Grimmoire #3 – A kaja horror folytatódik

Feltöltve: 2020/04/30
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A Grimm mesékben nagyon gyakran az egyes szereplőket állatok, tárgyak vagy éppen ételek személyesítik meg. A hurka és kolbász gyakran visszatérő vendég, a mai első mesében – ha feltételezzük, hogy a májas és a véres hurka egy fajhoz tartozik – a kannibalizmus lengeti meg éles kését (ha pedig belegondolunk, hogy a májas és véres hurka egy disznóból származnak, a mese még bizarabb), a második meséből pedig kiderül, miért is láthatók minden babszem oldalán öltések. Na meg az is, hogy a babszem egy igazán aljas szereplő.

A különös vendégség (Die wunderliche Gasterei)

Egy véres hurka és egy májas hurka régóta jó barátságban voltak, amikor egy nap a véres hurka meghívta a májas hurkát vendégségbe. Vacsoraidőben a májas hurka vidáman elindult a véres hurka házába, de a küszöböt átlépve furcsa látvány tárult elé. Rengeteg lépcső vezetett felfelé, és mindegyiken valami különöset látott. Az egyiken egy seprű verekedett egy lapáttal, egy másikon majom ült, akinek hatalmas seb tátongott a fején, és még hasonlók.

A májas hurkát nagyon feldúlta és megrémítette a látvány, de azért csak összeszedte a bátorságát, és belépett a szobába, ahol a véres hurka nagyon szívélyesen üdvözölte. A májas hurka elkezdte a barátját faggatni a lépcsőn látott furcsa dolgokról, de az úgy tett, mintha meg sem hallaná a kérdést, vagy mintha szóra sem lenne érdemes a dolog. A seprűről és a lapátról meg azt mondta, hogy biztos a cselédet látta valakivel pletykálni a lépcsőn. Aztán rögtön másra is terelte a szót.

A véres hurka egyszer csak bejelentette, hogy le kell mennie a konyhába, megnézni, hogy áll a vacsorájuk, meg hogy minden rendben van-e, és semmi sem esett a hamuba. A májas hurka eközben fel-le sétált a szobában, a látottakon tűnődve, amikor valaki, fogalmam sincs kicsoda, megjelent, és azt mondta:

– Figyelmeztetnem kell téged, májas hurka, hogy véres, gyilkos csapdába sétáltál! Ha kedves az életed, nagyon gyorsan eltűnsz innen!

A májas hurkának nem kellett kétszer mondani a dolgot, lélekszakadva rohant ki az ajtón, az utca közepéig meg sem állt. Ahogy körbenézett, megpillantotta a véres hurkát a padlásablakban, kezében egy irdatlan hosszú késsel, aminek a csillogásán látta, hogy nem rég élezték meg. A véres hurka fenyegetően meglengette a kését, és így kiáltott:

– Ha elkaptalak volna, megettelek volna!

A szalmaszál, a szén és a bab (Strohhalm, Kohle und Bohne)

Mélységlakó szintű támogatói tartalom.

[passster password=”bableves”]

Élt egyszer egy öregasszony, aki úgy döntött, babot főz ebédre. Megrakta a tűzet, és hogy gyorsabban égjen, egy marék szalmát vetett rá. Ahogy a babot az edénybe öntötte, egy babszem a földre esett, és egy szalmaszál mellett állt meg. Nem sokkal ezután egy izzó széndarab is leugrott a tűzhelyről, és melléjük gurult.

A szalmaszál így szólt:
– Honnan érkeztetek, kedves barátaim?
– A tűzhelyről ugrottam le, a jó szerencsémben bízva. Ha nem szököm meg, biztosan hamuvá égek – felelte a szén.
– Én is az életemet mentettem – mondta a bab. – Ha az öregasszony fazekába kerültem volna, biztos főzelékként végzem, mint a testvéreim.
– Hát az én sorsom kegyesebb lett volna? – kérdezte a szalma. – Az öregasszony az összes testvéremet tűzhalálba küldte. Megragadta hatvan fivérem, és egyetlen mozdulattal mind megölte őket. Szerencsére, én kicsusszantam az ujjai közül.
–Most mitévők legyünk? – kérdezte a szén. – Ha már ilyen szerencsésen megmenekültünk a halál torkából, amondó vagyok, fogadjunk testvériséget, és hogy ne kísértsük itt a sorsot tovább, menjünk együtt világgá. A másik kettőnek tetszett az ötlet, így ráálltak a dologra.

Mentek-mendegéltek, és nem sokára egy patakhoz érkeztek, amin azonban híd nem volt, így nem tudtak rajta átkelni. Végül a szalmának támadt egy remek ötlete. Lefeküdt a patak fölé, hogy a másik kettő átkelhessen rajta. A forrófejű szén rögtön öles léptekkel nekiindult a frissen felhúzott „hídnak”, de amikor a közepére ért, és meghallotta, a sebes sodrású patak csobogását, megtorpant. Egy lépést sem mert tovább tenni. Olyan sokáig állt egy helyben a szalmán, hogy az kigyulladt, kettétört, és a patakba esett. A szén utána zuhant, sisteregve a vízbe hullott, és kapálózva szörnyet halt. A bab, aki óvatosabb volt, és a partról figyelte az eseményeket, annyira viccesnek találta a jelenetet, hogy hahotázni kezdett. Annyira nevetett, hogy egyszer csak szétpukkadt. Őt is utolérte volna a halál, ha nem ül a parton egy szabó, aki az erdőben tett sétája során épp megpihent. Jószívű legény volt, előkapott egy tűt és cérnát, és összevarrta a babot. A bab nem győzött hálálkodni. Mivel a szabó fekete cérnával varrta össze, azóta minden babszem oldalán fekete öltések vannak.

[/passster]

Ismét csak egy nagyon könnyű alkalmazási lehetőség a két hurka esete, hiszen kiegészítve egy olyan eseménnyel, ami akár egy olyan szekta tevékenységéhez köthető, melynek dekadens tagjai egy estélyt, vagy éppen egy éjszakai szeánszot tartanak, kiváló alap, hogy egy mélyűri entitást is belekeverj a történetbe. Ha pedig belekeveredik, akkor a happy end eleve kizárva, és már ki is pipáltad a pályázat egyik fontos kikötését. Ha ezt az utat választod, legyél kreatív, és ne ismét Cthulhut vagy  Nyarlathotep-et válaszd, hiszen H. P. Lovecraft egy levelében felvázolta egy lehetséges leszármazotti rendszert Azathoth-tól indítva, melyben vannak olyan szereplők, akiket – vagy amiket – szinte még senki nem használt.

Azonban soha ne felejtsd el, hogy első sorban a novellák a novellák gondolatisága, mögöttes tartalmuk, a kozmicizmushoz való kötödésük lesz a mérvadó a pályázat elbírálásánál.

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...