Bár a hivatalos álláspontom az, hogy nincs igazán kiemelkedően jó lovecrafti film, néha kénytelen vagyok módosítani arra, hogy igen-igen ritka az olyan alkotás, ami nem csak a Cthulhuról akar újabb csápot lenyúzni, hanem igazi rajongói szemlélettel vezérelt, de a megfelelő anyagi, és technikai háttérrel is rendelkezik. Ebben az esetben az utóbbi kettő is érvényesül, hiszen az Out of Mind, a quebeci kormányzat támogatásával készült, a kanadai televízió számára, 1998-ban. A film hasonló jellegű, mint az olasz La chiave d’argento, ahol keveredik egy Lovecraft monológ, egy időn kívül élő személy mindennapjaival, ám ez jóval modernebb, több novellának története is összefonódik, és igencsak izgalmasabb.
Carter (Art Kitching), kilencvenes évek végén élő, az éppen huszonhetedik életévét betöltő fiatalember megörököl egy különös dobozt, az általa sosem ismert, titokzatos módon eltűnt nagybátyjától. A hagyaték tartalma egy ősrégi könyv, egy levél, és két fénykép. Tipikus kezdés, amikor a múltból előbukkan egy titok, avagy váratlan örökség, ami eleinte izgatottságot okoz, végül a kéretlen vagyon rémületes következményeket szül. A megsárgult lapú, bizarr karakterekkel (és néhol angolul) íródott könyv “természetesen” a Necronomicon, a levél pedig Dr. Henry Armitage-hez szól, és az egyik fénykép nagybátyját, a másik pedig Lovecraft-ot ábrázolja. Carter rövid nyomozás után megtudja, hogy Lovecraft kicsoda, és kap egy rövidke kötetet barátjától, ezáltal egyre jobban elmerül ötleteiben, és az álmokkal kapcsolatos ideáiban. Jópofa jelenet, amikor Carter barátja pózol a Lovecraftos pólójában, de közben kijelenti neki túl lassú a stílusa, és amúgy is eladhatatlanok a vele kapcsolatos termékek, csak a főnöke rajongása miatt árulja őket. Armitage-el, az öreg Miskatonic egyetemi professzorral való találkozása alkalmával jobban megismeri a könyv múltját, és figyelmezteti, hogy óvakodjon a mániákus férfitól, akit álmaiban látott, Harley Warrentől. Cartert egyre különösebb élmények érik az éjjel, és miután találkozik egy erdei séta alkalmával Lovecrafttal, kérdés lesz az is, hogy ki álmodik kit? Álmokkal szemben a valóság, különböző idősíkok és személyek kezdenek el összekeveredni, mint a régmúltnak fátyla által egyre homályosabbá váló emlékek.
Az egy órás film kellemesen lassú tempójú, sötét hangulatú és csavaros. David Lynch stílusára emlékeztet a cselekmény, eléggé nagy hatással lehetett Raymond Saint-Jeanra aki az írója, és rendezője a filmnek. A kanadai TV és film akadémia által is díjazott zene szépen, hangulatosan olvad bele a háttérbe, miközben a színészek szimpatikusan, teátrálisan játszanak. A Lovecraft szerepében a hosszúkás fejű, hegyes fülű Christopher Heyerdahl több mint remek: hanghordozása, illetve stílusa olyan, mint amilyennek leírták az írót valaha, a készítők alapos munkát végeztek, hogy HPL személyiségét visszaadják. Vajon egy hollywood-i produkció mennyire lenne hiteles? Megelégednének a kultikus Jeffrey Combssal? (őszintén remélem, hogy elfelejtették a nevét – a szerk.) Aranyat érő jelenetek amikor Lovecraft egy videó-felvevőbe bámulva, mereven mesél gondolatairól egy tőle nem messze álló mikrofonba beszélve; esszéiből és levelezéseiből kiragadott részletek egy videónaplóba sűrítve. Heyerdahl és a többi színész egyébként különböző TV sorozatokból lehet ismerős, számtalan műsorban voltak már egyszeri mellék, avagy visszatérő szereplők.
A film egyébként megjelent DVD-n, a H.P. Lovecraft Collection harmadik részében, több rövid filmmel együtt. Óvakodj egyébként az H.P. Lovecraft Filmfesztivál által kiadott kiadvány hátsó borítós leírásától, mert egyrészt megtévesztő módon dokumentumfilmként ábrázolja az alkotást, másrészt lelövi a csavart is.
Az Out of Mind tartalmazza több Lovecraft történetnek is a feldolgozását, újra gondolását úgy, hogy maga a film egyik csavarja is az, hogy vajon éppenséggel melyik novellát is látjuk megfilmesítve. Nincs parodizálás, ironizálás, művészkedés. Több mint egy film ez, ami elakar mondani egy történetet, hogy szórakoztasson egy lovecrafti kelléktárral. Maximális tisztelettel, öncélúság mentesen nyúl a Mester életművéhez, hogy kiragadjon belőle pár szeletet, és emléket állítson róla.
