Tudtad? 1893. január 13-án 125 évvel ezelőtt a mai napon született H. P. Lovecraft levelezőtársa és barátja, a kaliforniai költő, képzőművész és író, Clark Ashton Smith. Smith többnyire szegényesen élt, szürke újságírói és szerkesztői feladatok mellett kemény kétkezi munkákat is elvállalt a saját, illetve a szülei megélhetésének kedvéért. 1929 és 1934 között több száz rémtörténetet, és tudományos fantasztikus novellát írt. Mint Lovecraft ő is rémálmaiból inspirálódott, a legtöbb weird írása is hozzá, és az ő mítoszához volt köthető, olyan lényeket teremtett többek között mint Aforgomon, Rlim-Shaikorth, Mordiggian, Tsathoggua, és a varázsló Eibon, emellé pedig világokat is teremtett, mint Averoigne, Hyperborea, Mars, Poseidonis és Zothique. Az elveszett földekkel kapcsolatban a Teozófia tanításaiból és Helena Blavatsky, okkult asszony műveiből merítkezett.
Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjében így ír barátjáról:
“Az ifjabb amerikai nemzedék tagjai közül senki nem képes oly erővel felidézni a kozmikus rettenetet, mint a kaliforniai költő, képzőművész és író, Clark Ashton Smith, kinek bizarr írásai, rajzai, festményei és történetei egy szűk körű, fogékony csoport szórakoztatását szolgálják. Mr. Smith egy távoli és bénítóan iszonyatos mindenséget választott alkotásai hátteréül – a Szaturnusz holdjain burjánzó, a szivárvány színeiben játszó, dögletes virágokat; Atlantisz, Lemúria és más, elfeledett ősi világok groteszk templomait; és a Föld peremén kívül elhelyezkedő kísértet-országok foltos, mérgező gombákkal benőtt, nyákos ingoványait. Leghosszabb és egyben legigényesebb költeménye, A hasis-evő rímtelen pentameterekben íródott; és a csillagközi terek kaleidoszkópszerű lidércnyomásának zűrzavaros, hihetetlen távlatait tárja fel. A puszta démoni döbbenet és a képzelőerő terén talán egyetlen élő és néhai író sem képes felülmúlni Mr. Smitht. Ki más mondhatná el magáról, hogy megtapasztalhatta a végtelen szférák és megsokszorozott dimenziók efféle ragyogó, pazar és lázálmokra jellemzően eltorzított látomásait, és életben maradt, hogy mindezt elmesélje. Mr. Smith novellái: más galaxisokról, világokról, dimenziókról, valamint a Föld ismeretlen régióiról és korszakairól szóló hatásos történetek. Megalkotójuk beszámol az őseredeti Hyperboreáról, és annak fekete alaktalan istenéről, Tsathogguáról; Zothique elveszett kontinenséről és a középkori Franciaország mesés, vámpírok uralta Averoigne-vidékéről. Mr. Smith legsikerültebb elbeszélései közül nem egyet megtalálni A kettős árnyék és más fantasztikus mesék (1933) című kiadványban.”
Smith Műveinek visszatérő témája az emberi beképzeltség, önelégültség, és annak a természetfeletti általi büntetése. Rémfikciói hátborzongató tárgyúak, kéjsóvár mód tartalmaz képeket a halálról, romlásról, pusztulásról és abnormalitásról. Steve Behrends, kritikus arra jutott, hogy CAS irodalmának igazi fő témája az az értékvesztés, amit karakterei átélnek, mint például a rég elmúlt ifjúság, vagy egy korai szerelem, arra utalhatnak, hogy Smith úgy vélte, kegyvesztett lett karrier szempontjából. Lovecraft rajongott Smith művészetéért, 1936-ban írta meg Clarke Ashton Smith úrnak, fantasztikus alkotásaiért című versét.
Bús felhők ölelik a megfeketült tornyot,
S sűrű rengeteg fojtja idő rágta alapját.
Árny és csönd, moha s penész foga vájt
Fakó kövébe, mely tűnt korban mint kőkör állt.
Sem láb nesze, sem madárdal fel nem kavarja
Az örökéj dögpárájú lakát,
Bár gyakran reszketteti vész suhogó szárnya
Mikor magasán kigyúl egy sápadt láng.
Mert itt tanyáz ki e világ szőttesét
Különös ideákkal s iszonnyal vonta be.
Ős rúnái az irtózat nyelvén jegyzék
Kiket rejt zajgó poklok csillag-fellege.
Averoigne Sötét Ura – ki ablakokat tár
Oly lidércnyomásra mit más szeme ki nem áll.
(H. Katalin fordítása)
Az 1930-as évek tragikussá váltak Smith számára: szülei meghaltak, Robert E. Howard öngyilkos lett, Lovecraft pedig rákban hunyt el. Teljesen elfordult a Weird Tales-től, és elvonult. Elkezdett képzőművészettel foglalkozni, és visszatért a költészet felé, bár élete végére inkább már csak a kertészkedés és a séta érdekelte a kiégett zsenit. 1953-ban Clark Ashton Smith színinfarktust kapott, 1961-ben pedig sztrókot; 1961. augusztusában hunyt el álmában, 68 éves korában.
