He (1925)

Feltöltve: 2016/08/07
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft 1925 augusztus 11-én írta meg a New Yorkban játszódó, 4.310 szóból álló „He” című rövid fikcióját. Nyomtatásban először az 1926-ban a szeptemberi Weird Tales magazinban jelent meg, a 148 oldalas és 25 centbe kerülő magazin főszerkesztője akkor, Farnsworth Wright volt. A borító grafikát E. M. Stevenson, Lovecraft történetéhez a belső illusztrációt pedig G. O. Olinick készítette.  A kiadvány ma igazi ritkaságnak számít, replikákat be lehet szerezni belőle, de egy eredeti példány ára, eléri a 200.000 forintot is.

A történet főszereplője egy névtelen költő, aki New England-ből költözik New York-ba, ahol is az ihletet keresi a városban, azonban hamar kiábrándul a nagyvárosi forgatagból és a hazug költői társadalomból. Csak az éjszakai sétái tartják benne a lelket, mert a nappal csak a szürke betonfalakat, óriás épületeket és a bevándorlók sokaságát látja. Egy éjszaka, hajnali 2 órakor egy idegen szólítja meg az utcán, aki elkalauzolja a városban és rég elfeledett utcákat, házakat mutat meg neki. Végül az idegen elviszi a saját házába is, ahol az ablakon kitekintve, egy fura kézmozdulat és a villámok felvillanó fénye segítségével, a főszereplő betekintést nyer a város, az utca múltjába. Végül egy furcsa „véletlen” által kitudódik az idegenvezető titka, miszerint annak idején ő lakott abban a házban és ő volt az, aki rumot adott az őslakós indiánoknak, akik belehaltak az ivászatba. Végül a történet lezárásában a titokzatos idegen és vele együtt a ház is megsemmisül, a főszereplőre pedig hajnalban talál rá egy járókelő.

Lovecraft augusztus 11-én reggeli 7 órakor kompra szállt, New Jersey-ben vett egy 10 centes jegyzetfüzetet, és a Scott Park-ban megírta a He-t. A történet tényleges helyszíne Greenwich Village, pontosabban egy udvar, ahonnét a főszereplő a Perry Street-re jut. Ezt a helyet már ismerte Lovecraft előző évről, hisz írt is egy cikekt amiben megemlíti, ami megjelent a New York Evening Post hasábjain 1924 augusztus 29-én, „Little Sketches about Town” címmel. Az is valószínűsíthető, hogy Lovecraft tudta, azon a területen valóban őshonos indiánok laktak, akik a területet Sapokanikan (dohányföld) néven említették. Az eredeti kúriát, pedig ami a történetben is szerepel, a Perry, Charles, Bleecker, és West Fourth utcák fogták közre, 1726 és 1744 közt épült, majd lerombolták 1865-ben.

Feltételezhető az is, hogy az ötletet, miszerint New York utcáinak múltját az ablakon kitekintve láthatja meg a főszereplő, Lord Dunsany „The Chronicles of Rodriguez” regényéből kölcsönözte, amiben Rodriguez és társa egy hegyre kapaszkodnak fel, ahol egy varázsló lakik, és házának ablakai a múlt és a jövő háborúiba engednek betekintést.

Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy Lovecraft ismét önmagát írta bele történetébe, a New England-ből elszakadt írót, aki nem találja a helyét a nagyvárosban.  A kezdeti lelkesedés elmúlt, és miután egyedül maradt a „Red Hook szélén” egy első emeleti, egy szobás apartmanban, egyre erősebb lett hazavágyódása. Nem telt el egy év sem a Horror at Red Hook és a He megírása után, 1926 április 17-én visszaköltözött Providence-be.

A He (Ő) magyar nyelven először Galaktika magazin 40. számában jelent meg, 1980-ban Gálvölgyi Judit fordításában, ezt követte a Cthulhu hívása 1992-ben, a Rakéta Regényújság májusi száma 1992-ben, az Eryx falai közt 1995-ben, majd a Howard Phillips Lovecraft összes művei 2. kötete 2003-ban. Mindegyik kiadvány Gálvölgyi Judit fordítását használta.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...