Rhyme of Polaris

Feltöltve: 2016/05/24
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az ember ha lovecrafti zenét és hangzást keres, két irányba juthat általában: Mélységlakós extrém metál, vagy mélyűri atmoszferikus őrület. Persze ezekkel nincs is gond, nem csak ízlésünket szolgálhatják ki egy-egy témával, de még inspirálhatnak is, de eléggé ritka, amikor egy zenekar, vagy egy előadó  Lovecraft verset zenésítene meg, ráadásul klasszikus kórusként, főleg egy szakmájában elismert, híres zeneszerző. Itt nem csak kiinduló pont volt a Polaris rövidke lírája, hanem teljesértékű feldolgozás. Mikael Carlsson  autodidakta svéd zeneszerző és producer régóta rajongója a sci-finek illetve Lovecraftnak. Dolgozott együtt Marco Beltrami, és Carter Burwell filmzene szerzőkkel is, és több mint 300 filmzenei album elkészítésében volt producer. A Polaris című rövid történet (amiről bővebben itt olvashattok) inspirálta, hogy egy kórusművet készítsen, az abban található rövidke versbetétből. Harmonikus, kellemes előadás, ha az ember vevő a klasszikus zenei irányzatokra. Számomra azért volt különös, mert a fejemben mindig zord, ördögi hangon képzeltem el Polaris "altatóját", ami eléggé nagy marhaság, hiszen nem akar riogatni, hanem babonázni. Persze a végeredmény, és a célja már más tészta.

Előadó kórus: Haga Motettkör
Karmester: Ulrike Heider

Vidra Gyula

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....