Rejtett polc

Rejtett polc #20 – A források

Ismét elérkezett ennek a rovatnak az évadzárója, és ahogy felnézek a polcomra (ami tényleg rejtett, papírdobozok tornya takarja jelenleg), kissé nehéz beismerni, hogy mennyi mindenről nem sikerült még beszélnem. Még jobban roskadozik a még rejtettebb elektronikus polcom, amelyet a karanténok korában töltöttem fel – rengeteg kiadó és író tette vagy ingyenessé, vagy nagyon olcsóvá e-könyveit,…
TOVÁBB

Rejtett polc #19 – Jeremy C. Shipp: The Atrocities

Jeremy C. Shipp (sok más mai élvonalas vagy underground szerzőhöz hasonlóan) a Twitteren jött szembe velem, és ottani sajátos marketing-tevékenysége révén végül is a radaromra került az életműve – de talán még sajátosabb, ahogy kimagaslóan jó értékelésű, bár nem túl vonzó borítójú könyvek után (Cursed, Vacation, Sheep and Wolves) végre egy bámulatosan csinos kis könyvet…
TOVÁBB

Rejtett polc #18 – Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek

Vélhetően minden szerző, legalábbis minden kultúra mást-mást ért rémtörténetek alatt. Nehéz meghatározni, hogy az oroszok mit érthetnek alatta, szórványosan jutnak el hozzánk kortárs művek, ám az eddigi mintavétel azt mutatja, hogy náluk is hagyománya van a groteszknek, a kollektív traumák utáni létezés vizsgálatának – a hétköznapok sivársága, a kiszolgáltatottság, a háborúk, a katonaság kísértetei gyakori…
TOVÁBB

Rejtett polc #17 – Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Carmen Maria Machado azon ritka novellisták közé tartozik, akik már az első gyűjteményükkel megjelenhettek magyarul, talán még ritkább is ez olyan szerzőknél, akiknek munkássága ennyire nehezen besorolható – hiába dobáljuk a „weird” címkét, előbb-utóbb az is belefárad a határok feszegetésébe. És jó példa A női test és más összetevők, mert a benne található novellák mindegyike…
TOVÁBB

Rejtett polc #16 – SCP Foundation

Időnként át szoktam értékelni, hogy kik azok a fontosabb szerzők, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám – telnek az évek, és néha észreveszem, hogy akit mondjuk egy időben hatalmas, formatív figurának tartottam, már rég feledésbe merült, nem igyekszem annyira hasonulni hozzá, mint amikor éppen olvastam. Aztán meg vannak olyanok, akikről több inspirációs ciklus után is…
TOVÁBB

Rejtett polc #15 – Brian Evenson: Last Days

Nem a legjobb könyveiről fogok írni, de megvan ennek is az oka. Brian Evenson csaknem a kedvenc novellistámmá lépett elő az elmúlt egynéhány évben, novellásköteteiből (Windeye, A Collapse of Horses, Song for the Unraveling of the World; The Glassy Burning Floor of Hell, illetve amiket még meg sem kezdtem) időnként úgy szemezgetek, mintha jutalom volna,…
TOVÁBB

Rejtett polc #14 – Zin E. Rocklyn: Flowers for the Sea

A horror hagyományos definíciói szerint a rémtörténetek elsődleges célja a félelemkeltés, szorongatás és borzongatás – de mi van akkor, ha mindezt már a valóság eleve szolgáltatja, akár a főhős, akár az író, akár az olvasó számára? Annak a gondolata, hogy a horror vigaszt vagy új erőt nyújtson, nem újkeletű: a Frankenstein (1818) az olvasói empátiát…
TOVÁBB

Rejtett polc #13 – Kazuo Umezz: The Drifting Classroom

Fenntartható egy kozmikus rémtörténet feszültsége és hatása nagyepikai terjedelemben is? Sokkal könnyebb rámutatni, hogy a borzasztó felismerések és idegenség irodalma leginkább elbeszélések és kisregények világában érzi otthon magát, hiszen a nagyregények, filmek, vagy akár sorozatok gyakran inkább elveszettnek tűnnek ezen a téren. Stephen King egyszer vészesen közel került egy sikeres kísérlethez az Az című regényében,…
TOVÁBB

Rejtett polc #12 – Michael Cisco: Antisocieties

Nem könnyű egyszerű olvasóként eldönteni, hol érdemes Michael Cisco életművébe belekezdeni, hiszen látszólag nagyon sokoldalú és különös szerzőről van szó, aki vad és avantgárd eredetiséggel közlekedik az akadémiai publikációk és csak szűk körökben ismert zsánerkiadók között (máris kapunk minden könyvére nem hazai pénztárcához szabott, kényelmetlen felárat), miközben olyan szerzők műveit fordítja angolra, mint Marcel Béalu…
TOVÁBB
Scroll to top
The Black Aether