Vasas Marianna – Létszobrász

Feltöltve: 2016/04/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Nem zárhatjuk le a mai napot anélkül, hogy magyar író versét le nem közölné az oldal, hisz művészetben, kreativitásban, de akár nyugodtan mondhatom azt is, hogy mindenben, mi magyarok jeleskedünk.

Vasas Marianna, saját bevallása szerint „szárnypróbálgató költő”, elsőként jelentkezett, hogy részt vállalna a Black Aether magazin következő számának elkészítésében, és el is küldte verseit. Természetesen olyan költeményét olvashatod most itt, ami nem fog a magazinban megjelenni, Marianna annyi verset küldött, hogy nyugodtan kijelenthetem, a magazin első állandó költőjének versét olvashatod most itt.

 

Vasas Marianna: Létszobrász

Holdhabot ver az egész
éj borostyán tésztalapjára
egy édencsipkézte kéz,

s csillagmaszat ködcukor-árnya
vet tükröt világtó vizére,
hullámzik az, mi éjt táplálja,

s ráérez sors – fények ízére,
miket nyaldos, lefetyel kisded-mohón,
hattyúfátylak mögül kinézve.

S miként fényt az éjjel, s éjt a fény óvón
alakítja, ugyan nem kénye-kedvére –
kölcsönös egybecsendüléssel s forrón,

forrón, dobogón egymást egymásban védve;
úgy van rád s rátok édes átok hatással
a létszobrász, vésője sosincs elvészve.

Hiába vagy hintve gyakran űrszín árnnyal,
életed magaslata messzire hangzik,
valahol a sors az akarattal tárgyal,

még ha ez út is sugártól az árnyakig;
s ahogy sugár s árny egymásba alakul,
szavaid úgy formálják arcvonásaid…

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...