Azilum #17 beleolvasó – Laterna Magica: X, mint ismeretlen (Kornya Zsolt)

Feltöltve: 2020/08/07
Kategóriák: Azilum | Beleolvasó
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az Azilum #17 magazinban Kornya Zsolt az Ex Libris rovatban A. A. Attanasio The Dark Shore (A sötét part) regényéről, a Laterna Magica rovatban pedig az 1956-os X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen című filmről ír háttér-információkban gazdag bemutatót. Az Azilum #17 magazin ötödik beleolvasójában az utóbbiból ebből mutatunk egy rövid részletet.

A magazin előrendelhető ezen a linken a Dunwich Marketben.

 

***

 

Az ötvenes években a brit filmstúdiók alaposan megsínylették a váratlan konkurenciát, amit a televízió elterjedése jelentett nekik: olyan régi, tiszteletre méltó és megingathatatlannak tűnő nevek mentek csődbe, mint az 1902 óta működő Ealing. A talpon maradt cégek változatos túlélési stratégiákkal kísérleteztek, például – mint fentebb láthattuk – tévéjátékok adaptálásával és az amerikai piac felé irányuló terjeszkedéssel. Akadtak azonban kockázatosabb variánsok is, így a potenciális közönség tudatos beszűkítése egy kisebb, ám elkötelezettebb tábor megnyerésének reményében. Ezt alkalmazta a Hammer stúdió, amikor Anthony Hinds producer kifejezetten megkérte rá az elbíráló bizottságot, hogy A Quatermass-kísérletet a legszigorúbb korhatáros X kategóriába sorolják, majd a marketingkampányban tudatosan ráerősített ennek a vélelmezett reklámértékére. A hazardírozás bevált: az 1955. augusztus 26-i premier után tódultak a mozikba a nézők, a heti bevétel elérte a 3.500 fontot, és – ami horrorfilmek esetében ritkaság – még a kritikai visszhang is egyöntetűen pozitív volt. Nem csoda hát, hogy a stúdió azonnal a folytatást kezdte fontolgatni; ekkor azonban váratlan akadályba ütköztek. Az eredeti szerző visszavágott.

Nigel Kneale azon kevesek közé tartozott, akik cseppet sem voltak elragadtatva tévéjátékának mozifilmes feldolgozásától. Mivel a forgatókönyvet BBC-alkalmazottként készítette, az ellen semmit sem tehetett, hogy a munkáltatója eladta  a jogokat a Hammernek; a copyright azonban az övé volt, és azt kerek perec megtilthatta, hogy az általa kreált karakterekre mások új sztorit írjanak. Meg is tette, közvetlenül azután, hogy Amerikából megérkezett a hír: a filmet odaát forgalmazó United Artists hajlandó felesben beszállni a folytatás finanszírozásába, amennyiben a Hammer megduplázza a költségvetést. Ez bizony nemes bosszú volt, akárhogyan nézzük.

Hammer előtt persze továbbra is nyitva állt a lehetőség, hogy a tévéjáték folytatását filmesíti meg (a Quatermass II.-t 1955. október 22-én kezdte sugározni a BBC), ők azonban szerették volna frissiben meglovagolni a sorozat népszerűségét, ehhez pedig nagyon fontos volt az időtényező. Végül úgy döntöttek, hogy a saját szakállukra csinálnak egy pszeudo-Quatermass filmet, amihez az amerikai támogatást ugyan nem vehetik igénybe, de legalább élénken tartják a közönség érdeklődését, míg elkészülnek a második tévéjáték-adaptációval. Cím is hamar került a projekthez, az X kategóriát hangsúlyozó marketing jegyében: X the Unknown, vagyis X, mint Ismeretlen. Már csupán egy eredeti forgatókönyv hiányzott; és a stúdió úgy határozott[1], ezúttal nem szervezi ki a munkát, hanem házon belül oldja meg.

Jimmy Sangster ekkoriban fiatal gyártásvezető volt a stúdióban, aki – mint utóbb vallotta – arról ábrándozott, hogy „az írásból megélni igazán könnyű és kényelmes lenne”. Az oroszlánkörmeit korábban az 1955-ös év folyamán már kipróbálhatta: Victor Canning bestseller-szerző Ember a parton (A Man on the Beach) c. novellájából írt forgatókönyvet a stúdiónak. Most megkapta a lehetőséget az első önálló munkára, és igazi ambiciózus ifjúként vetette rá magát.

Az eddig csupán sematikus csíraként létező sztori Sangster keze alatt az akkoriban igen népszerű atomhorror-zsáner jellegzetes reprezentánsává vált, de az amerikai előképekhez képest komolyabb és komorabb felfogásban. Egy skóciai hadgyakorlaton titokzatos robbanás történik, amely feneketlennek tűnő hasadékot szakít a földbe; az incidens során két katona súlyos sugársérülést szenved. Ezt követően valaki – vagy valami – sorra betör a környékbeli kórházakba és kutatóintézetekbe, s rejtélyes módon kiszippantja a radioaktivitást az ott tárolt hasadóanyagokból. Aki balszerencséjére összefut a tettessel, nem számolhat be róla, mert halálos sugáradagot kap, s ha nem ég szénné azonnal, önkívületbe esik és hosszas szenvedés után leheli ki a lelkét. Az áldozatok száma egyre nő, a hatóságok tehetetlenek, nem segít a hasadék berobbantása és lebetonozása sem. Az egyetlen ember, aki megoldhatja a félelmetes rejtélyt, a magfizikus Dr. Royston, aki nyakas függetlensége és furcsa teóriái miatt nem örvend a legjobb hírnévnek akadémiai körökben. „Ne képzelegjünk az éjszakában ólálkodó névtelen szörnyűségekről!” – inti higgadtan a környezetét. Pedig őszintén szólva nem ártana…

[…]

Mivel Sangster az Ember a parton forgatásán Joseph Losey rendezővel működött együtt, kézenfekvőnek tűnt, hogy ő kapja meg az X, mint Ismeretlent is. A stúdió azonban ezen a ponton újabb akadályba ütközött. Losey ugyanis amerikai volt és azért kényszerült kvázi száműzetésbe Európában, mert otthon baloldali meggyőződése miatt a McCarthy-bizottság feketelistára tette. Dean Jagger, a veterán hollywoodi színész, akit a film főszerepére szerződtettek, kijelentette, hogy nem hajlandó együtt dolgozni egy kommunista szimpatizánssal; és ami még nagyobb súllyal esett a latba, a tengerentúli partnerek jelezték a stúdiónak, hogy amennyiben ragaszkodnak a rendező személyéhez, problémássá válik a film amerikai terjesztése. A Hammer engedett a nyomásnak, Losey egészségügyi okokra hivatkozva visszalépett, rendezőnek pedig felfogadták a megboldogult Ealing stúdió nehéz természetű direktorát, Leslie Normant. Vele aztán törököt fogtak, mert az eredményt ugyan vérbeli profiként szállította, azzal azonban nem törődött, hogy útközben hány tyúkszemre lép rá. A színészek, akiknek a forgatás nagy részét egy esőverte salakgödörben kellett végigvacogniuk (ez volt a fő szcéna), egyöntetűen utálták; de még a producerrel is folyton összeveszett, és „Ujj-a-Ravaszon” Jim fiának több ízben rohanvást kellett a helyszínre autóznia, hogy elejét vegye az izzásban lévő indulatok kirobbanásának. Normannek ez volt az első és utolsó filmje a Hammer stúdiónál.

Folytatás az Azilum #17 magazinban. A magazin előrendelhető a Dunwich Marketben.

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...