Rick Sardinha

Feltöltve: 2016/04/13
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Richard Sardinha, a ’80-as évektől az egyik leginkább foglalkoztatottabb képzőművész, akinek munkái számos borítóról, de leginkább szerepjátékos kézikönyvek oldalairól köszönnek vissza. Természetesen dolgozott a Chaosium és a Wizards of the Coast megrendelésére is, de videojátékokhoz és filmekhez készített concept art-okat.

Legfontosabb számára, hogy értéket teremtsen, és kedveli a hagyományos technikákat, ha lehetősége van, rá akkor olajfestményeket készít. Azonban nem csinál gondot abból, ha tisztán digitális technikát kell alkalmaznia, mert a megrendelőinek általában ez az elvárása. Nem számít az út, amin eljut a művész az alkotásig, csak is a teremtett értéknek van jelentősége.

Bár néhány esetben, „kötöttnek” mondhatók a formák, amik a Lovecrafti istenségekre vonatkoznak, hisz Lovecraft olykor hiányos, olykor viszont egészen pontos leírást ad. Ebből és a művészi szabadság megnyilvánulásából születnek az olyan alkotások, mint amiket Sardinha készít, aki eltér a számtalanszor használt formáktól, ugyan akkor minden egyes kompozícióban ráismerhetsz Lovecraftre vagy a Cthulhu-mítoszra.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...