A nyári Galaktika és The Black Aether pályázat nyertese Kovách Kristóf

Feltöltve: 2017/11/28
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Régi adósságunkat törlesztjük most, ugyan is a Galaktika magazin és a The Black Aether közös pályázatának eredményéről még nem adtunk hírt. Minden pályázónak válaszoltunk és értesítettük őket döntésünkről, azonban az még nem derült ki, hogy valójában ki is nyerte a nyári pályázatot.

A 2017-es nyári Galaktika és The Black Aether pályázat nyertese Kovách Kristóf, akinek Hiram Turner Pokolraszállása című novellája kapta a legtöbb szavazatot.

Ezúton is gratulálunk Kristófnak, akinek rémtörténete a Galaktika magazinban fog megjelenni. A kiírás szerinte a novemberi Galaktika magazinban jelent volna meg a novella, azonban technikai okok miatt, a következő, decemberi számban fog megjelenni.

Köszönjük mindenkinek a pályaműveket, megtiszteltetés volt elolvasni a novellákat. Sok tapasztalatot szereztünk, a legfontosabb az, hogy szervezés terén ez ügyben még vannak hiányosságaink, de próbálunk fejlődni és igyekszünk a jövőben szervezettebben lebonyolítani a pályázatainkat.

Ezúton is még egyszer köszönjük, hogy a nyertes pályamű megjelenhet a Galaktika magazinban.

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...