Utószó a pályázathoz

Feltöltve: 2018/10/01
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Tegnap éjszaka lezárult a The Black Aether, a Borzongás és a CineGore közös novellapályázata, melyben a jövő tavaszra tervezett Black Aether Magazin horror különszámához kerestünk novellákat. Célunk első sorban az volt a pályázattal, hogy felkavarjuk az állóvizet a hazai horror irodalomban, inspiráljuk, ösztönözzük, lehetőséghez juttassuk az amatőr szerzőket is. A beérkezett pályaművek számát tekintve ez a célkitűzésünk maximálisan teljesült.

Összesen 105 darab szerző jelentkezett a pályázatra.

A pályázók közt vannak első műves szerzők, szárnyaikat próbálgató amatőrök, de érkezett novella olyan szerzőtől is, akinek a neve ismerősen és igencsak jól cseng a hazai irodalmi színtéren. A 105 nevezésből 2 darabot rögtön el kellett utasítanunk, ugyanis továbbra sem áll szándékunkban vitatkozni azon, hogy miért van szükség szinopszisra, vagy mi az elvárható minimális kommunikáció, ha valaki irodalmi pályázatra jelentkezik. Valamit valamiért. Mivel alig pár órája zárult le a pályázat, ráadásul az utolsó 23 e-mail az éjszaka érkezett, és bár mindenkinek jeleztük, hogy levele megérkezett, a tartalmi és formai megkötéseket még nem tudtuk minden esetben ellenőrizni. Éppen ezért előfordulhat, hogy további nevezések is kiesnek, azonban azt kell mondjam, ez mindenképpen kiemelkedően jó arány.

A 103 (eddig) érvényes pályázatból a nemek aránya a férfiak irányába tolódott el, 26 nő és 77 férfi; legalábbis a nevek alapján. Mivel több szerző is küldött kettő vagy három novellát – háromnál többet nem fogadtunk el -, ezért a novellák száma közel 130 darab lett. Nem gondoltuk volna, hogy egy amatőr magazin, amatőr pályázatára ilyen sok anyag fog érkezni – úgy néz ki nem volt foganatja a fikázásnak -, nehéz lenne szavakba foglalni mekkora elégedettséggel tölt el ez a szám.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tavasszal megjelenő kiadvány terjedelmét igazítani tudjuk a tartalomhoz, tehát nincs meghatározva hány darab novella kerülhet a különszámba. Magazin formátummal tervezünk, de ha könyv lesz belőle, azt sem fogjuk bánni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül fogjuk megtölteni a kiadványt, ha valami éteri beavatkozás miatt nem lesz elég anyag ahhoz, hogy megtöltsünk egy magazint, akkor nem fog megjelenni a különszám. Első sorban értelemszerűen azokat a novellákat fogjuk beválogatni a kiadványba, amik bármiféle utólagos szerkesztés nélkül megállják a helyüket, de lehetőséget fogunk biztosítani azoknak a szerzőknek is, akiknek a novellája még szerkesztést igényel.

Hosszú munka áll még előttünk, természetesen mindenkit értesíteni fogunk a döntésünkről, megpróbáljuk tartani az októberi határidőt, azonban nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez el fog húzódni novemberig is. Előre is elnézést kérünk, ha esetleg ez megtörténne.

Mindenkinek köszönjük, aki jelentkezett pályázatunkra, őszintén reméljük, hogy egy újabb sorozatot indíthattunk el és olyan antológia tud megjelenni jövőre, ami megalapozza egy újabb pályázat elindítását.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...