Rejtett polc #2 – Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Feltöltve: 2020/06/17
Kategóriák: Friss | Rejtett polc
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Azt hihetnénk, hogy globalizált és összekötött világunkban könnyen tájékozódhatunk a világ minden tájának irodalmáról, de a nyelvi akadályok továbbra is fennállnak ­– a svéd Karin Tidbeck ezt úgy törte át, hogy egyszerűen saját maga fordította le novelláit angolra. Ennek eredménye lett a Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (Jagannath, 2012). A kötet magyar megjelenése (sőt népszerűsége) kimondottan meglepetésként ért, sokáig nem volt jellemző, hogy weird novelláskötetek jelenjenek meg nagy kiadónál.

Karin Tidbeck (Fotó: Andreas Ingefjord)

Karin Tidbeck viszont már bemutatkozott itthon egy regénnyel, ami valószínűleg sokat számított: az Amatka egy klasszikus disztópiatörténetnek tűnik a felszínen, hideg és fásult realizmus illúzióját kelti, mígnem annak magyarázata el nem viszi a regényt egy szürreális, a szavak teremtő és romboló erejéről értekező fantasztikumba. Ami pedig a novelláskötetet illeti, pontosan hasonló dolgokra kell számítani, tiszta, világos próza, amely csendesen mesél a legelszálltabb dolgokról is.

Az első, ami feltűnik, hogy ezek a novellák rövidek. Szellősek, illetve mélységük ellenére már-már meseszerűen egyszerűek. Nem időznek, de szerencsére nem is sietnek. A másik, ami feltűnik, hogy nincs is belőlük igazán sok. A kötet magyar kiadása nem csak vékony, de jóformán erőlködik, hogy kitöltsön 150 oldalt (ha levágjuk az előszót, utószót és köszönetnyilvánítást). Ez, mindent összevetve, összhangban van a novellák „könnyed weird” jellegével, nem jellemző, hogy a szöveg terhelje az olvasót.

Rögtön az első novella, a Beatrice a lényegre is tör a kezdőmondattal: „Franz Hiller, egy orvos beleszeretett egy léghajóba.” Elsőre nem tűnik túlságosan elszállt premisszának, de kiderül, szó szerint kell értelmezni, és a dolgok még tovább is csavarodnak. A felütés meg is ágyazza a kötet hangulatát: gépek és életformák, viszonyok és vágyódás. Nem ez az egyetlen ilyen erős első mondat ebből a hangulatvilágból: „Egy bádogdobozban készítettelek el.”, illetve: „Újabb gyermek született a hatalmas Anyában, a Gyerekszoba mennyezetéből kikandikáló cső választotta ki.”

Bármilyen szokatlan jelenség vagy csendes borzalom is jelenik meg ezekben a történetekben, mégsem beszélhetünk horrorról (igaz, Tidbeck említi Lovecraft hatását az utószóban). Sokkal nagyobb szerepe van a rácsodálkozásnak, a szomorú vágyódásnak, vagy ahogy a szerző jellemzi ezt: vemod, egy nehezen lefordítható svéd szó, „csendes vágyakozás valami más iránt”. A különös dolgok mellett sokkal nagyobb szerepet kapnak az érzelmek, mint maguk a különös dolgok.

A történetek személyes jellegét erősíti, hogy nagy részük vagy első vagy második személyben íródott, olyasféle intim atmoszférát teremtenek, amely ritkaságnak számít ebben a zsánerben. A Néhány levél Ove Lindströmnek című novellában a narrátor apjának írott leveleiben / emlékezésében bontakoznak ki szomorú életképek, de lassan a hangsúly eltolódik egy rejtélyes, talán nem evilági anya létezése felé. A (szülői) gondoskodás torzított ábrázolása megjelenik a Miss Nyber meg én című mandragóra-sztoriban és a Törpemálnalekvár-ban, a Rebecka című novella szintén szerető kapcsolatról beszél, amelyből a fájdalmat és a fájdalomokozást sem lehet kivonni.

A lehetséges és a lehetetlen mosódik össze a Herr Cederberg és a Kicsoda Arvid Pekon? című novellákban. Előbbi tézise szerint a dongó azért tud repülni, mert nem ismeri a természet törvényeit, tehát Herr Cederberg is megteheti ezt. Arvid Pekon telefonközpontos, aki mások hangján szólal meg, de ő maga akkor létezik egyáltalán?

Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (Agave, 2019)

A Brita üdülőfaluja és a Rénszarvas-hegy különös helyekről szól, amelyek különössége lassan, csaknem zárójelekben bontakozik ki. Előbbinek naplóbejegyzéseiben a megfoghatatlanság horrorja kezd kirajzolódni, elkapott megfigyelésekből és éppen csak észrevett jelekből rakjuk össze, mi is történik itt. A Rénszarvas-hegy nem csak a helyszín mitológiájával foglalkozik, hanem az oda látogató család történelmében megtalálható őrülettel is, és Hedvig néni látogatásának izgalma fölött ott függ valami rossz előérzete is, és itt már átmenetet is láthatunk a következő folklórosabb szekcióba (a hegyben élő vittrák miatt), amely a Pyret című, etnográfiai / történeti köntösbe bújtatott fantasynovellában teljesedik ki. A Törpemálnalekvár egyszerű, szomorkás karc, de bármilyen jó is, már ismétel korábban körüljárt témákat, stíluselemeket.

A kötet végére meg is érkezünk a fantasy-sebb, sokkal több világépítéssel dolgozó levezető szekcióba, ebből kettő össze is tartozik: az Augusta Prima és a Matrónák is egy klasszikusan weird világépítésű fantasyt mutat be, ahol az idő és a tér természete sem csak metafizikai síkon válik kérdésessé. Az eredeti angol kötet címadó novellája, a Dzsagganáth pedig már-már sci-fibe hajló díszletei között egy látszólag gépi anya és szokatlan életciklusú gyermekei körül forog a történet.

Ahogy láthatjuk, ezek a novellák nem egyetlen zsáner, egyetlen hangulat, egyetlen atmoszféra kirajzolására jöttek létre. A kötet vállalja és erősségének tekintheti a változatosságot, a furcsa és a különös többféle megközelítését, ami azt is jelenti, hogy az egyszeri olvasó nagyobb eséllyel talál benne olyan történetet, amely közel áll hozzá. A témák tehát sokfelé tartanak, de közös, visszatérő motívum a gondoskodás, a családi titkok, a képtelen kapcsolatok, vagy egyáltalán a kötődés iránti vágy. Lovecraft állítólagos hatása ide vagy oda (én inkább olyan, itthon is ismert szerzőkkel állítanám párhuzamba, mint Le Guin, Dick, Vandermeer, Borges és Miéville), Tidbeck ember- és karaktercentrikus weirdet ír, amelyben az elidegenedés mellé kapcsolódás is társul, és ezzel újszerű és friss utakat mutathat bárkinek, aki az innovációt keresi.

Karin Tidbeck utószavában egyébként felismerhetjük a magyar zsánerirodalmi közösség egyik régi problémáját is, a szűkös (novella)publikációs lehetőségeket. Láthatjuk, hogy megéri megtenni az erőfeszítést a nemzetközi (angol nyelvű) piac irányába is, még akkor is, ha bizonyos nyelvi és kulturális árnyalatok elvesznek, még saját fordítás esetén is. Ha Karin Tidbeck nem vette volna a bátorságot és nem tette volna meg ezeket a nehéz lépéseket, nagy valószínűséggel mi sem olvashatnánk ma egyedi írásait magyarul.

Mivel a kötet hamar véget ér, érdemes Tidbeck közepesen hosszú, magyarul meg nem jelent elbeszéléseit is felfedezni, mint a zseniális (és egy világban játszódó) Sing és Listen, illetve a The Last Voyage of Skidbladnir. Ezek szerencsére ingyenesen elérhetőek angol nyelven, így aki teheti, olvassa őket.

 

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...