóbb, mert a tudományos fecsegés nem annyira fajsúlyos benne.
TBA: Mindig nehéz kérdés, hogy mi legyen az első novella, ha egy új olvasónak szeretnénk ajánlani. Te mit ajánlanál egy olyan embernek, akivel szeretnéd megismertetni Lovecraft valódi munkásságát? Melyik lenne az a novella, ami egy kezdő számára alkalmas lenne?
S.T.J.: Nem látom okát, az olvasó miért ne a Cthulhu hívásával kezdjen. A sztori persze ismerteti a Cthulhu-mítoszt, és mindezt könnyen értelmezhetően teszi. Emellett egy olyan történet, ami – hasonlóan az Őrület hegyeihez – egy látványos befejezésben kulminál. Ha valaki olyan történettel szeretne kezdeni, ami nem rendelkezik “álmitológiai” szerkezettel, annak a Patkányok a falban című művet javaslom, amely a rövid történetírás technikájának szinte tökéletes példája, és emellett nagyon találékony módon bánik a klasszikus gothic műfaj motívumaival.
TBA: Üzensz valamit a magyar Lovecraft kedvelők közössége számára? Mit legyen a feladatunk, vagy a célunk, ha fenn akarjuk tartani Lovecraft örökségét?
S.T.J.: Lovecraft munkássága, ahogy mondtam, már világszerte elérhető, közel 30 nyelven, a kínaitól egészen a szerb-horvátig. Nyilvánvaló, a meséi rengeteg különböző kultúrában megannyi emberhez szólnak, mert számos téma, amit kiaknáz, „időtlen” és nem kötődnek azokhoz a szociális vagy kulturális tényezőköz, amelyek a saját korában léteztek. Remélem, a magyar olvasók, kritikusok és tudósok képesek Lovecraft munkáit pontos fordításban bemutatni (szerk.: mint tudjuk ez így van, és ezt jeleztük is) (a szövegek javított kiadásait használva, melyeket én állítottam össze) Szintúgy nem látom okát, hogy a magyar weird fiction írók miért ne járulhatnának hozzá a Cthulhu-mítoszhoz, ahogy sok angol, francia és más nyelvű írók is már megtették. Lovecraft munkái kimeríthetetlenül gazdagok és meggyőzőek, és ő maga is izgatott – és meghatott – lenne azon, hogy írásai világszerte szereznek örömet.
Schubert István, Tomasics József, Vidra Gyula
