1809. január 19-én született Edgar Allan Poe költő, novellista, szerkesztő és kritikus, aki a legnagyobb hatással volt H. P. Lovecraft művészetére. Vernon Shea-nak írt levelében így vélekedik Poe-ról:
„Poe volt az, aki feltehetőleg a legnagyobb hatással volt rám, mint bárki más. Ha sikerült is írásaimmal megközelítenem az ő izgalmait, az csak neki köszönhető, hiszen ő tört utat ezen atmoszférákhoz és módszerekhez, amikkel így már a nála jóval kevesebbre való szerző is alkothat.”
A modern rémirodalom mestere, különösen nagy hatással volt Lovecraftra, ugyanakkor felvilágosultságát és tisztánlátását bizonyítva HPL elismerte, hogy Poe sem volt tökéletes, és rendelkezett bizonyos hibákkal.
„A természeténél és páratlan képességeinél fogva költőnek és kritikusnak, ízlését és sajátos modorát tekintve ugyanakkor érvelőnek és filozófusnak tekinthető Poe távolról sem volt mentes a hibáktól és a modorosságtól. Színleg mélyreható és rejtelmes tudományoskodása, fellengzős és mesterkélt álhumora, valamint gyakorta maróan előítéletes kritikai kirohanásai egyaránt szemet szúrnak, mégis megbocsáthatók. Mindezeken túlmutat, és eltörpíti jelentőségüket a mester látomása a bennünk settenkedő rémségekről, és a förtelmesen közeli szakadék szélén vonagló és nyáladzó féregről.”
Lovecraft úgy vélte, Poe-t megelőzően a rémirodalom szerzői még csak keresték az utat, hogy történeteikkel elérjék azt a kívánt hatást, ami által a mű valóban rémtörténetté teljesedhet ki; a történetekben a dolgok jóra fordultak, a jó elnyerte méltó jutalmát, a szerzők nem voltak képesek szereplőiket feláldozni a rémirodalom oltárán. Poe hozta el a változást, történeteiben nem saját érzelmeit hagyta érvényesülni, megértette a valódi művész lényegi kívülállásának szükségességét és tudta, hogy az alkotó írásművészet feladata pusztán az események és érzületek önmagukban való kifejezése és értelmezése, függetlenül azok irányultságától és attól, hogy minek bizonyulnak.
„Tisztán látta, hogy az élet bármely szakasza egyaránt témául szolgálhat a művész számára, és mivel saját vérmérséklete a furcsaságok és a komorság felé húzta őt, úgy döntött, hogy azon erős érzelmek és gyakori történések megszólaltatója lesz, melyek inkább a fájdalommal, a romlással és a rémülettel, semmint az élvezettel, a fejlődéssel és a nyugalommal járnak együtt, és melyek alapvetően ellentétesek vagy közömbösek az emberiség hagyományosan kifelé mutatott érzelmeivel, és a faj testi és lelki egészségével, valamint rendes, egyetemes boldogulásával.”
Lovecraft és Poe élete nem egy esetben hasonlóságot mutat, sajnálatos módon ezek az egybeesések életük szomorú és tragikus tényeihez kapcsolódnak. Poe volt az első közismert amerikai szerző, aki pusztán az írásból akart megélni, ez miatt egész életében anyagi gondokkal küzdött, miként Lovecraft sem végzett olyan munkát, amiből rendszeres jövedelemre tehetett volna szert; életét az írásnak szentelte. Poe negyvenévesen 1849. október 7-én hunyt el – titokzatos körülmények között -, Lovecraft még nem töltötte be negyvenhetedik életévét, amikor 1937. március 15-én legyőzte a rák. Haláluk után mindkettejük írói hagyatékát mondhatni komisz módon kezelték, Lovecraft esetében a szerzői jogokért folyt a nemtelen küzdelem, ami személyeskedésig, fenyegetésig fajult. Poe-t halála után Rufus Wilmot Griswold démonizálta, A szerző emlékezete (The Memoir of the Author) címmel egy életrajzi cikket írt Poe-ról, amiben züllött, részeges, kábítószerfüggő őrültként mutatta be, bizonyítékként pedig Poe leveleit használta; ezekről később kiderült, hogy egytől egyig hamisítvány. Poe ismerősei elítélték Griswold koholmányát, de a közvélemény elfogadta állításait, ugyan is abban az időben az ő cikke volt az egyetlen részletes életrajz Poe-ról.
Edgar Allan Poe halálának körülményeit még mindig nem tisztázódtak, számtalan misztikus legenda, spekuláció vegyült a fennmaradt kevés információhoz. Egyesek szerint Poe egy végigivott éjszaka után annyira részeg volt, hogy belefulladt egy pocsolyába. Ismerve a tényt, miszerint október 3-án Baltimore egyik utcáján öntudatlanul fekve találtak rá, kórházba szállították, ahol négy nappal később halt meg, a pocsolyába fulladás könnyen kizárható. Több valóságalappal rendelkezik az a verzió, miszerint Poe-t egész éjjel itatták, majd több körzetben is kényszerszavaztatták; Baltimore-ban akkor szavazást tartottak. Ezt a variánst támasztja alá az a tény is, miszerint Poe más ruháját hordta. Felmerült az a verzió is, hogy megmérgezték, de 2006—ban Poe hajmintáján elvégzett vizsgálat kizárta a nehézfém mérgezést. Mindenesetre különös tény, hogy halotti bizonyítványa még a mai napig nem került elő.
Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjében külön fejezetben értekezik Poe-ról, kitérve azon műveire, amik jelentős hányada
„(…) a természetfeletti rémségek irodalmának csúcsait ostromolja; megalkotójuknak pedig végleges és vitathatatlan helyet biztosít a modern ördögi irodalom istenségeként és kútfőjeként.”
„Ki feledhetné el a Palackban talált kézirat hullámkatlanának szélén egyensúlyozó rettenetes, feldagadt hajót; (…) Aligha feledhető az iszonyatos Monsieur Valdemar kóresete; (…) Az Arthur Gordon Pym nanrucketi tengerész elbeszélése; (…) A Metzengerstein az iszonytató lélekvándorlás baljós sugallatával borzongatja az olvasót; (…) A tömeg embere, visszafogottabb hatásokkal bír, ám az előbbieknél nem kevésbé erőteljesen sugallja a kozmikus rettegést (…) A vörös halál álarca, a Csönd, az Árny kétségtelenül költemények a szó szinte minden értelmében, a verslábakba szedettségtől eltekintve; hatásuk így épp annyira köszönhető zenei lejtésüknek, mint az érzékletes képiségnek. Mégis két kevésbé költői alkotásban, nevezetesen a Ligeiában és – különösen – Az Usher ház végében fedezhetni fel ama művésziesség csúcsait, mi által Poe a prózai miniatúrák megalkotói közt az első helyre kerül.”
Edgar Allan Poe munkássága megkérdőjelezhetetlen hatással volt a világirodalomra, közvetett módon befolyásolta a kozmológiát és a kriptográfiát is. Születésnek 209. évfordulója tökéletes alkalom arra, hogy újra elmerüljünk a rémirodalom nagymesterének borzongatóan sötét világában.