Aether #11 – The Wicker Man (2006) & The Wicker Tree

Feltöltve: 2022/02/26
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az Aether tizenegyedik adásában… egy kicsit elszakadt a cérna. Ismét visszafordultunk a folk horror filmek világába, és két olyan filmről beszélgettünk – Fanni, Dani, Zoli és a Nagymester –, amelyek mély nyomot hagytak bennünk. A 2006-os The Wicker Man remake, és a 2011-es The Wicker Tree, az eredeti TWM folytatása volt terítéken. Az egészen biztos, hogy ez lett az eddigi legtrollabb adásunk, a beszélgetés második felében tényleg elszakadt a cérna, és annyira röhögtünk, hogy szünetet kellett tartanunk; pedig el is felejtettük megemlíteni a The Wicker Man varjúhangú ikerpárját, akik Zoli szerint úgy néznek ki, mintha „Macaulay Culkin 20-30 év múlva eljátszaná az Apád-anyád idejöjjön főszerepét.” Előre is elnézést kérünk.

 

//Shownote

Aether podcast az első The Wicker Manről: bit.ly/3uzTFzi
Itt is beszélgettünk róla: bit.ly/3FJbeBD
Március 4-től érhető el az ingyenes PC Guru: bit.ly/3HADmqW
Not the Bees (Nicolas Cage): bit.ly/3hxKiuo
Not The Bees (Szeged): bit.ly/35jd5An
The Wicker Tree screenshot #1 (Midsomar): bit.ly/3pweScd
The Wicker Tree screenshot #2 (Midsomar): bit.ly/3hvwaSb
Moviefone Unscripted (Nicolas Cage és a rendező, Neil LaBute egymásnak tesznek fel a nézők által beküldött… amolyan „alákérdezős” kérdéseket): bit.ly/3sD3WeO
The Wicker Man legjobb jelenetek: bit.ly/3Hw8jw9
The Wicker Tree legjobb jelenetek: nincs ilyen

//Fanni ezt olvassa

Amie Kaufman & Jay Kristoff : Illuminae – bit.ly/3Mho0uH
A. S. Byatt: Possession – bit.ly/3ICTwRT

//Dani ezt olvassa

William Gibson: Neuromancer – bit.ly/35mTD5u
Garth Ennis: A Walk Through Hell – bit.ly/3C9ilSV

//Zoli ezt olvassa:

Hunter S. Thompson: Fear and Loathing at Rolling Stone: The Essential Hunter S. Thompson – bit.ly/3C8zU5t

//a Nagymester ezt olvassa

Összevissza

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....