Charles Dexter Ward esete, a két filmes feldolgozással – ajánló

Feltöltve: 2016/05/15
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Kivételes alkalom ez a vasárnap, mert ezúttal nem egy, hanem két filmet is be fogok mutatni, amik a “The case of Charles Dexter Ward” című Lovecraft kisregényt dolgozták fel. Ez a két film a The Haunted Palace (1963) és a The Resurrected (1991).

The Haunted Palace

Az első adaptáció, és első Lovecrafti mozi is egyben a The Haunted Palace (A kísértetkastély) ami 1963-ban készült, a legendás Roger Corman rendezésében, és nem kisebb ikon játssza benne a kettős főszerepet, mint Vincent Price. Még Lon Chaney Jr. is feltűnik benne, mint a gonosz Curwen szövetségese, Simon Orne. Bizarr módon a mozit Edgar Allan Poe történetként próbálta eladni a gyártó, az American International Pictures, a rendező kérésének ellenére. Corman több Poe történetet feldolgozott már, amik nem véletlenül lettek klasszikusok, izgalmas lett volna ha több Lovecraft is kikerül a keze alól, hasonló minőségben. Az emberek az IMDB-n egészen tekintélyes 6,8-as pontnyi csillaggal jutalmazták, a Rotten Tomatoes által összegyűjtött, ezúttal kevésbé szőrős szívű kritikusai pedig 71%-al. Meglátjuk majd én milyennek értékelem, főleg úgy, hogy a történetet gyökeresen megváltoztatták, és még egy szomorú érdekesség: Charles Beumont, a forgatókönyv készítője, aki több The Twilight Zone epizódohoz is írt történetet, igen elismert szerző volt, 34 éves koráig, amíg el nem hatalmasodott rajta egy általa csak “misztikus agyi betegség”-nek nevezett kór, ami miatt a mentális állapota, és egészsége elkezdett rohamosan romlani, míg végül 38 éves korában elhunyt, olyan állapotban, mintha több évtizedet öregedett volna.

Rendezte: Roger Corman
Írta: Charles Beaumont

Főbb szerepekben:
Vincent Price: Joseph Curwen/Charles Dexter Ward
Debra Paget: Anne Ward
Frank Maxwell: Dr. Marinus Willet/Priam Willet
Lon Chaney Jr.: Simon Orne
Milton Parsons: Jabez Hutchinson

The Resurrected

Az 1991-ben elkészült The Resurrected (A feltámasztott) is fel tud mutatni egy jó nevet, Dan O’ Bannon személyében, akinek olyan filmeket köszönhetünk forgatókönyvíróként mint az Alien, Screamers vagy a The Return Of The Living Dead, de például a Total Recall-nál is bábáskodott. A történetet Brent V. Friedman és O’Bannon külön-külön írták, míg fel nem fedezték hogy ugyanazon dolgoznak, így együtt ötölték ki a a történetet, hogyan is vigyék filmre, aminek az eredménye jobban hasonlít az eredetire, mint a Corman féle próbálkozás. Friedmanhez köthető a Nekronomikon antológia, amiről már korábban írtam, és az egy évadot megélő, 2002-es reinkarnációjú The Twilight Zone is. Egyéb munkáiról jobb szót nem ejteni. Bár a történet kicsit közelebb áll az eredetihez, mint a Corman féle verzió, az eredeti sztori itt is csak ihlett forrás volt, de legalább jelzik hogy honnét is származott. Moziban extrém rövid ideig mehetett, mert a wikipedia szerint vetítették egy darabig, de az IMDB szerint pedig nem is volt szélesvásznon, csak videón jelent meg 1993-ban. Ettől függetlenül az IMDB közönsége itt is nagyvonalú, a 6,5-es értékeléssel, és a Lurker in the Lobby című lovecrafti filmekkel foglalkozó könyv szerint az addigi egyik legjobb feldolgozással állunk szemben.

Rendezte: Dan O’ Bannon
Írta: Brent V. Friedman

Főbb szerepekben:
Chris Sarandon: Charles Dexter Ward/Joseph Curwen
John March: John Terry
Jane Sibbett: Claire Ward
Robert Romanus: Lonnie Peck

Konkluzió

Ezeket az alkotásokat teljesen felesleges összehasonlítani, hiszen ennyire két eltérő filmet nehéz összehozni, ugyanazon alapanyagból. Az egyik film klasszikus lett, a másik bukás. Az egyikben a korszak legjava, a másikban pedig a B kategória legjava jelenik meg. Az egyik hűtlen volt, a másik hűséges. Viszont ami mind a kettőre igaz: relatíve jó filmek, hatalmas potenciállal, amiből nem lett semmi, és egyikre sem hivatkoznak a Lovecrafti filmes közösségben. Javasolnám-e őket megnézni? Persze! Az egyik egy izgalmas kosztümös film, a másik pedig egy modern effekt, és vér orgia, és ami az egyiknek nem jött be, az a másiknak szinte sikerült.

Vidra Gyula

A két film részletes bemutatója, ma délután fog megjelenni a The Black Aether-en, két különálló elemzésben.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...