H. P. Lovecraft zseniális rémtörténetei és a kozmikus rettenet mellet hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Lovecraft nem csupán mint novellista, hanem mint poéta is remekelt, hiszen első sorban így tekintett magára, és tetemes mennyiségű költeményt hagyott az utókorra. A Lovecraft legrégebbi fennmaradt műve, amit elképesztően fiatalon, mindösszesen 7 évesen írt a The Poem of Ulysses: Written for Young People című költemény. A szokatlan kéziratot “második kiadásnak” nevezte, a dátum pedig 1897. november 8. volt; az első kiadás feltételezhetően 1897. augusztus 20-a előtt íródott.
H. P. Lovecraft több mint 300(!) költeményéből H. Katalin fordította le magyar nyelve elsőként az utókornak fennmaradt verset. A fordítás után, Katalin gondolatait olvashatod a költeményről és a fordításról.
H.P. Lovecraft – Ifjak Odüsszeiája
H. Katalin fordítása
Hallga hát! Sűrű éjen át
A Hőst, s hajóhadát
Hazahívó kürtjel buzdítja
Viszontlátni asszonyát.
Csaták sorát, s Trója falát
Megvívta győztesen.
Ám Neptun haragja gáncsolá
Hogy kelepcébe így essen:
Egy pusztító vihar után
Rejtelmes partot ért,
Hol honát feledve csak bolyong
Lótusz parfőmben nem búsong
Megbűvölt férfinép.
E csalárd igézet alól
Menté hű emberit,
El nem hagyhatták a hajót
S lótuszmákonynak tiltva volt
Újfent érintni ajkaik.
Majd Küklopsz honához szelte át
A tajtékzó Óceánt,
Hol rút bestékre lelt.
Gigászi nép – egyszeme ég – ,
Vulkánusztól már nem kegyelt.
Bemerészkedének zugába
Egynek, s találtak ott
Tejet, sajtot, s megörvendve
Lakomát csaptak legott.
Ám míg habzsolák, a szörnyhalál
Mért rájuk sebes csapást,
Ithaka dőre hősein
Rajtaütött egy óriás.
A leleményes Odüsszeusz
Gyors kiutat keresett:
A gigász egyszemét kioltva
Vérengző cselt vetett.
Majd új szigetre vetődött,
Hol a Szelek Ura
Tömlőbe fogta a vihart,
Ajándékul ezt adta.
S ím dús tájakon időzött,
Kirké lakának lágy ölén.
Furcsa eset, mely itt megesett,
Múlt az Istennő szeszélyén.
Disznóalakra kárhozá
A Sokat Tűrt harcosit,
Ki Merkúr kegyéből menté meg
Átokvert torzóik.
Imígy: Vesztük láttán a hős
Zord kardot ragadott
S haragvón fogta Kirkére,
Ki hűdötten álla ott.
„Hitvány hatalmad többet már
Nem foghat őrajtuk!”
E szózatra a csúf konda
Emberré változott.
S miután átkát eltörlé
A nagy varázslónő
Saját hajóján bocsátá
Útjára, s méne ő.
Áldás repíté hallani
Sziréndal szép szavát,
Viasztól siket legényi
Kiállák e próbát.
Majd Szkülla s Kharübdisz között
Hat társat nyelt a mély.
Ó, szörnyű ár, a tengerár
Monstruma amint kél.
Majd Sol Invictus haragja
Dúlt fel újabb vihart
S büszke hajója törve már,
Bár távol még a part.
Kalüpszó földjén kiveté
A bőszült Óceán,
S az Úrnő még késlelteté
Hét hosszú éven át.
S lőn: villámló parancsszóval
Tengerre szállt megint,
Mégsem láthatá asszonyát,
Neptun keze amint
Lesújtá ismét tutaját.
Phaiákok földjére
Sodorta galád balsorsa,
Keservét itt regélte.
Messzi honába bocsátá
Hát a király. Hanem
Ithakában kérők sora
Versengett a kézíven.
Hitvesét kívánták elnyerni.
Koldusruhát ölte
A Sokat Tűrt, s belopózva
Az álnokot mind leölte.
Ím itt a hős, büszke s erős!
Elsőnek ismeré
Csordása, majd volt dajkája,
S lám, neje lép elé.
Míg bús halál nem akasztja
Meg hű lélegzetük,
El nem hagyja már hazáját,
Örökkön marad velük.
Amikor megkaptam az eredeti szöveget, ennyi állt fölötte: „Az első verse ami írásos formában, kéziratként fennmaradt. Alig töltötte be a 7(!) évet mikor írta. Ezen a kéziraton a ’második verzió’ felirat volt.” Mindez alaposan érezteti a hatását, és úgy érzem, olyan körülmény, amely érdemel néhány szót. Már csak azért is, mert a műfordító projekt szervesen kapcsolódik a célkitűzéshez, hogy a The Black Aether ne csak Lovecraft munkáit, de a személyét is közelebb hozza az olvasókhoz.
Ne ragadjunk le annál, milyen hallatlan irodalmi tehetséget jelez, ha egy ilyen alkotás szökken ki egy hétéves keze alól! Utóbbi vitathatatlan. Ahhoz viszont, hogy kicsit közelebbről is lássuk a gyermek-Lovecraftot, inkább vegyük sorra, milyen jelek utalnak rá, hogy gyerek írta!
A cím tükörfordításban „Odüsszeia fiataloknak”. Van egy olyan sanda sejtésem, hogy a versnek ugyanaz a célja, mint a mai rövidített olvasmányoknak. Összefoglalni egy hosszú eposzt, hátha emészthetőbb lesz anélkül, hogy száznegyvenszer „kikélne a ködből a rózsásujjú hajnal”.[1]
Hogy épp ezt a témát választotta? Koránt sem kell annyira meghökkenni, mint elsőre hinné a modern olvasó. Alig száz évvel ezelőtt bármilyen igényes neveltetés az ógörög és latin műveltségre épült. Manapság a diákok a középiskola első évében jutnak el odáig, hogy némi ismeretet szerezzenek ezekről az alapokból. Korábban viszont már akár óvodás korban, eredeti nyelven kezdtek el ismerkedni az antikvitás irodalmával .
Nincs hát csodálnivalónk azon, ha egy hétéves fiú már találkozott az Odüsszeiával. Azon sem, hogy két nyelven (latinul és görögül) is lehivatkozza a verse címében. Mert hogy ez a helyzet az angol címünkkel, amely egy kicsit túlburjánzott.[2]
Azon sem kell csodálkozni, hogy épp ez foglalkoztatja. A gyerekmesék világa csak nemrég vált el élesen a mítoszoktól, legendáktól. Az Ezeregy Éjszaka egy évszázada – az én cz-kkel szedett kötetemben például – még egy csuromvéres kavalkád volt tele démonokkal és erotikával. A középkori gyerekeket pedig inkább hősi adomákkal traktálták, semmint báránykákkal, akik nem tudnak orrot fújni.
Hogyha ez a helyzet, a kísérlet megbukott. Nem csak egész fejezeteket ugrunk át az Odüsszeiából. Semmiféle koherenciát nem mutat, miért épp azt emeli ki, amit, vagy miért épp abból az epizódból? A történet teljesen követhetetlen volna, ha nem ismernénk az eredetit. Meg a klasszikus mitológiát úgy általában. Lendület és ötlet van, de koncepció… mitől volna?
Egy lelkes, kreatív gyerek meséli tovább a mesét, amit hallott. Az egész egy izgatott, fellengzős csacsogás. Csapongás nagy szavakkal és nagyívű mondatokkal. Érződik benne a leendő író, ám egyelőre csak az, ami. Szárnypróbálgatás. Talán azért ír összefoglalót, mert most épp ez a kedvenc meséje? Vagy mert van olyan társa, aki nehezen érti, vele ellentétben? Vagy mindkettő? Majd ő rajongót farag a többiekből is?
Az biztos, hogy a gyerekeknek nem teljesen az eredetit adták elő. Majd’ lefordultam a székről, mikor megláttam, hogy egy erkölcsös tanító(?) mivé transzponálta a Kirké történet. A vers alapján kis-Lovecraftnak így mesélhették:
Kirké disznóvá változtatta Odüsszeusz embereit, egyedül a hősön nem fogott a varázs. Odüsszeusz így kardot ránthatott és ezzel rögtön jobb belátásra bírta a nőszemélyt.
Az eposzban nem pont így történt. A bajtársait azzal váltotta meg, hogy együtt hált az istennővel. A fordításba nem átalltam becsempészni a „lágy öl” kifejezést.
A gyerekség, megvallom, nagy könnyebbség volt a munkámban. A fordítás alaptétele, hogy „gondolatokat fordítunk, nem mondatokat”. Alig próbáltam betömni a hézagokat, amelyek abból adódtak, hogy a kis-Lovecraft nem helyezte kontextusba a jeleneteket. Viszonylag szabadon követtem a fésületlen forgatókönyvét, latin neveket dobálva, a részletekkel zsonglőrködve. A tartalom összképére koncentráltam, és az archaizáló nyelvezetre.
[1] Aki csak a rövidítettet olvasta volna: ez visszatérő formulája az Odüsszeiának.
[2] The New Odyssey or Ulyssiad for the Young – vagy –The Poem of Ulysses: Written for young People
H. Katalin
Borítókép: Arnold Böcklin – Odysseus und Polyphemus (1896)
