UnderPage eBook

Feltöltve: 2015/11/23
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Sajnos nem mindig tudok beszámolni sikeres Kickstarter projectről, ami Lovecraft műveit dolgozza fel, így van ez az UnderPage kampányával is. Ők kifejezetten eBook készítéssel foglalkoznak, saját kiadványokat is készítenek, illetve megrendelésre is dolgoznak. Az egyből látszik, hogy a kivitelezés terén valóban profikról van szó, hiszen az „At the Mountains of Madness” Interactive eBook projectjük is meseszép. Még is miért buktak bele?

 

 

A válasz nagyon egyszerű. Személyes véleményem szerint, ők kifejezetten, az utóbbi időkben robogó Lovecraft vonatra ugrottak fel, meg is rakták a mozdonyt szénnel rendesen, csak közben elfelejtették a megállókat, ugyan is az utasok nem tudtak felszállni. Nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy a könyvükre azok figyelmét is felhívják, akik a mítosz „igazi” rajongói, akik legaktívabbak a témában. Kihagyták a szerepjátékos közösségeket. Nem hirdették meg, nem harangozták be a könyvet a Call of Cthulhu és a többi szerepjátékot játszok köreiben.

Hiába gyönyörű a kiadványod, hiába olcsók és sokrétűek a támogatási lehetőségek, hiába vannak minőségi ajándékaid, de ha kihagyod azokat, akik még a mai napig a hátukon viszik Lovecraft örökségét, halálra van ítélve az ötleted.

Személyes tapasztalat, hogy bármennyire is szeretjük mi H.P.L írásait és a kialakult mítoszt, nem egy irodalmi magazin, folyóirat vallja azt, hogy bár az egyetemes irodalmi kultúrához tartoznak a novellák, de azért ezt inkább „csak” meghagyják a rajongóknak, mert az ő profiljukba ez nem fér bele.

A kiadvány elvileg nem halott, és egyszer újra nekifutnak, ha válaszolnak a kérdésekre, több információt tudok adni erről.

 

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...