Egy hét nyári szünet

Feltöltve: 2017/07/09
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Eddig bírtuk a nyarat. Mindenkit megvisel a hőség és minket sem kímél, agytekervényeink megolvadnak ebben a melegben, nehezen tudjuk tartani a mindennapi határidőket. Ezért a The Black Aether holnaptól (július 10.) egy hét nyári szabadságra megy. Szükségünk van egy kis pihenésre, hogy tartani tudjuk a tőlünk már elvárható színvonalat.

Ez a szabadságolás abban fog megnyilvánulni, hogy ez alatt az egy hét alatt (július 10 – 16.) nem kerülnek fel friss anyagok sem a Facebook oldalunkra sem a honlapra.

Természetesen a jelenleg is futó pályázatainkkal kapcsolatban nyugodtan keressetek minket, ezek a projektek a szabadság alatt sem állnak le.

  • A Round-Robin novellapályázatban résztvevő csapatok kialakultak és elkezdődött a munka, a novellák nagyon jó alapszituációval indulnak. Mi is kíváncsian várjuk, miként alakulnak a történetek.
  • A Galaktika magazinnal közösen indított novellapályázatra várjuk a pályaműveket, bár ez a rövid idő még minden bizonnyal kevés kész novellák benyújtásához. Többetekben felmerült kérdés, ne tartsátok magatokban, üzenjetek emailben vagy kérdezhettek kommentben is a pályázat kiírása alatt.
  • Természetesen a Black Aether Magazin 6. száma is készülőben van, közel járunk ahhoz, hogy megteljen a magazin, de mint bizonyára tudod, folyamatosan várunk novellákat a magazinba. Szeptemberre tervezzük a megjelenést.

A következő pár napban ellátogatunk Innsmouthba, teszünk egy kis kitérőt a Csendes-óceánon, de meghívást kaptunk a Miskatonic Egyetemre is. A pihenés után még több exkluzív tartalommal fogunk jelentkezni, és természetesen folytatjuk elindított sorozatainkat is.

Mindenkinek jó pihenést kívánunk! Fhtagn! Iä! Iä Yog-Sothoth!

Tomasics József
főszerkesztő

Borítókép: Tristan Berndt, Ctulhu Rising

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...