Nyugodtan kimondhatjuk: a Re-Animátor trilógia, főleg annak az első része az egyik legnépszerűbb, legkedveltebb Lovecraft feldolgozás… a horror film rajongók között. Lovecraft keményvonalas rajongói általában utálják (Nem kell ehhez keményvonalasnak lenni, elég elolvasnia a történetet – a szerk.), de persze vannak köztük sokan, akik szeretik ezt a fajta horror komédiát, vagy esetleg nosztalgikusan tekintenek rá, mert innen ismerhették meg Lovecraft munkásságát, és szerencsére kellemesen csalódhattak műveiben. Dr. Herbert West kultikus figura lett, helye van a nagy horror filmes pantheonban, akit Jeffrey Combs játszott el, így az ő fizimiskájával is azonosítják (eredetileg West szőke). A Miskatonic egyetemet mint horror filmes helyszínt és Westet, a Gordon-Yuzna páros tette fel a horror-popkultúra térképre. Az eredeti novellát Lovecraft csak a pénzért csinálta, nem szerette az eredményt, és általánosságban véve az egyik leggyengébb történeteként tartják számon. Persze azt sem feledhetjük, itt említi első alkalommal a Miskatonic egyetemet, és ez az egyik legkorábbi “őrjöngő buta zombi” történet. Azt mindenképpen érdemes még megjegyezni, a filmek, amik eme történet által ihletve készültek, annyiban hitelesek, hogy West karakterének arroganciáját eltalálták, és semmivel sem akartak többet mutatni mint amik: explicit, magamutogató vérengzés.
Az 1985-ös első epizódban Dr. Herbert West Svájcból érkezik az arkhami Miskatonic egyetemre, miután professzora bizarr körülmények között meghal. Összebarátkozik Dan Cainnel, aki lényegében a narrátor szerepét ölti magára az eredeti novellából, egyszerre csodálja, és féli West tudását, elkötelezettségét. Az iskola dékánja Dr. Alen Halsey az eredeti történetben is szerepel, sorsuk hasonló lesz: őrjöngve, gumiszobába zárva végzi. A történet antagonistája Dr. Hill, aki miután megtudja, hogy tudóspárosnak köze volt a dékán tébolyához, megzsarolja Westet, de az inkább lefejezi egy ásóval, és elkezd rajta kísérletezni, de Dr. Hill elszabadul, és telepatikus erőre tesz szert, az általa lobotomizáltak felett. Nincs adaptáció kötelező szerelmi szál nélkül, itt ezt a fonalat Cain és a dékán lánya, Megan kapja, hogy a történet végére legyen akit Hill elrabolhasson, hogy Cain megmenthesse. Ez a szál egyébként bármennyire is erőltetett, meglepően működőképes, és ennek hála egy igazán lidércnyomásos befejezést kapott a film, ami engem sokáig kísértett. Hill szerepében David Gale szenzációs főgonosz, ő a folytatásban is helyett kapott. Az első epizód explicit és hisztérikus, de teljesen tartalom nélküli feldolgozás.
1990-ben elkészült a folytatás, ami az eredeti novella második feléből vett át pár elemet, mint például a dobozt a küszöbön, a síron túli légiót, a háborús közeget, és a gyíkokkal való kísérletezgetést. A film a perui polgárháborúban kezdődik, aminek nagyjából annyi a szerepe, hogy West és Cain egy gyíkot szerezhessen, mert más funkciója nincs. ttalán csak hogy az eredeti sztoriból is valamit mutasson, de ezt kevésnek tartom fan service szintjén, viszont a „nagy leszámolás” West és az általa kreált borzalmak között az tényleg lidércnyomásos. A Miskatonic egyetemre Dr. Hill feje visszakerül, amit egy mutatványos bódénál találtak meg, utalva ezzel az elöző rész egy beszólására, amikor West megjegyzi, Dr. Hillnek mint beszélő fejnek a cirkuszban lenne a helye. Ezen még jót mosolyogtam, de azon nem, hogy annak ellenére az elöző epizódban összepréselték, falhoz vágták és a szemét kinyomták, határozottan jó állapotban maradt. Micsoda hitvány hiba, és még denevérszárnyakat is. A történet fontosabb része, hogy West rájön, hogy különböző testrészeket összevarva, képes új lényeket alkotni, és eldönti, hogy összerak egy komplett embert, ahogyan Frankenstein is tette. Cain eleinte óckodik a dologtól, de neki „ígéri” West, a nőt akit alkot, akinek ráadásul a mellkasában a volt szerelmének szíve dobog, monológja róla hátborzongató. A történet morális dilemmája sajnos nincs kihasználva, amit a „menyasszony” léte okoz, ugyanis a film elfelejti, vagy legalábbis nem vesz róla tudomást, hogy egy rohadtul magasra dobott labdája van, miszerint az általunk alkotott dolgok felett felelőségünk van, főleg ha az teljesen tőlünk függ. Itt bizony ez a szerencsétlen lény csak egy dologra képes a visszataszító testével: Cainba szerelmesnek lenni, de az visszautasítja, annak ellenére, hogy egy ponton még vonzódik is hozzá. A befejezés gyáva és megalkuvó, nem vállalja fel a nekrofil szerelmet, amitől igazán emlékezetes lehetett volna, helyette végtelenül ellenséges az egyedüli ártatlan lénnyel szemben.
2003-ban érkezett a teljesen felesleges folytatás, amiben már csak Combs szerepel, az előző részekre csak kevéskét utalnak, ami nem is baj, így legalább egy teljesen új történetnek engedhetne teret, de inkább önismétli magát. Fenyegető felettesi alkat, meghunyászkodó asszisztens, annak szerelme, és annak halála. Valakit bezárnak egy elmegyógyintézetbe, onnan kiszabadul, káoszt, vérengzést okozva. Nincs mese: ez bizony az első résznek az újragondolása egy börtönben, megfejelve egy kicsivel több tudományos fantasztikummal: egy eljárással a személyek viselkedése átruházható egymásra, ezáltal további bonyodalmat okozni, az így is nehezen kontrolállható holtak között. Hatásvadász film, levágott péniszes poénokkal, ez már minden, csak nem „Lovecraftos”, és volt pofájuk róla elnevezni West új asszisztensét. Az egyedüli érdeme a filmnek az igen gonosz befejezés, amiben az asszisztens annyira megőrül, hogy az általa megölt, és levágott fejű szerelmének fejét a halott nővérének látja, akinek halála miatt szintén bűntudata van, mert nem tudta megmenteni, miközben a nő feje nevet rajta. Na EZ egy horror befejezés!
Az eredeti történet sem tartalmaz túl sok mondanivalót, Lovecraft csak megélhetési célból írta meg, és ezzel nincs is gond, és azzal sem hogy ezt felfedezték, és megfilmesítették. Készítettek belőle három börleszkbe hajló, humoros horror filmet, amit Jeffrey Combs fapofával játszik végig, miután megmondták neki hogy „vágj őrült tudós fejet” és bizony ő nem is hajlandó ezek után másra. Az első rész számomra nosztalgikus értékkel bír, de kritikus szemmel nézve, hiába lóg ki az átlag horrorok sorából, teátralitásával és stílusával, túlértékeltnek találom. A második részből kihozhattak volna valami izgalmasat, de szerintem a készítők sem tudták mit akarnak, csak volt pénz effektekre, így éltek vele. Bevallom, sok reményt nem fűzök a készülő új Re-Animátor filmhez, szerintem csak névlegesen esz Lovecrafti, eladhatóság szempontjából, de a legrosszabb esetben tévedek, és készítenek egy hibridet, ami a Re-Animátor története lesz, de meghintve Lovecraft zsenialitásával, amit a többi történetébe fektetett, és abból merítenek ihletet.
Vidra Gyula
