H. P. Lovecraft – Az Ünnep

Feltöltve: 2015/12/24
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Soha nem szabad megfeledkezni Lovecraft költői oldaláról sem, hisz mint rímfaragó is iszonyat termékeny volt. A mai naphoz kapcsolódóan olvashatod a Festival (Az Önnep) költeményét, amit Vachter Ákos fordított. Ákos könyvében a Rémálomporban, további Lovecraft versek fordításait is olvashatod, és biztos helyről, tudom, hogy van még pár könyv raktáron.

H.P. Lovecraft: Az Ünnep
(Festival)

A föld hótól fehér,
a fagy völgyben rekedt,
és a mélységes éj
ül a dombok felett,
s a csúcsokon fény jelöl szentségtelen
ősi ünnepeket.

Az égben halál,
az éj iszonyteli,
a halotti bál
pedig ünnepeli
az éjt: csak úgy ráng a Yule-kő körül,
ami fehér és penész fedi.

Itt a Föld-nép szelét
meg nem érzik a fák,
hol fagyöngy-kötelék
fojtja ágak bogát,
e földet az ősi Drudia-nép
sötét ereje itatja át.

Rajta, csak tarts velük
légy csak pap, vagy apát,
zengd velük énekük:
mohó vadak dalát,
lássa a fenevad komor jelét
az hitetlen világ!

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...