John Morrison & Harold Burdekin – London Night

Feltöltve: 2016/01/13
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ismét a szerepjátékosoknak szeretnék kicsit kedveskedni. John Morrison és Harold Burdekin a XX. század remek fotográfusai voltak, akik közösen készítették el a London Night albumot a ’30-as évek elején, ami 1934.-ben jelent meg, Brassaï, Paris de nuit (Paris at Night) mintájára.

A fotógráfiáknak azért is van nagy jelentőségük, mert kivételes művészi értékükön túl, egy olyan kor éjszakai fényeit mutatja be, amit már soha nem fog tudni reprodukálni senki. Brassaï az éjszakai életet mutatta be szereplőivel, Morrison és Burdekin pedig kifejezetten az üres utcákat fényképezte szereplők nélkül, tisztán a mértani formák és az árnyékok különleges összhangjára koncentrálva.

Amikor ezek a fényképek, készültek még nem beszéltek légszennyezésről, az éjszakai világítás homályosan pislákoló lámpákból állt, és ami a legfontosabb, még a háború előtti időből származnak.Ha ezeket a képeket megnézed, nem kell azon töprengened, hogy karaktered hogyan is érezhette magát, mikor már az őrület elkezdte szorítani megtépázott elméjét, válla mögött hátra-hátra nézve próbált egérutat nyerni a vérére szomjas kultisták elől.

Természetesen nem az összes fényképet láthatod az albumból.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...