The Black Aether

| Hallgatóknak |

| Íróknak |

| Olvasóknak |

Restart

Idővel az embernek rá kell eszmélnie, hogy bizonyos kor felett tarthatatlanná válnak egyes napi rutinok, és le kell mondani a 12-14 órás folyamatos munkáról, illetve a napi négy órányi alvásról – néha azt is részletekben. Mindenki életében máskor jön el ez a pont, és jelenleg még tartom magam, ám érzem, hogy egyre többször feszegetem a saját határaimat, kénytelen vagyok egy kicsit engedni a feszített tempón, ez pedig nyilvánvalóan hatással van a The Black Aether életére is. Azonban, azt le kell szögeznem, hogy ha időnként úgy is tűnik, hogy a TBA Kultista Főpapjai és Fanatikus Kultistái nem fohászkodnak kellő odaadással a Nagy Öregekhez, akkor a látszat bizony csal. A kultusz nem adta fel világuralmi terveit, továbbra is a hazai lovecraftiánus & weird közösségért áldoz minden nap, legfeljebb ez nem annyira feltűnő, kiváltképp, ha a közösségi médiáról, azon belül is a Facebookról van szó.

 

Discord vs. Facebook

Minden folyamatos változásban van, és anélkül, hogy ódondász lelkületemnek teret engednék, a közösségi média felületek változása, és azok hatása a közösségi kommunikációra számomra nem azt az utat jelölik ki, amelyet a TBA követni szeretne. Nyilvánvalóan, jelentéktelenégemmel nem állhatok egy ilyen változás – fejlődés? – útjába és nem is tenném, ezért inkább kitérek előle és más utat keresek.

A The Black Aether jelentősen csökkenti jelenlétét a Facebookon, és a Discord lesz a fő közösségi platform.

A Facebook használata számomra napról napra egyre inkább megterhelő, a folyamatos jelenlétért való technikai és társadalmi küszködés egyre több olyan időt és energiát von el, amelyet a közösség számára hasznosabb feladatokra is lehetne fordítani. Elkeserítő, hogy a platform használata során csupán látszat, hogy azzal a válogatott tartalommal találkozunk, amely számunkra releváns és érdekes, mert valójában az algoritmusok mindig jobban tudják mire vagyunk kíváncsiak, mi az, ami minket érdekelhet. Nyomasztóvá és lehangolóvá vált a használata számomra, már nem tudok hinni a közösségépítő erejében, csupán a közösségtoborzó funkciója maradt meg számomra.

A hazai lovecraftiánus & weird közösség egy olyan közösségnek indult, ahol a tagok a felületesnél jobban ismerik egymást, ahol alapvető a segítő szándék, ahol az összetartó kapocs a lovecraftiánus irodalom és életérzés, ahol fontos szerepe van az emberi kapcsolatoknak. Ez mégis halványulni látszik, egyre nagyobb a passzivitás, lassan végleg elhal a kétoldalú kommunikáció, és meggyőződésem, hogy a Facebook csak ront a helyzeten. Az elmúlt években rengeteg közösségi munkát végeztünk, adtam, adtuk, ami erőnkből tellett, de ez csak úgy, és csak addig tud működni továbbra is, amíg nem jelent kényszert, amíg egy olyan térben lehet végezni ezt a munkát, amely inspiráló, nem pedig deprimáló.

Ezért (is) döntöttem a Discord használata mellett, mely több szempontból is mélyen szunnyadó emlékeket és energiákat hozott a felszínre. Azokból a forrásokból építkezek tovább, amelyek egykor felébresztették bennem a közösségépítés iránti vágyat, amelyek párbeszédet indukáltak és elindították a hazai lovecraftiánus közösséget az útján.

Ez egy restart.

A The Black Aether nem a tartalomgyártásról szól, nem ez a célja és nem ez a feladata, mégis érzem, hogy ez került előtérbe, és nyilvánvalóan erről nem tehet más, mint én. Későn eszméltem, de úgy gondolom még időben, még az előtt, mielőtt a leginspiratívabb hazai közösség egy arctalan tömeggé válna. A fókusz szűkülni fog, az esszenciális tartalom a közösségre, a közösségépítésre koncentrálódik – soha nem elhagyva a kizárólagos lovecraftiánus & weird forrást –, ennek pedig ideális eszköze a podcast is.

 

Podcast

Irodalmi térben elvárható, hogy egy online magazin különböző cikkekkel, cikksorozatokkal, recenziókkal, kisebb-nagyobb esszékkel kommunikáljon a közösség fel – ez a funkció része a TBA működésének, még ha jelenleg akadozik is, és ez részben visszavezethető a bejegyzés elején említett sirámaimra. Alapvető, de részben örökölt mizantróp jegyeim ellenére közösségi emberként létezem, és ahogy mindenki, én is vágyom a párbeszédre, arra, hogy megismerjem mások véleményét a számomra kedves témakörökben, és ezáltal tanuljak, fejlődjek. Annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, nem mindenki számára nyújt maradandó élményt, illetve nem helyettesítheti az írott szót,

a podcast adások előretörése szándékos és tervezett.

Éppen azon funkciójának köszönhetően, hogy lehetőséget ad szélesebb perspektívából bemutatni, egyszerre több aspektusból is tárgyalni egy témát, továbbá – és ez nagyon fontos –, jelentős közösségépítő potenciállal bír. Rengeteg olyan lovecrafti & weird & folk horror témáról nem esett még szó az elmúlt években, amelyek segítenek megismerni a zsánert és szereplőit a múltból és jelenünkből egyaránt. Rendkívül fontos a párbeszéd, ami szinte teljesen kiveszett az utóbbi években a színtérről is, de a podcast a saját szűkebb keretein belül lehetőséget ad a diskurzusra. Lévén a podcast résztvevői ugyanazon érdeklődésű emberek, ebből kifolyólag gyakran azonos álláspontot lehet megismerni – bár ez koránt sincs mindig így –, azonban rendszerint felbukkannak olyan információk, érdekességek és adalékok, melyek bővítik a tárgyalt téma határait. Nem nehéz a matek: minél több kompetens ember beszélget egyidőben egy adott témáról, annál több új információ generálódik.

Nagyon fontos, hogy megismerjük egymás, a közösség minél több tagját, hiszen így maradhatunk valódi közösség, éppen ezért és ennek érdekében célom minél több vendéget meghívni a podcast adásokba – majd némi furmánnyal, és egyre több sikerrel rávenni őket, hogy maradjanak állandó tagjai. Roppant mód inspiráló olyan témáról beszélgetni – adott esetben kulturáltan vitatkozni –, mely a szívedhez közel áll és úgy érzed értesz is valamicskét hozzá, mégis, a közösségi felületeken alig beszélgetünk, minimális a kommunikáció. A podcast beszélgetések kiszakítanak a közösségi média komfortjából, lendületet és erőt adnak, márpedig mindenkinek szüksége van egy olyan forrásra, amelyből erőt tud meríteni, hogy ne adja fel idejekorán azt, amit vállalt.

Az pedig, hogy az általam mindig is nagyra becsült irodalmi portál, a Próza Nostra is elindította saját, Mobcast című podcast adását, megerősít abban, hogy jól döntöttem.

A Nagy Öregek ébredeznek, a The Black Aether pedig tovább folytatja szentségtelen rituáléit. Nem szűnnek meg a beleolvasók, cikkek, recenziók, rovatok a honlapon, meg sem fordult a fejemben ilyen elvetemült gondolat, de az Aether podcast adásaira sűrűbben számíthatsz – érdemes és szükségszerű lesz megbarátkozni a formátummal. A TBA mindig is nyílt projekt volt, és az is marad, a dimenziókapu előtted is nyitva áll, üzenj, ha van egy jó témaötleted, és részt vennél egy podcast beszélgetésben. Nem szűnik meg a Facebook oldal, továbbra is minden fontos információ, bejelentés és cikk elérhető lesz onnét is – a TBA Könyvek esetében az elsődleges közösségi felület marad –, de redukálódni fog a mindennapi jelenlét. Ha friss hírekre vágysz, korábban szeretnél értesülni a közösséget is érintő projektektől, részt vennél a napi beszélgetésekben, strukturált, jól követhető tartalomra vágysz, vagy érdekel, hogy mikor tarjuk az első TBA Pikniket, akkor csatlakozz a Discord szerverünkhöz, itt minden információt megtalálsz hozzá.

Borítókép: David Teniers the Younger – Preparation for the Witches’ Sabbath

 

Tomasics József

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."

Független & nonprofit, de ehhez szükség van a támogatásodra!

Támogasd te is a The Black Aethert!

A The Black Aether az egyetlen, weird és klasszikus rémirodalommal, folk-horrorral foglalkozó online magazin Magyarországon 2015 óta. A projekt elindulásával talált magára a hazai lovecraftiánus közösség, és azóta is fontos szerepet tölt be a közösség életében. Csatlakozz te is  támogatóink  közé, hogy továbbra is zavartalanul folytatódhasson a munka, hogy a The Black Aether fennmaradhasson és tovább fejlődhessen.