H. P. Lovecraft munkássága és az abból származtatott Cthulhu-mítosz megkérdőjelezhetetlen hatást gyakorolt a 20. század irodalmára, és kétségtelen, hogy ez a kihatás napjainkban is erősen érezhető. A popkultúra minden szegmensében felbukkan a mítosz, irodalmi művek, filmek, videojátékok, szerepjátékok, zenei albumok épülnek August Derleth terminusára. Tény, napjaink kreatívjai olykor sajátságos módon hasznosítják a mítoszt, és a fősodor hajlamos erős kilengésekre, de ha tisztában vagyunk a mítosz kialakulásával, és alapvetően tisztelettel fordulunk Lovecraft művészete felé, akkor olyan irodalmi művek születhetnek, amik képesek visszaadni a mítoszban rejlő újdonságokat, lehetőségeket és értékeket.

Erre vállalkozik a The Black Aether a 2019-es nyílt, Cthulhu-mítosz novellapályázatával.

A Cthulhu-mítosz

Ki kell térnünk arra, mi is valójában a Cthulhu-mítosz, de ezt csak érintőlegesen fogjuk megtenni, mivel Somogyi Gábor a Magyar H. P. Lovecraft Társaság oldalán online elérhető, eredetileg az Árnyak az időn túlról című antológiában megjelent Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című tanulmányában ezt részletesen megteszi. Kivétel nélkül mindenkinek ajánljom a tanulmány elolvasását, aki pedig nevezni fog a pályázatunkra, annak mondhatni, kötelező alapozó Somogyi írása.

Napjainkban is általánosan elterjedt tévhitnek mondható, hogy a mítoszt Lovecraft teremtette, és csupán HPL munkásságát objektíven vizsgáló körökben kezelik helyén a tényt, miszerint a Cthulhu-mítosz túlnyomórészt August Derleth találmánya, nem pedig H. P. Lovecrafté. Számos tanulmány jelent meg, ami részletesen körbejárja ennek a tévedésnek az okát, a forrását, azonban a fősodorban ezek a kutatási eredmények csak nagyon ritkán, mondhatni elvétve kapnak helyet. A popkultúra átszőtte életünket, napjaink részévé vált, és mivel Lovecraft nevét használni az utóbbi években – nem egy esetben csupán marketing célokból – szinte megszokássá vált, neve egybeforrt a mítosszal. Ez pedig tévútra terelte a nem kellőképpen informálódott rajongókat, és aktív szerzőket is. Pedig HPL munkássága és a mítosz markánsan eltér egymástól, olyan alapvető eltérések mutatkoznak, amik által a Cthulhu-mítosz valójában szembemegy a lovecraftiánus értékekkel. August Derleth – aki 1937-ben a River magazin júniusi számában először írta le a Cthulhu-mítosz nevet -, meglátásai szerint:

• Lovecraft nevezte el a pszeudomitológiát
• HPL mitológiájában az istenségek valójában elementálok, természeti lények
• a Régi (vagy Ősi) Istenek [Elder Gods] védelmezik az emberiséget a „rosszfiúk” előtt, akik a Vének [Ancient Old Ones], és akik arra törekszenek, hogy kiirtsanak bennünket
• párhuzamot vont HPL mitológiája és a keresztény vallás közt
• belekeverte a fekete mágiát
• saját felfogásában és kinyilatkoztatásában, Lovecraft szándékosan törekedett saját mitológiájának kialakításra, csak sajnos halála megokozta ebben, nem tudta befejezni

Ismerve Lovecraft megrögzött ateizmusát, vélekedését az emberiség szerepéről az univerzumban, látható, hogy Derleth félreértelmezte a pszeudomitológiát, ami, ahogyan Somogyi is írja, akkora bajjal nem is járt volna, ha az utókor sok évtizeden keresztül nem az ő téveszméi alapján ítéli meg a Cthulhu-mítoszt. Ez a hatás napjainkban is érezhető. Szerepjátékokban, videojátékokban, filmekben, a popkultúra minden területén egyaránt megjelenik Derleth értelmezésének hatása.

A The Black Aether pedig egyet ért abban Somogyi Gáborral – és a Lovecraft munkásságát kutató irodalmárokkal -, hogy ez nem baj, csupán tudni kell, mikor, miről is beszélünk.

A pályázat

Ez a bejegyzés valójában a pályázat kiírásának indult, azonban menet közben úgy gondoltam, hogy ez már sok lesz egy felhíváshoz – mindenképpen fontosnak tartottam a mítosz alapjaira kitérni -, hiszen még a pályázatról nem is nagyon esett szó. Miről is fog szólni, milyen pályaműveket fogunk várni?

Alapvetően, akárcsak Lovecraft művészetének esetén, nem könnyű behatárolni, mi is lenne az elvárás egy olyan mű esetében, melyet a Cthulhu-mítoszhoz szeretnénk besorolni. Ismét Somogyi tanulmányának első részét hoznám fel példaként, amiben tett egy nagyszerű összefoglalást:

„Hogy egy Cthulhu-mítoszos történet szülessen, nyilván elengedhetetlen feltétel, hogy merítsen a mítoszos kelléktárból, amely nem csupán a fent említett narratív eszközökre vonatkozik, hanem például a sajátosan baljós és nyugtalanító hangulatkeltésre is, amely a weird egyik fő jellegzetessége. Akkor lesz sikeres egy effajta történet, ha nem elégszünk meg az eredeti írások újrafogalmazásával (lásd August Derleth). Ehhez azonban le kell vetni a tanulói szerep köntösét.”

Annyiban el fog térni a pályázat ettől a megállapítástól, hogy nem fogjuk elvárni a szerzőktől, vessék le magukról a tanulói szerep köntösét, bár az erre való törekvés elvárható. Ahogy mindig is, a TBA amatőr pályázatot fog kiírni, amatőr szerzők részére – természetesen ez nem jelenti azt, hogy kipróbált, ismert szerzők műveit nem fogadnánk szívesen, sőt -, ebből adódóan nem fog problémát jelenteni, ha egy adott műnek hommage érzete lesz, vagy esetleg a szerző kissé eltévelyeg, hiszen az írói lét fontos szakasza az útkeresés. Mi pedig ehhez szeretnénk asszisztálni.

„(…) Robert Bloch vagy Ramsey Campbell: munkásságuk elején csupán Lovecraft-imitátorok, ám aztán egyéni, briliáns stílust és önálló fantáziavilágot alakítanak ki sajátos, eredeti tematikával. És ha tulajdonképpen ez minden író végső célja és kívánalma (és miért ne lenne az?), akkor a fiatalkori, mímelő zsengék valójában a tanulókorszak produktumai, amelyek létrehozása során az irodalmár újonc megpróbálja leküzdeni az írói élet, az ihlet és más vonatkozó kérdésekben előbb-utóbb felmerülő kisebb-nagyobb akadályokat.”

Elvárható, és el is várjuk a szerzőktől, hogy a pályázatra ne csak egy újabb ugródeszkaként tekintsenek, hiszen egy műre nem lehet tekinteni sem lovecraftiánus, sem a mítoszhoz köthető alkotásként azért, mert felbukkan benne Cthulhu vagy a Necronomicon, hogy csak a két legismertebbet, leggyakrabban használt, az elcsépelt toposz titulusa felé lökdösött nevet említsem. Tehát ha egy kósza ötlet gyanánt Yvorl-ból Cthulhu lesz, Peltárból Nyarlathotep, a Limbóból Arkham, az ki fog ütközni a műben és érezhető lesz a kohézió és a következetesség hiánya. Lovecraft és írótársainak munkássága, és a mítosz is bővelkedik olyan narratív eszközökben, amik által a mű kiteljesedhet, és ha nem is egyedivé, de mássá tud válni. Nem lesz feltétlen elvárás, hogy az ismeretlentől való rettegés és az őrület álljon a mű központjában, nagyobb figyelmet lehet fordítani – sőt, mondhatjuk azt is, hogy kell – a mozgalmasabb cselekményszálra, entitásokra és istenségekre, eredetükre és megnyilvánulásaikra, illetve a popkultúrából jól ismert eszközökre, mint például a nyomozás, menekülés, vagy akár a mindig kétes eredménnyel kecsegtető szembefordulás a rettenettel.

Hétvégén, szombaton vagy vasárnap (február 23-24.) érkezik a pályázati felhívás, amiben már csak egy rövid összefoglalóval, pár kéretlen tanáccsal és részletes technikai információkkal fogunk jelentkezni. Addig pedig bőségesen van idő, hogy elolvasd Somogyi Gábor tanulmányának eddig elérhető részeit a Magyar H. P. Lovecraft Társaság honlapján.

Borítókép: Flavio Greco Paglia – Offering