Polaris

Feltöltve: 2016/05/08
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft rövid története a Polaris, 1918-ban íródott. Pontos adat nem lelhető fel arról, hogy az év melyik időszakában készült el a művel, legvalószínűbb a tavaszi vagy esetleg nyári időszak, egyes helyeken – bár kérdőjelesen -, a májust jelölik meg, de ez a feltételezés több mint valószínűleg hibás. Nyomtatásban először 1920. decemberében jelent meg, a The Philosopher amatőr folyóiratban, amit Alfred Galpin szerkesztett.

Később újra megjelent a National Amateur 1926-os májusi, a Fantasy Fan 1934-es februári, majd a Weird Tales 1937-es decemberi számában is. Ebben a magazinban a Polaris nem kapott illusztrációt – tény, hogy valóban rövid történet, az eredeti mindössze 1.530 szóból áll -, de megmutatkozik Farnsworth Wright főszerkesztő felhőtlennek semmiképpen nem mondható kapcsolata is Lovecarftel. A történet másfél oldal terjedelmű, viszont ahhoz, hogy a végét, pontosabban az utolsó 9 sort el lehessen olvasni, a 751. oldalról a 759. oldalra kell lapozni.

Lovecraft 1918. májusi 15-ei, Maurice W. Moe részére írt hosszú levelében említi meg az egyik álmát:

“Several nights ago I had a strange dream of a strange city–a city of many palaces and gilded domes, lying in a hollow betwixt ranges of grey, horrible hills…. I was, as I said, aware of this city visually. I was in it and around it. But certainly I had no corporeal existence.”

Valószínűleg ez után a levél után nem sokkal született meg a Polaris, ezért is feltételezhető, hogy a májusi dátum nem helytálló, de teljesen ki sem zárható. A történet az Álom-ciklus első „darabja”, amiben is először jelenik meg a „Pnakotikus-kéziratok”, ami később a Cthulhu-mítosz egyik ikonikus eleme lett. Kritikusok szerint a Polaris az egyik leginkább önéletrajzi történet, mert megjelennek benne Lovecraft érzései, viszonyai, gondolatai. Frusztráltság, a haszontalanság érzete, az első világháború és a történetben szereplő katona kapcsolata, Lovecraft egészségi állapota.

Magyar kiadásban a Polaris először a Lazi kiadó „Az álom fala mögött” válogatásban jelent meg, amit Bihari György fordított, később a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei sorozat első kötetében jelent meg.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....