Black Aether – A szokatlan és hátborzongató történetek magazinja

Feltöltve: 2016/03/02
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

 

„Never explain anything.”

Howard Phillips Lovecraft, korának egyik legnagyobb rémtörténet írója jelentette ki ezt a rövid mondatot, ami három szóban foglalja össze azt a zsenialitást, ami Lovecraftből áradt, és amit szerencsénkre nem pazarolt el. Ez a három szó jellemzi a legjobban azt az érzést, amit oly sokszor „az ismeretlentől való félelemként” említünk. A nyitva hagyott gondolatok, meg nem válaszolt kérdések, megmagyarázhatatlan események ötvözete emeli munkásságát a legnagyobbak közé.

Novelláit, fikciót tiszteletlenül kezelték, kíméletlenül átírták, megcsonkították. Munkásságát, halála után, önös érdekből átértelmezték, átdolgozták és a kor marketing gépezetébe süllyesztették. Napjainkban pedig, nézetei miatt támadják.

Legtöbb írása a Weird Tales magazinban jelent meg, ezért döntöttünk úgy, hogy ezen az úton elindulva állítunk emléket munkásságának. Egy olyan magazint hoztunk létre, amiben Lovecrafti és weird, szokatlan és néha hátborzongató történetekkel találkozhatsz kedves olvasó. A Black Aether egy olyan kezdeményezés a magyarországi Lovecraft közösség részére, ami nyitva áll mindenki számára, egy lehetőség, hogy a nyilvánosság elé kerüljön a fiók alján őrizgetett és talán már el is feledett írásod, illusztrációd. Ne habozz jelentkezni, hisz a magazin kifejezetten amatőr írók történeteire specializálódik, de természetesen ugyan úgy, a profik is beküldhetik írásaikat.

A Black Aether nem akar több lenni annál, mint amiért valójában létrejött. A cél a szórakoztatás és az ösztönzés. Felkavarni az állóvizet és arra bíztatni, hogy ragadj tollat vagy billentyűzetet, írd meg azt a régi történetet, amit már rég meg szerettél volna írni, rajzaiddal láttasd a saját szemszögödből az olvasókkal a rettenetet.

A magazin nem tudja helyettesíteni Lovecraft írásait, sem a weird irodalom neves képviselőit, hisz ez lehetetlen. Ezért is kérlek kedves olvasó, úgy tekints majd a kezedben tartott füzet tartalmára, hogy ezt tartsd szem előtt.

Külön köszönöm Farkas Balázsnak a tanulságos beszélgetéseinket, olykor vitáinkat, és külön köszönöm Vígh Dávidnak a bíztatást és szakmai segítséget.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....