Azilum #17 beleolvasó – Laterna Magica: X, mint ismeretlen (Kornya Zsolt)

Feltöltve: 2020/08/07
Kategóriák: Azilum | Beleolvasó
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az Azilum #17 magazinban Kornya Zsolt az Ex Libris rovatban A. A. Attanasio The Dark Shore (A sötét part) regényéről, a Laterna Magica rovatban pedig az 1956-os X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen című filmről ír háttér-információkban gazdag bemutatót. Az Azilum #17 magazin ötödik beleolvasójában az utóbbiból ebből mutatunk egy rövid részletet.

A magazin előrendelhető ezen a linken a Dunwich Marketben.

 

***

 

Az ötvenes években a brit filmstúdiók alaposan megsínylették a váratlan konkurenciát, amit a televízió elterjedése jelentett nekik: olyan régi, tiszteletre méltó és megingathatatlannak tűnő nevek mentek csődbe, mint az 1902 óta működő Ealing. A talpon maradt cégek változatos túlélési stratégiákkal kísérleteztek, például – mint fentebb láthattuk – tévéjátékok adaptálásával és az amerikai piac felé irányuló terjeszkedéssel. Akadtak azonban kockázatosabb variánsok is, így a potenciális közönség tudatos beszűkítése egy kisebb, ám elkötelezettebb tábor megnyerésének reményében. Ezt alkalmazta a Hammer stúdió, amikor Anthony Hinds producer kifejezetten megkérte rá az elbíráló bizottságot, hogy A Quatermass-kísérletet a legszigorúbb korhatáros X kategóriába sorolják, majd a marketingkampányban tudatosan ráerősített ennek a vélelmezett reklámértékére. A hazardírozás bevált: az 1955. augusztus 26-i premier után tódultak a mozikba a nézők, a heti bevétel elérte a 3.500 fontot, és – ami horrorfilmek esetében ritkaság – még a kritikai visszhang is egyöntetűen pozitív volt. Nem csoda hát, hogy a stúdió azonnal a folytatást kezdte fontolgatni; ekkor azonban váratlan akadályba ütköztek. Az eredeti szerző visszavágott.

Nigel Kneale azon kevesek közé tartozott, akik cseppet sem voltak elragadtatva tévéjátékának mozifilmes feldolgozásától. Mivel a forgatókönyvet BBC-alkalmazottként készítette, az ellen semmit sem tehetett, hogy a munkáltatója eladta  a jogokat a Hammernek; a copyright azonban az övé volt, és azt kerek perec megtilthatta, hogy az általa kreált karakterekre mások új sztorit írjanak. Meg is tette, közvetlenül azután, hogy Amerikából megérkezett a hír: a filmet odaát forgalmazó United Artists hajlandó felesben beszállni a folytatás finanszírozásába, amennyiben a Hammer megduplázza a költségvetést. Ez bizony nemes bosszú volt, akárhogyan nézzük.

Hammer előtt persze továbbra is nyitva állt a lehetőség, hogy a tévéjáték folytatását filmesíti meg (a Quatermass II.-t 1955. október 22-én kezdte sugározni a BBC), ők azonban szerették volna frissiben meglovagolni a sorozat népszerűségét, ehhez pedig nagyon fontos volt az időtényező. Végül úgy döntöttek, hogy a saját szakállukra csinálnak egy pszeudo-Quatermass filmet, amihez az amerikai támogatást ugyan nem vehetik igénybe, de legalább élénken tartják a közönség érdeklődését, míg elkészülnek a második tévéjáték-adaptációval. Cím is hamar került a projekthez, az X kategóriát hangsúlyozó marketing jegyében: X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen. Már csupán egy eredeti forgatókönyv hiányzott; és a stúdió úgy határozott[1], ezúttal nem szervezi ki a munkát, hanem házon belül oldja meg.

Jimmy Sangster ekkoriban fiatal gyártásvezető volt a stúdióban, aki – mint utóbb vallotta – arról ábrándozott, hogy „az írásból megélni igazán könnyű és kényelmes lenne”. Az oroszlánkörmeit korábban az 1955-ös év folyamán már kipróbálhatta: Victor Canning bestseller-szerző Ember a parton (A Man on the Beach) c. novellájából írt forgatókönyvet a stúdiónak. Most megkapta a lehetőséget az első önálló munkára, és igazi ambiciózus ifjúként vetette rá magát.

Az eddig csupán sematikus csíraként létező sztori Sangster keze alatt az akkoriban igen népszerű atomhorror-zsáner jellegzetes reprezentánsává vált, de az amerikai előképekhez képest komolyabb és komorabb felfogásban. Egy skóciai hadgyakorlaton titokzatos robbanás történik, amely feneketlennek tűnő hasadékot szakít a földbe; az incidens során két katona súlyos sugársérülést szenved. Ezt követően valaki – vagy valami – sorra betör a környékbeli kórházakba és kutatóintézetekbe, s rejtélyes módon kiszippantja a radioaktivitást az ott tárolt hasadóanyagokból. Aki balszerencséjére összefut a tettessel, nem számolhat be róla, mert halálos sugáradagot kap, s ha nem ég szénné azonnal, önkívületbe esik és hosszas szenvedés után leheli ki a lelkét. Az áldozatok száma egyre nő, a hatóságok tehetetlenek, nem segít a hasadék berobbantása és lebetonozása sem. Az egyetlen ember, aki megoldhatja a félelmetes rejtélyt, a magfizikus Dr. Royston, aki nyakas függetlensége és furcsa teóriái miatt nem örvend a legjobb hírnévnek akadémiai körökben. „Ne képzelegjünk az éjszakában ólálkodó névtelen szörnyűségekről!” – inti higgadtan a környezetét. Pedig őszintén szólva nem ártana…

[…]

Mivel Sangster az Ember a parton forgatásán Joseph Losey rendezővel működött együtt, kézenfekvőnek tűnt, hogy ő kapja meg az X, mint Ismeretlent is. A stúdió azonban ezen a ponton újabb akadályba ütközött. Losey ugyanis amerikai volt és azért kényszerült kvázi száműzetésbe Európában, mert otthon baloldali meggyőződése miatt a McCarthy-bizottság feketelistára tette. Dean Jagger, a veterán hollywoodi színész, akit a film főszerepére szerződtettek, kijelentette, hogy nem hajlandó együtt dolgozni egy kommunista szimpatizánssal; és ami még nagyobb súllyal esett a latba, a tengerentúli partnerek jelezték a stúdiónak, hogy amennyiben ragaszkodnak a rendező személyéhez, problémássá válik a film amerikai terjesztése. A Hammer engedett a nyomásnak, Losey egészségügyi okokra hivatkozva visszalépett, rendezőnek pedig felfogadták a megboldogult Ealing stúdió nehéz természetű direktorát, Leslie Normant. Vele aztán törököt fogtak, mert az eredményt ugyan vérbeli profiként szállította, azzal azonban nem törődött, hogy útközben hány tyúkszemre lép rá. A színészek, akiknek a forgatás nagy részét egy esőverte salakgödörben kellett végigvacogniuk (ez volt a fő szcéna), egyöntetűen utálták; de még a producerrel is folyton összeveszett, és „Ujj-a-Ravaszon” Jim fiának több ízben rohanvást kellett a helyszínre autóznia, hogy elejét vegye az izzásban lévő indulatok kirobbanásának. Normannek ez volt az első és utolsó filmje a Hammer stúdiónál.

Folytatás az Azilum #17 magazinban. A magazin előrendelhető a Dunwich Marketben.

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....