Aether #06 – H. P. Lovecraft politikai nézetei

Feltöltve: 2021/12/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az Aether hatodik adásában Molnár András, Pető Zoltán és Somogyi Gábor volt a vendégünk, és egy olyan témáról beszélgettünk, amelyről nemigazán esett még szó a hazai lovecraftiánus színtéren; és egyébként máshol sem. Ez az adás nem egy állásfoglalás Lovecraft mellet, vagy ellen, hanem egy informatív beszélgetés Lovecraft politikai és társadalmi nézeteiről, azok forrásáról, befolyásoló tényezőiről és változásáról, illetve szerepéről művészetében.

Nem tárgyaljuk külön a rasszizmus kérdését, de érintőlegesen természetesen szóba kerül, erről egy külön adásban fogunk beszélgetni, addig is a Magyar H. P. Lovecraft Társaság oldalán található F.A.Q.-ban található egy összefoglaló írás erről (aki esetleg arra számítana, hogy négy 30-as 40-es fehér férfi megvédi Lovecraft rasszizmusát, az csalódni fog).

// Shownote

MHPLT Lovecraft F.A.Q.: bit.ly/3skFi2G
Richard Lupoff – Lovecraft’s Book: bit.ly/3H0A00t
Matt Ruff – Lovecraft földjén: bit.ly/3q88OpI

//András & Zoli kedvencei:

Clark Ashton Smith – The Abominations of Yondo: bit.ly/3q8LlEX
Howard Phillips Lovecraft összes művei: bit.ly/33BvcA5

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...