Black Aether #2 – Tartalom

Feltöltve: 2016/05/21
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

 

 

 

Azt hiszem tényként mondhatom, hogy a magazin nagyon rövid idő alatt, már az első szám megjelenésével elérte azt a célt, amit kitűzött maga elé.

Ösztönözte, inspirálta a magyar amatőr és profi írókat, grafikusokat!

Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a második számban már 15(!) Lovecrafti, weird történetet olvashatsz. Biztos vagyok abban, hogy legyen bármilyen rövid is egy történet, kellőképpen tud szórakoztatni, borzongatni és nem egy esetben olyan történéseket tud eléd tárni, amik elgondolkoztatnak a tér és az idő végtelen kapcsolatáról. A Black Aether magazin második számában, ismét minden történethez egyedi illusztráció készült, amik vissza adnak egy-egy eseményt, hangulatot vagy érzést.

A magazin 25 ember – író, grafikus, tördelő, szerkesztő – munkájának az eredménye, és azt hiszem, mindenki nevében kijelenthetem, hogy ismét egy olyan magazin hoztunk létre együtt, ami lehetőségeihez képest, méltón állít emléket H. P. Lovecraft munkássága elött.

Tomasics József


Tartalom:
 

Borító: Juhász Ernő
Tördelés: Körtvélyes Ákos

 

Halszag, villámok és alvó Istenek
Írta: Bacsai Gábor
Illusztrálta: Vígh Dávid

Egy origofalvi füstös kocsmában feltárul Hollópadlás misztikus/rejtett dimenziója és Izmuth városában eltűnnek a halk a vízből. Cthulhu-mítosz szerepjáték szatíra sorozat, első része.

 

A labirintus
Írta: Britpopper
Illusztrálta: Vígh Dávid

Egy maroknyi kutató a dél-amerikai dzsungel mélyén, rábukkan az évezredek óta álló templomra, ahol a végtelen, kozmikus rettenet várja őket.

 

A mezőőr
Írta: Cotter Blackstone
Illusztrálta: Baukó Dániel

Az isten háta mögötti faluban a magának való, és a lelkiismeretet csupán messziről ismerő mezőőr a gázcseretelep sötétjében különös trófeát talál.

 

Ha feljőnek a csillagok
Írta: Fagyal Béla
Illusztrálta: Baukó Dániel

Aki kíváncsi, hamar megöregszik – tartja a bölcs mondás. De mi történik azzal, aki túl mohón fürkészi a titkokat? Van, ami rosszabb a gyors öregedésnél is.

 

Egy csillag halála
Írta: Katkó György
Illusztrálta: Kiss Kata

A csillagok olyanok, mint mi, emberek. Megszületnek, élnek, éreznek… Viszont félnek is, rettegnek, megőrülnek és meghalnak. Akárcsak mi, emberek.

 

la mer
Írta: Kökény Pál
Illusztrálta: László Márk

Két szerelmes az átkozott víz ellen egy kifordult Bonnie és Clyde történetben. Sikerül kivitelezni a tökéletes bűntényt?

 

Lebbencs-Cthulhu
Írta: Komor Zoltán
Illusztrálta: László Márk

Miféle rémség bújt a lebbencses kondérba a falunapon, és miféle névtelen szörny nyújtogatja fenyegető tészta-polipkarjait a falusiak felé? Végül mindekit utolér a zsíros-tészta kárhozat?

 

Az időtlen hírnök
Írta: Lir Morlan
Illusztrálta: Juhász Ernő

Bármely árny mélyén, bármely szó visszhangjában, bármely pillantás változásában megbújhat az ősi gonosz.

 

Ablak az ötödiken
Írta: Orosz István
Illusztrálta: baukó Dániel

Az ablakon ki lehet nézni, képet alkotni a külvilágról, büntetlenül leskelődni. Mi történik ha az ablakunkon valami más is bepillant kintről.

 

A Sziget
Írta: Prágai Benedek
Illusztrálta: Gracza Balázs

A sziget mélyén, ezer arc között, csak az örök kétségbeesés vár. Gyanakvás. Félelem. Rettegés az ősi sziget árnyékában.

 

Csapda
Írta: Ronil Caine
Illusztrálta: Juhász Ernő

„A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.” (Lőrincz L. László)

 

Vegetáció
Írta: Varga István
Illusztrálta: László Márk

Felfelé tekintünk, keressük a kozmoszban a félelem gyökerét. El sem hinnénk, hogy a körülöttünk lévő természet is lehet bosszúálló.

 

Sellő
Írta: Craz
Illusztrálta: Gracza Balázs

Tiszavirágzás. Ha sok ezer élőlény hal meg egy időben, egy helyen, kinyílnak bizonyos kapuk.

 

Olyan más ma
Elvont vers
Egész(s)égrecept

Írta: Vasas Marianna
Illusztrálta: Somogyi Gábor Gabo

 

Levél egy macskáról
Írta: Vidra Gyula
Illusztrálta: Kiss Kata

Titokzatos álombéli piramis. Összemosódik a képzelet és a valóság. Egy dolog biztos, a különleges macska létezik. Ha van macskád, öleld magadhoz.

 

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...