Az Azilum #17 magazinban Kornya Zsolt az Ex Libris rovatban A. A. Attanasio The Dark Shore (A sötét part) regényéről, a Laterna Magica rovatban pedig az 1956-os X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen című filmről ír háttér-információkban gazdag bemutatót. Az Azilum #17 magazin ötödik beleolvasójában az utóbbiból ebből mutatunk egy rövid részletet.
A magazin előrendelhető ezen a linken a Dunwich Marketben.
***
Az ötvenes években a brit filmstúdiók alaposan megsínylették a váratlan konkurenciát, amit a televízió elterjedése jelentett nekik: olyan régi, tiszteletre méltó és megingathatatlannak tűnő nevek mentek csődbe, mint az 1902 óta működő Ealing. A talpon maradt cégek változatos túlélési stratégiákkal kísérleteztek, például – mint fentebb láthattuk – tévéjátékok adaptálásával és az amerikai piac felé irányuló terjeszkedéssel. Akadtak azonban kockázatosabb variánsok is, így a potenciális közönség tudatos beszűkítése egy kisebb, ám elkötelezettebb tábor megnyerésének reményében. Ezt alkalmazta a Hammer stúdió, amikor Anthony Hinds producer kifejezetten megkérte rá az elbíráló bizottságot, hogy A Quatermass-kísérletet a legszigorúbb korhatáros X kategóriába sorolják, majd a marketingkampányban tudatosan ráerősített ennek a vélelmezett reklámértékére. A hazardírozás bevált: az 1955. augusztus 26-i premier után tódultak a mozikba a nézők, a heti bevétel elérte a 3.500 fontot, és – ami horrorfilmek esetében ritkaság – még a kritikai visszhang is egyöntetűen pozitív volt. Nem csoda hát, hogy a stúdió azonnal a folytatást kezdte fontolgatni; ekkor azonban váratlan akadályba ütköztek. Az eredeti szerző visszavágott.
Nigel Kneale azon kevesek közé tartozott, akik cseppet sem voltak elragadtatva tévéjátékának mozifilmes feldolgozásától. Mivel a forgatókönyvet BBC-alkalmazottként készítette, az ellen semmit sem tehetett, hogy a munkáltatója eladta a jogokat a Hammernek; a copyright azonban az övé volt, és azt kerek perec megtilthatta, hogy az általa kreált karakterekre mások új sztorit írjanak. Meg is tette, közvetlenül azután, hogy Amerikából megérkezett a hír: a filmet odaát forgalmazó United Artists hajlandó felesben beszállni a folytatás finanszírozásába, amennyiben a Hammer megduplázza a költségvetést. Ez bizony nemes bosszú volt, akárhogyan nézzük.
Hammer előtt persze továbbra is nyitva állt a lehetőség, hogy a tévéjáték folytatását filmesíti meg (a Quatermass II.-t 1955. október 22-én kezdte sugározni a BBC), ők azonban szerették volna frissiben meglovagolni a sorozat népszerűségét, ehhez pedig nagyon fontos volt az időtényező. Végül úgy döntöttek, hogy a saját szakállukra csinálnak egy pszeudo-Quatermass filmet, amihez az amerikai támogatást ugyan nem vehetik igénybe, de legalább élénken tartják a közönség érdeklődését, míg elkészülnek a második tévéjáték-adaptációval. Cím is hamar került a projekthez, az X kategóriát hangsúlyozó marketing jegyében: X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen. Már csupán egy eredeti forgatókönyv hiányzott; és a stúdió úgy határozott[1], ezúttal nem szervezi ki a munkát, hanem házon belül oldja meg.
Jimmy Sangster ekkoriban fiatal gyártásvezető volt a stúdióban, aki – mint utóbb vallotta – arról ábrándozott, hogy „az írásból megélni igazán könnyű és kényelmes lenne”. Az oroszlánkörmeit korábban az 1955-ös év folyamán már kipróbálhatta: Victor Canning bestseller-szerző Ember a parton (A Man on the Beach) c. novellájából írt forgatókönyvet a stúdiónak. Most megkapta a lehetőséget az első önálló munkára, és igazi ambiciózus ifjúként vetette rá magát.
Az eddig csupán sematikus csíraként létező sztori Sangster keze alatt az akkoriban igen népszerű atomhorror-zsáner jellegzetes reprezentánsává vált, de az amerikai előképekhez képest komolyabb és komorabb felfogásban. Egy skóciai hadgyakorlaton titokzatos robbanás történik, amely feneketlennek tűnő hasadékot szakít a földbe; az incidens során két katona súlyos sugársérülést szenved. Ezt követően valaki – vagy valami – sorra betör a környékbeli kórházakba és kutatóintézetekbe, s rejtélyes módon kiszippantja a radioaktivitást az ott tárolt hasadóanyagokból. Aki balszerencséjére összefut a tettessel, nem számolhat be róla, mert halálos sugáradagot kap, s ha nem ég szénné azonnal, önkívületbe esik és hosszas szenvedés után leheli ki a lelkét. Az áldozatok száma egyre nő, a hatóságok tehetetlenek, nem segít a hasadék berobbantása és lebetonozása sem. Az egyetlen ember, aki megoldhatja a félelmetes rejtélyt, a magfizikus Dr. Royston, aki nyakas függetlensége és furcsa teóriái miatt nem örvend a legjobb hírnévnek akadémiai körökben. „Ne képzelegjünk az éjszakában ólálkodó névtelen szörnyűségekről!” – inti higgadtan a környezetét. Pedig őszintén szólva nem ártana…
[…]Mivel Sangster az Ember a parton forgatásán Joseph Losey rendezővel működött együtt, kézenfekvőnek tűnt, hogy ő kapja meg az X, mint Ismeretlent is. A stúdió azonban ezen a ponton újabb akadályba ütközött. Losey ugyanis amerikai volt és azért kényszerült kvázi száműzetésbe Európában, mert otthon baloldali meggyőződése miatt a McCarthy-bizottság feketelistára tette. Dean Jagger, a veterán hollywoodi színész, akit a film főszerepére szerződtettek, kijelentette, hogy nem hajlandó együtt dolgozni egy kommunista szimpatizánssal; és ami még nagyobb súllyal esett a latba, a tengerentúli partnerek jelezték a stúdiónak, hogy amennyiben ragaszkodnak a rendező személyéhez, problémássá válik a film amerikai terjesztése. A Hammer engedett a nyomásnak, Losey egészségügyi okokra hivatkozva visszalépett, rendezőnek pedig felfogadták a megboldogult Ealing stúdió nehéz természetű direktorát, Leslie Normant. Vele aztán törököt fogtak, mert az eredményt ugyan vérbeli profiként szállította, azzal azonban nem törődött, hogy útközben hány tyúkszemre lép rá. A színészek, akiknek a forgatás nagy részét egy esőverte salakgödörben kellett végigvacogniuk (ez volt a fő szcéna), egyöntetűen utálták; de még a producerrel is folyton összeveszett, és „Ujj-a-Ravaszon” Jim fiának több ízben rohanvást kellett a helyszínre autóznia, hogy elejét vegye az izzásban lévő indulatok kirobbanásának. Normannek ez volt az első és utolsó filmje a Hammer stúdiónál.
Folytatás az Azilum #17 magazinban. A magazin előrendelhető a Dunwich Marketben.
