Évértékelő helyett

Feltöltve: 2017/12/22
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Kedves barátaink, Lovecraft rajongók!

Mozgalmas és eredményekben igencsak gazdag év áll mögöttünk. Az év végi időszak mindig az évértékelőkről, beszámolókról és fogadalmakról szól, és azt hiszem mondhatom úgy, hogy szokásomhoz híven én ezúttal is eltekintek ettől. Sokkal fontosabb, és kijelenthetem, hogy sokkal hálásabb feladat köszönetet mondani a magyarországi Lovecrafti közösség tagjainak. Neked kedves olvasó.

Több mint két év folyamatos működés után bizton állíthatom, hogy rendkívüli közösséget alkotunk, amit akár példaértékűnek is nevezhetünk, hiszen együtt bebizonyítottuk, hogy igen is lehetséges olyan önszerveződő közösséget elindítani, ami nem falja fel, nem mérgezi belülről önmagát. Közösen, közös erővel valósítjuk meg a The Black Aether minden egyes kezdeményezését, hiszen az, hogy egy folyamatot elindítunk, önmagában nem jelent semmit. Ha nem áll mellénk a közösség, ha nem valósítja meg az ötleteinket, ha nem vesz részt a közösségi feladatokban, kihívásokban, ha nem nézi el hibáinkat, ha nem támogatja akár csak szóban munkánkat, akkor a kreatív projektek nem tudnak kiteljesedni, és a The Black Aether sem tud működni.

Követendő példaként tekinthetünk H. P. Lovecraft segítőkészségére, amit korának amatőr szerzői felé mutatott. Igazságtalanul rövid életéből jelentős részt áldozott arra, hogy idejével nagyvonalúan bánva támogassa, a megfelelő útra terelje a hozzá fordulókat. Én ugyan így tekintek erre az önként vállalt feladatra, és hiszem, hogy ha közösségünk továbbra is ezt az utat járja, ahogyan eddig is tette, akkor olyan értékeket tudunk teremteni, amik méltón állítanak emléket H. P. Lovecraft munkásságának szellemisége előtt.

Köszönettel tartozom azért, mert Lovecrafti közösségünk képes arra, hogy ezt az utat járja, képesek vagyunk együtt sikereket elérni, és külön köszönöm a hazai online és nyomtatott magazinoknak, hogy értékelik és segítik munkánkat.

Természetesen ajándékkal is készültünk, hiszen nincs karácsony meglepetés nélkül. Sütő Fanni H. P. Lovecraft versét fordította le magyar nyelvre, ami eredetileg a Weird Tales 1926. decemberi számában jelent meg Yule Horror címen, de hivatkoznak rá Az ünnep néven is. Békefi Ákos és Tamás (Gombalovas) pedig, egy nagyméretű grafikával készült, amit akár poszter méretben is kinyomtathatsz, vagy küldhetsz tovább karácsonyi üdvözletként.

Kellemes ünnepeket kívánok a magam, szerzőtársaim, és a The Black Aether alkotói közösség tagjai nevében is.

Tomasics József
főszerkesztő

 

Rémület Yule-időn

Békefi Ákos és Békefi Tamás

Hó fedi a földet,
a mély éj csak terjed,
kihűltek a völgyek,
s a láp feketén szenved,
de a dombtetőn villanó fény régi pogány
ünnepet sejtet.

Vész terhes a felleg,
nyugtalan az éjjel,
halottak ébrednek
s földöntúli kéjjel
éltetik a napot, tánccal, dallal
fakó, rothadó szentéllyel.

Nem földi széltől
leng a tölgyrengeteg,
beteges ágvégről
őrült fagyöngy lengedez.
Vigyázz, letűnt druidák sírjából
kelő sötét erők ezek.

Ily tetteknek legyél
apátja vagy főpapja,
zengd kannibál hevét,
ha eljő rút napja
az ünnepnek, s mutasd meg
a hitetlenek a gonosz jelét!

Fordította, Sütő Fanni, 2017


 

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...