Robert Altbauer

Feltöltve: 2015/11/22
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Mindig is szerettem térképeket és földgömböket böngészni, mindig magával ragadott az aprólékosság, a kivitelezés. És közhelyesen, valóban elképzeltem milyen lehet ott az élet, milyen kaland várhat ott az emberre. (Én még abból a korból jövök, amikor a Google Mapsnek nyoma sem volt, de még a Googlenek sem.) Ennél már csak az volt nagyobb inspiráció, mikor letűnt korok, fennmaradt kartográfiáit böngészhettem át.

Ezért is rabolt el, Robert Altbauer honlapja, mert digitális eljárással készít fantasy térképeket. Egyedi megrendelésre is és számos szerepjátékhoz is alkotott térképet. De amire facebook oldalán bukkantam, egy másodperc alatt meggyőzött, hogy Altbauer a mi emberünk. Középkori technikát és stílust utánozva készít ikonokat, amiken egy-egy Lovecrafti istenség látható. Általában a pórnép, lovagok próbálják legyűrni az ellent, de mint tudjuk erre sok esély nincs, és ezt jól mutatja az illusztráció is, amin a Star-spawn előtt, leharapott lábak láthatók. A project elvileg folyamatos, így még több ikont láthatunk majd. Ha Altbauer válaszol, akkor egy rövid interjú is fog készülni.

Galériáját az oldalon itt tudod megnézni.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...