A CineGore horrorportál csatlakozott novellapályázatunkhoz!

Feltöltve: 2018/07/07
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A Black Aether és a Borzongás novellapályázatára már csörgedeznek a pályaművek, de még bőségesen van idő szeptember végéig, a pályázat határidejéig. Természetesen ezalatt az idő alatt sem tétlenkedünk, folyamatosan keressük az utat, kutatjuk a lehetőségeket, hogy népszerűsítsük a pályázatot és ezáltal a horrort, mint irodalmi zsánert is.

Nagy örömünkre szolgál, hogy Magyarország legnagyobb horrorportálja a CineGore csatlakozott kezdeményezésünkhöz, és a portál szerkesztői részt fognak venni a novellák elbírálásában.

A CineGore 1999-ben alakult, eredetileg Harvester néven, nevét az azonos című point-and-click kalandjáték után kapta. A kétezres évektől már számottevő oldalnak számított a horror, science fiction és trashfilm kritikáival, egyedi, nem kommersz írói gárdájával, mely az évek során olyan hivatalosan is létrejövő formációkban is megmutatta erejét, mint a Magyar Fangoria.

Mindig is hittem és hiszek még ma is a közösség erejében, és a CineGore csatlakozása egy újabb bizonyíték arra, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Képesek vagyunk összefogni és összetartani egy olyan cél érdekében, ami ösztönző lehet a magyarországi horror szerzők számára.

A pályázat feltételei természetesen nem változtak – kifejezetten kérünk mindenkit, hogy figyelmesen olvassa el a feltételeket -, a megjelenéssel kapcsolatban léphet fel némi változás. Eredeti terveink szerint őszi megjelenést szerettünk volna, azonban ha a beérkezett pályaművek száma meghaladja azt a mennyiséget, amit még mindenféle kapkodás és felületesség nélkül tudunk feldolgozni, akkor a különszám 2019 tavaszán fog megjelenni.

Továbbra is mindenkinek jó munkát kívánunk!

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...