Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy olvasod a magazint

Feltöltve: 2015/12/31
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

 

Ilyenkor év végén, mindenhol évértékelőt, top listákat lehet olvasni. A The Black Aether még közel nincs egy éves, a top listák meg mindig hazudnak. Így hát nem írok semmi hasonlót, de annyit bátran leszögezhetek, hogy 2016 minden magyar Lovecraft rajongó életében nagyon izgalmas év lesz.

A Facebook csoport létrehozásának és az oldal elindításának egyik legnagyobb nyereménye az volt, hogy megismerhettem sok elkötelezett, lelkes és főleg kreatív, mítosz kedvelőt. Ami viszont külön megtisztelő volt számomra, hogy jópáran fordultatok hozzám bizalommal és elmondtátok min dolgoztok hetek, hónapok vagy akár évek óta. Ez a bizalom többet ért mindennél. Olyan projectek futnak a háttérben, amiktől az állam nem csak leesett, de lábakat növesztett és el is szaladt.

Csupán annyit mondhatok el, hogy kivétel nélkül mindenki meg fogja találni a számítását, és a Lovecrafti irodalom, minden formában vissza fog köszönni. Az Ixtlan Artworks filmje, a From Beyond nem csak a hazai rajongóknak, de a nemzetközi piacon is meg fogja állni a helyét, közel s távol nem látni ilyen szintű feldolgozást. Jelenleg az utómunkálatok folynak és a promóció előkészítése, januártól megindul a hírfolyam. Jancsovics László online verziót készít a CoC kártyajátékból, aminek a munkálatai igen csak előre haladott állapotban vannak. Olyan szintű adatmennyiséget dolgozott fel, amit nehéz szavakba önteni. Pápai Bence és Varga Bálint Bánk játéka a Maze The Angels Walk Silently pedig egy igazi túlélő horror lesz, de addig is, amíg meg nem jelenik a játék a srácok nagyon jó fejek, és kiadnak egy ingyenes Lovecraft elméjében zajló minijátékot. Ne felejtsük el természetesen az idén debütált és remélhetően hagyományt teremtett Arkham Nights Hungary napot.

Ez a négy project, ami eddig is nyilvános volt, ezért mertem megemlíteni név szerint, de ez közel sem az összes. Teljesen új kártyajáték is készül, ami már abba a fázisba lépett, ahol a fejlesztő grafikust keres a lapok elkészítéséhez. Egy olyan könyv van már a végső fázisban, ami eddig, ha jól tudom még a világon nem jelent meg a saját stílusában, a mítoszra építve. A szerepjátékosok, magyar fejlesztésű kalandmodultól fognak hátast dobni, egy képregény teljesen biztos, hogy már a rajzolási fázisban van, újabb versek kerülnek fordításra és csak annyit mondhatok, ne felejtsd el, hogy nem minden novella lett lefordítva.

A végére hagytam a novella gyűjteményt, amit a The Black Aether fog kiadni, amibe akár a te saját novellád és illusztrációd is belekerülhet. Januártól megrakott kazánnal fog a cél felé robogni a nyomdavonat, amint értékelhető és megfelelően kompromisszumképes ajánlatot kapok, már indul is az InterCity.

Szóval 2016 nagyon izgalmas lesz. Remélem sikerült egy kicsit felkavarnom az állóvizet, az oldallal és a csoporttal. Számtalanszor bebizonyítottuk már, hogy nagyon kreatív nemzet vagyunk, és ha belefogunk valamibe abból biztos, hogy siker lesz. Sokan vagytok, akik még nem mertetek a nyilvánosság elé lépni a saját fejlesztésetekkel, nagy hiba. Nem csak a magyar, de a nemzetközi scene is ki van éhezve a minőségi tartalomra, és mindenki nagyon lelkesen fogadja a legkisebb projectet is. Ne habozz tovább, vedd elő a fiókból a régi jegyzeteidet és hagyd, hogy újra elragadjon a mítosz. Abban biztos lehetsz, hogy ha bármiben is segítségre szorulsz a közösség meg fogja oldani, a The Black Aether pedig elvi kérdést csinál abból, hogy segítsen mindenkinek ingyen, aki megakad a fejlesztésben.

Kívánok olyan újévet, amilyet elképzeltél magadnak, kitartást, sok energiát és még több rettegést. Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy olvasod a magazint és köszönöm, hogy tagja vagy kis közösségünknek. Ami viszont a legfontosabb:

„Never Explain Anything.”

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....