Reber Clark a nemzetközi Lovecrafti secene ismert tagja, zeneszerzője. Több olyan projektben vett részt, amit biztos, hogy ismersz, de nem tudod, hogy a zenét ő szerezte hozzá. Filmek, színdarabok, rádiójátékok, podcastek, és Egri Bikavér. A The Black Aether 2017-es, a nemzetközi Lovecrafti közösség alkotóit – írók, zeneszerzők, filmrendezők, kiadók – bemutató interjúsorozatának első darabját olvashatod Vidra Gyulától.
Mikor ismerkedtél meg Lovecraft munkásságával? Mivel kezdted?
Az első Lovecraft történetet középiskolásként, 1971-1972 környékén olvastam, olyan 16-17 éves lehettem akkoriban. Az egyik Ballantine kiadású Lovecraft novelláskötettel kezdtem, a The Tomb And Other Tales cíművel. Azóta vagyok rákattanva!
Hogyan kerültél kapcsolatba a H. P. Lovecraft Historycal Society-vel? Milyen velük dolgozni?
Egyetemista, zenehallgató korom óta szerettem volna filmekhez szerzeményeket írni. Dolgoztam koncertzenekaroknak, fúvós együtteseknek, és zenekari műveket is készítettem kiadóknak az Egyesült Államokban, de mivel filmekhez továbbra sem kértek fel, így elkészítettem a sajátomat, a Lovecraft Paragraphs-t amihez én írtam a háttérzenét is. Ez vitt el a portlandi H. P. Lovecraft Film Festival-ra, ahol megismerkedtem Sean Branneyvel és Andrew Lemannal (ők a társaság alapítói) és a HPLHS csapatával, köztük Troy Sterling Nies komponistával aki a The Call of Cthulhu-hoz és a The Whisperer in Darkness-hez írt zenét.
Korábban már leveleztünk, szerkesztettem pár vicces képet a karácsonyi dalaikhoz (Carol of the Old Ones) és az It’s Beginning to Look A Lot Like Fishmen, és kértem engedélyt hogy ezeket közretehessem, amit nagylelkűen megengedtek.
Amikor Troy szüneteltetni szerette volna a Dark Adventure Radio Theatre sorozat zenéinek készítését, felkerestek. Megírtam a Herbert West: Reanimator, The Case of Charles Dexter Ward, és a Dagon: War of Worlds zenéit nekik. Imádok ezekkel a srácokkal dolgozni, professzionálisak, szervezettek és becsületesek minden tekintetben.
Te készítetted a zenét Greig Johnson és Chris Lackey igen szórakoztató rövid filmjeihez. Milyen velük együtt dolgozni?
Greiggel és Chrissel pompás a közös munka! Ők is nagyon profik, becsületesek, és az ember kellemes hangulatban tud dolgozni, ha olyanokkal csinálja, akik a szakma mesterei. Greig és Chris az Egyesült Királyságban élnek, és érdekes volt számomra külföldiekkel dolgozni. Barangoltam Európában egy kicsit (még Magyarországon is jártam!) de Angliába nem jutottam el. Kicsit más az érzékenységünk, de szeretem őket. Hagytam hogy Chris és Greg válasszanak a zenei katalógusomból, amiket más projektekhez készítettem, remekül választottak azt hiszem. A cuccaik egyszerűen szórakoztatóak. Korábban Chrissel már együtt dolgoztam a H. P. Lovecraft Literary Podcast-en Chad Fiferel és szolgáltam zenékkel az epizódjaikhoz, illetve az élő műsoraikhoz. Mindig keresem a lehetőséget, hogy együtt dolgozhassunk!
Mit választanál? Richard Upton Pickman kiállítását megnézni, vagy pedig Erich Zann muzsikáját a padlásán meghallgatni?
Hú, ez egy nehéz választás. Félek a józan eszem menne rá Pickman kiállítására, Herr Zannál pedig a létezésem. Azt hiszem az utóbbival hazárdíroznék mégis, hogy halljam Herr Zann zenéjét, hogyan szólhatott azon a német mélyhegedűn. Sokan azt hiszik a történetben hegedű szerepel, de az egy brácsa, egy régi színházi hangszer, ami a csellóra hasonlít, amit a földre kell támasztani, ami szerintem egy fontos elem a történet szempontjából.
Készítettél egy rövidfilmet, Lovecrafts Paragraphs címen. Honnan jött az ötlet? Tervezel még hasonlót?
Szerettem a zenét és Lovecraftot, így végül egybegyűrhettem a kettőt. A legvadabb álmaimban sem képzeltem volna, hogy a kettő párosításával fantasztikus helyekre utazhatok el, és ismerhetek meg csodálatos (és néha furcsa) embereket!
Lovecraft munkásságának vannak olyan részei, amiket különösen kedvelek, és passzolnak hozzám. Eldöntöttem összeszedem, összefűzöm és filmként prezentálom őket. Szerintem Lovecraft prózája nagyon költői. Annyi szépség van benne, amit sokan figyelmen kívül hagynak, vagy nem foglalkoznak vele, mint például a napnyugták leírásai, amik szinte átütnek a lapokról.
Most egy Lovecraft rövidfilmen dolgozom, ami a Fungi from Yuggoth négy szonettjén alapszik. Mind a négyet Andrew Leman vette fel. Lassan haladunk a pénz (hát persze) és az időszűke miatt, de remélem, hogy végre előbb vagy utóbb befejezzük.
Mit gondolsz? Hogyan definiálnád a Lovecrafti weird zenét?
Nehéz kérdés. Vannak zenék amik a borzongásból és félelemből inspirálódnak, de ezeket konkrét elnevezés vagy képi világ nélkül nem tudnám lovecrafti zenének bélyegezni. “Weird” zene ettől függetlenül lehet bármilyen kombinációja a csendnek és a hangoknak, amik a hallgatót egy korábban nem tapasztalt zenei élménybe viszik, amik olyan asszociációkat, leírhatatlanul furcsa érzéseket okoznak, amiket nehéz megnevezni a másságuk miatt. Nehéz ezt szavakkal leírni.
Melyik Lovecraft történet inspirál zeneileg leginkább?
Mindegyiket szeretem. A The Shadow Out of Time azt hiszem a legnagyobb kedvencem, imádnám egyszer egy filmhez megzenésíteni. A The Dream-Quest of Unknown Kadath nagyon gazdag képivilágú, dolgoznék vele bármilyen módon. Készítettem pár zenei skiccet a At the Mountains of Madness-hez a H. P. Lovecraft Literary Podcast egyik adásába és jó lenne egy filmhez vagy más hasonló projekthez hasznosítani. A hátborzongatóbb történetek, mint The Lurking Fear vagy The Festival is fantasztikus projektek lennének!
Van olyan lovecraftiánus film aminek a zenéjét kifejezetten szereted?
Nagyon szeretem Richard Band háttér zenéjét Dan O’Bannon filmjéhez The Resurrected-hez, ami egy nagyon jó elmesélése a The Case of Charles Dexter Ward történetének, Chris Sarandon főszereplésével. Szerintem az Alien is lovecraftianus témájú és Jerry Goldsmith műve is remek példa azokra a szerzeményekre amiker szeretek a műfajban.
Van olyan munkád vagy elismerés amire különösen büszke vagy?
Minden munkám valami módon különleges nekem. Elvégezni a feladatot és képernyőre kerülni vagy jogdíjat kapni, a legjobb elismerés. Az olvasóitok megnézhetik a cuccaim, felvételeim és videóim a honlapomon.
Ami a fúvös együttesekre írt műveimet illeti, a Hymn of St. James, ami egy Gregorian énekre, a Let All Mortal Flesh Keep Silence-en alapszik, és a Landscapes of the Soul ami a francia Nore Dame-ban lett bemutatva, kiemelkedőek számomra.
Üzennél valamit a magyar Lovecraft rajongóknak, művészeknek, akik általa inspirálódnak?
Kitűnőek voltak a magyarországi tapasztalataim. Imádtam a hegedűszót, és próbáltam megszeretni az Egri Bikavért is! A Halászbástyán a Duna mind a két partját, és az egész várost a velejéig éreztem. Örülnék, ha egyszer visszatérhetnék valamikor. A Parlament épülete lenyűgöző, az emberek csodálatosak voltak. A rajongóknak és művészeknek azt üzenném, hogy folyamatosan olvassák Lovecraftot, és merüljenek el mélységeiben. Ne feledjétek, hogy megannyi szépség is található műveiben, nem csak a kozmikus horror és rémület. Alkossatok, kutassatok és hallja mindenki amit csináltok!
