Kétségtelen tény, hogy H. P. Lovecraft neve legtöbbször a Cthulhu-mítosz kapcsán említődik meg, nem egyszer elhanyagolva valódi irodalmi jelentőségét. A neve szinte összeforrt a mítosszal, sokan úgy vélik HPL teremtette azt. Kétségtelen tény, hogy a sok téves és alaptalan információ közül, ez az egyik legjelentősebb tévhit. A Cthulhu-mítoszt nem H. P. Lovecraft hozta létre.

A Cthulhu-mítoszt August Derleth használta H. P. Lovecraft azon történeteire, amik a kozmikus horror témakörét dolgozták fel.

A kapocs

HPL panteonja már a korai munkáival – Dagon, 1917 – elkezdett épülni és egészen a késői időszakáig kitartott, azonban HPL nem volt következetes, nem építette tudatosan panteonját. Soha nem érezte fontosnak, hogy szorosan összefüggő és összetartó köteléket építsen ki külön, entitásai közt. Azt pedig különösen nem gondolta, hogy ezt mítosznak kell elnevezze. Egyik legkorábbi fennmaradt jele annak, hogy HPL valamilyen módon összefogta volna panteonját, egy levél James. F. Morton részére, amit 1927-ben írt, ebben a levélben megemlíti, hogy egy új

hangulatos epizódot írt az Arkham-ciklushoz.

Ez a történet a The Colour out of Space volt, a következő történet pedig a The Dunwich Horror amit az Arkham-ciklushoz sorolt. Levelezőpartnerének F.Lee Baldwinnek megemlíti, hogy nem dolgozik éppen semmilyen történeten, de tervezi, hogy egy újabb novellát ír az Arkham-ciklushoz. Bár HPL többször említi ezt a ciklust, részletesen azonban nem tér rá ki soha, és érdekes módon, egyik levelezőpartnere sem kérdezett rá konkrétan az elnevezésre. Az Arkham-cikluson valószínűleg az általa alkotott topográfiát érti – Arkham, Innsmouth, Kingsport, Dunwich -, ami központi helyszíne a lazán kapcsolódó novelláinak. 1930-ban Clark Ashton Smith-nek írt levelében, amiben a népi (folklór) és új mítoszok, a természetfeletti kapcsolatát és irodalmi használatát fejti ki, HPL megemlíti, hogy Yog-Sothoth  a

Miskatonic Völgy mítosz-ciklusának egyik eleme.

Arra a kérdésre, hogy akkor valójában miként is kapcsolódnak történetei, mi az összekötő szál, saját maga válaszolja meg az 1927-ben, Farnsworth Wright részére írt levelében, amikor is újra elküldte a Call of Cthulhu novelláját a Weird Tales magazinnak:

„Na már most, minden történetem abból az alaptételből indul ki, hogy a közönséges emberi törvények, érdekek és érzelmek nem érvényesek, avagy jelentőségüket vesztik a hatalmas kozmosz egészében. (…) Ahhoz, hogy megvalósítsuk a tényleges külsőlegességet, legyen szó időről vagy térről vagy dimenzióról, el kell felejteni, hogy az olyan dolgok, mint a szerves élet, a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, és az emberiségnek nevezett elhanyagolható és átmeneti faj minden helyi jellegzetessége egyáltalán létezik” – Galamb Zoltán fordítása

Tehát H. P. Lovecraft munkái nem népi vagy újkori kreált pszeudomítoszok révén kapcsolódnak, sem azok vélt tartalma által, hanem a történetekben rejlő filozófiai elvek és felvetések okozzák a kohéziót.

August Derleth

Az 1920-as évek végén HPL és írótársai elkezdték egymás entitásait, istenségeit vagy azok álneveit utalás szintjén megemlíteni történeteikben, de Howard, Smith, Belknap, Wanderei vagy az akkor még igencsak fiatal Bloch soha nem írt történetet HPL mitológiáját felhasználva. Ezek az utalások kölcsönösek voltak (Clark Ashton Smith által kreált Tsathoggua szerepel a The Whisperer in Darkness történetben), de nem voltak többek írói játéknál vagy udvariasságnál.

August Derleth azonban nem bírt elszakadni a mítosz gondolatától, mondhatni a megszállottja lett. Amikor 1931-ben megírta a The Return of Hastur vázlatát, azt javasolja HPL-nek, adjon nevet a mondakörnek és felajánlja hozzá a Mythology of Hastur nevet. HPL használható ötletnek tartotta Derleth felvetését és megírta neki, hogy véleménye szerint minél több entitás név fog létrejönni, minél változatosabb lesz a panteon, annál jobb hátteret fog biztosítani történeteikhez. Illetve megjegyzi, kedveli mikor írótársai Azathot vagy Nyarlathotep nevét említik novelláikban, ő is hasonlóan teszi ezt a már említett béka-istennel.

Derleth ezt a mondatot vette készpénznek és felhatalmazásnak.

Még HPL halála előtt Derleth figyelmezteti Henry Kuttnert, hogy ne használja HPL peszudomítoszát, mert így mestere nem tudja az előre megtervezett módon realizálni bevételeit. Lovecraft halála után azonban Derleth sajátos módon értelmezi azt a bevett írói szokást, ami sajátja volt a fent említett írói közösségnek. Csupán passzióból, tiszteletből történeteikben utaltak írótársuk mitológiájára – legtöbben Lovecraftére -, de ebből ált a dolog, nem dolgozták fel, nem használták kollégájuk mondakörét.

August Derleth viszont elkezdte használni és saját szája íze szerint átalakítani H. P. Lovecraft pszeudomítoszát.

1932-ben Harold S. Farnese levélváltásban, és abban heves vitában állt HPL-el a weird irodalom elmélete és gyakorlata okán, ám mikor Lovecraft a College Street 66-ba költözött – utolsó lakcíme -, kapcsolatuk megszakadt. Lovecraft halála után Derleth levélben felkereste Farnese-t és kölcsönkérte a HPL-el folytatott levelezést, azonban Farnese ezt nem tudta teljes egészében átadni, mert nem találta a leveleekt, de elküldte, ami éppen rendelkezésére állt akkor. Érdekes módon, bár azt nem tudta, hogy hol tartja a leveleket, egy szó szerinti idézetet még is mellékelt Derlethnek a levélben, ami állítása szerint HPL-től származott.

Ebben az idézetben Lovecraft azt állította, hogy minden egyes története ugyan arra a legendára épül, miszerint ezt a világot egykoron egy másik faj uralta, ami Fekete Mágiát használt, azonban kiűzték őket a külső térbe, ahol azóta is várakoznak, hogy egyszer visszafoglalják szeretet territóriumukat. Lovecraft úgy hívta őket: A Vének.

Egy újabb érdekesség, hogy HPL hagyatékából soha nem került elő az a levél amiben ez az idézet szerepelt, és sehol máshol nem volt nyoma annak, hogy HPL valaha ezt leírta volna, vagy akárcsak megemlítette volna ezt a teóriát történetiről. Ezt a bizonyos „Fekete Mágia” kijelentést értelmezte Derleth a maga módján, alakította át a Lovecrafti pszeudomítoszt, az eredetitől radikálisan eltérő módon. Valójában mikor élete során később Derlethnek feltették a kérdést, hol is találkozott ezzel az idézettel nem tudta felidézni, majd heves vita alakult ki közte és Richard L. Tierney közt, aki kérte, hogy igazolja állítását. Farnese 1942-ben meghalt. Egyes elméletek, elképzelések szerint és a fennmaradt levelezések HPL és Farnese közt, azt igazolják, hogy valójában Farnese említette a fekete mágiát egy levelében HPL-nek, és ez a levél kerülhetett Derleth kezébe.

A sajátos és önkényes értelmezés

August Derleth értelmezése számos olyan kulcsfontosságú elemet változtatott meg, amik távol álltak HPL-től, magát a kozmicizmust tették semmisé, ami pedig HPL munkásságának alapja volt.

1. Derleth verziójában – az eredeti angol elnevezéseket fogom használni – az Old One egy gonosz, rosszindulatú „faj” ami szemben áll a jó beállítottságú Elder God „fajjal”. Ezzel szembern HPL soha nem is használta az Elder God kifejezést, mert ő az Elder One nevet használta, mint például a The Strange High House in the Mist novellában. Ráadásul HPL soha nem állította, hogy az Old One faj gonosz beállítottságú lenne. Az emberiségre veszélyt jelentettek néhány alkalommal, de ez nem gonosz természetből fakadt.
2. Derleth szerint HPL mitológiájában az istenségek valójában elementálok. Cthulhu a vízé, Nyarlathotep a földé, Hastur a levegő. Mivel sajnos Lovecraft megfeledkezett arról, hogy tűzelemtált is teremtsen, ezért Derleth előzékenyen felajánlotta – tehát csupán hozzáírta -, hogy Cthugha tökéletesen alkalmas lenne erre a szerepre. Ezzel szemben valójában HPL sohasem szánta bármilyen elementálnak entitásait, ez ismét csak merőben szembemegy szellemiségével. Ráadásul logikai bukfenc, hogy Cthulhu a vízelementál a víz alá van bezárva börtönébe. Ambrose Bierce történeteiben Hastur a pásztorok istene, Robert Chambersnél pedig mint csillag vagy csillagkép jelenik meg.
3. A The Dunwich Horror and Others előszavában Derleth párhuzamba állítja HPL mitológiáját és a Sátán kiűzetését, annak gonosz erejét. Ez a vallási párhuzam a katolikus Derleth értelmezésében elfogadhatónak tűnik, azonban teljesen abszurd egy olyan embertől – H. P. Lovecraft – aki meg volt győződve, hogy az ateizmus az egyetlen helyes választás a felvilágosult ember számára.
4. Külön kell választani e szerint az értelmezés szerint HPL műveit két kategóriára, az egyik kategória szereplői a Cthulhu-mítoszhoz tartoznak, a másik kategóriába tartozók, meg nemes egyszerűséggel nem. Ez a kettéválasztás a későbbiekben is sok fejtörést okozott a kritikusoknak, többen belebonyolódtak ebbe a kérdésbe. Ugyan akkor, akik ily módon kategorizálják HPL műveit, nem veszik figyelembe HPL elszórt utalásait a pszeudomítoszra, a helyszínekre és a grimoire-okra, amik lazán kötődnek egymáshoz.
5. Végül pedig Derleth felfogásában és kinyilatkoztatásában – H. P. Lovecraft szándékosan törekedett saját mitológiájának kialakításra, csak sajnos halála megokozta ebben, nem tudta befejezni.

A Cthulhu-mítosz

August Derleth meggyőződéssel hirdette saját gondolatait és adta elő azokat úgy, mintha Lovecraft mondta volna őket, míg végül

1937 a River magazin júniusi számában August Derleth először írja le a Cthulhu-mítosz nevet.

Ugyan ebben a cikkében jelenik meg az első hamis állítása is, amiben a fentiekben említett Harold S. Farnese idézetet úgy kezeli, mintha tudná, azt valóban H. P. Lovecraft írta, saját munkáiról.

„All my stories, unconnected as they may be,” wrote Lovecraft, „are based on the fundamental lore or legend that this world was inhabited at one time by another race who, in practising black magic, lost their foothold and were expelled, yet live on outside ever ready to take possession of this earth again.”

Ezek után egész életében, könyvek előszavában és újságcikkekben is hivatkozik erre az idézetre. Számos posztomusz kollaborációt is írt, amiknek alapötletét Lovecraft közhelyek könyvéből kölcsönözte; jellemzően azokat, amik nem kapcsolódnak az eredeti pszeudomítoszhoz, majd gátlástalanul odaírta HPL nevét is a borítóra. Ezek mellett több könyvet is írt saját néven, amik már az ő által kitalált Cthulhu-mítoszt használják. Számos írót arra próbált rávenni, hogy „csatlakozzanak” a Cthulhu-mítoszhoz, használják azt, másokat pedig perrel fenyegetett, ha nem az ő általa kreált értelmezésben használták a mítoszt.

Ahogy S. T. Joshi záró gondolataiban írja a legnehezebb azt megérteni Derleth részéről, hogy ismerte, tudta H. P. Lovecraft önvallomását arról, valójában miről is szólnak történetei, a filozófiai kapocs ami közös és összetartja őket. Sajnálatos módon Derleth ezzel homlokegyenest szembe ment és egész életében a „Fekete Mágia” idézetre hivatkozva értelmezi és magyarázza félre Howard Phillips Lovecraft munkásságát.

Tomasics József

S. T. Joshi és David E. Schultz, An H. P. Lovecraft Encyclopedia, Cthulhu-myth szócikke nyomán
David E. Schultz , The Origin of Lovecraft’s “Black Magic” Quote
Weird Tales 291