Rejtett polc #19 – Jeremy C. Shipp: The Atrocities

Feltöltve: 2021/12/22
Kategóriák: Friss | Rejtett polc
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Jeremy C. Shipp (sok más mai élvonalas vagy underground szerzőhöz hasonlóan) a Twitteren jött szembe velem, és ottani sajátos marketing-tevékenysége révén végül is a radaromra került az életműve – de talán még sajátosabb, ahogy kimagaslóan jó értékelésű, bár nem túl vonzó borítójú könyvek után (Cursed, Vacation, Sheep and Wolves) végre egy bámulatosan csinos kis könyvet mutatott meg a Tor.com sorozatában, ez pedig a The Atrocities (2020).

Jeremy C. Shipp (fotó a szerző honlapjáról)

Egy gótikus hangulatú épületet látunk, amely előtt szabályos sövénylabirintus hever, útmutató, hogyan jussunk el oda – a történet maga is így kezdődik, amikor egy Ms. Valdez nevű magántanár érkezik a Stockton-házhoz. Instrukciókat kap, hogyan jusson ki a labirintusból, útja során pedig egy elhagyott pénztárcát talál, és több bizarr, nyugtalanító szobor figyeli útját – ezeknek a kollektív neve az „atrocitások”.

Ilyen felütéssel és borítóval azonnal húzott is magával a szöveg a belsőbb rejtélyei felé, ámde hamarosan a kisregény ideiglenesen visszaszelídül egyfajta Henry James-típusú kísértetsztoriba: Ms. Valdez-nek látszólag egy olyan lányt kell tanítania, aki már meghalt (vajon kísértés történik itt, vagy csak az anya lélektani problémái okozzák a furcsa eseményeket, vagy valami egészen más van a dologban?), és majdnem minden klasszikus klisét sikerül is ellőni, kezdve a dolgok nagyon aprólékos leírásától a furcsán viselkedő szülőkön át a szokatlanul titkolózó személyzetig.

Sajnálatos módon ezek a megoldások nem csak esetenként szivárognak be, csaknem központozzák az egész kisregény lefolyását. Narrátorunk nem egyszer a csendes terekbe kiált egy „hahó”-t, amelyre kuncogás a válasz, hogy csak a legbanálisabb visszatérő elemet említsem – ilyeneknél mindegy is lesz, hogy vajon ismert úton folytatja-e a kisregény, vagy kiforgatja az elhasznált toposzokat, egyszerűen időhúzásnak érződnek ezek az elemek, és egy kisregénynél nem hinném, hogy ez a legjobb megközelítés. A non sequitur rémálomjelenetek sokasága előtt ugyanúgy értetlenül állok, noha vannak köztük hatásosak.

A The Atrocities mindezek miatt nem érződik egy olyan haladó szellemiségű munkának, amelyet mondjuk a borító sejtet, legfeljebb stílusgyakorlatnak, amely meglévő panelek mellett igyekszik itt-ott új utakat járni. Egyes aspektusai kellően érdekesek (Ms Valdez múltja, a szülök pszichés állapota, a tesztek, az atrocitások, az állatok felbukkanása), magvai lehetnének valami sokkal különlegesebbnek, a gond csak az, hogy ezek tényleg csak felvillantott lehetőségek, nem pedig kidolgozott, levezetett, átgondolt történeti kirakósdarabok.

The Atrocities (Tor.com, 2020)

Ennek ellenére ez a kisregény képes arra, hogy egy tömör és nagyrészt koherens gótikus regényt lezavarjon egy olyan rövid terjedelemben, amelyet a témával még csak ismerkedők könnyen olvashatnak – lehet ez kapudrog a nagyokhoz, de akár egy laza kikapcsolódás is (az e-könyv változat barátian olcsó). Egyébiránt a dramaturgiai crescendo és forgatókönyves fordulatosság ad az egésznek egyfajta mozis minőséget – el tudnám képzelni egy A24-filmként vagy képregényként, ahol az itt kevésbé működő stíluselemek (mondjuk ki: a próza) helyett a képi megoldások felsegíthetnék a művet.

Vizuális típusú olvasók fel is ismerhetik, hogy a szerző maga is vizuális típus, itt az egyes jelenetek egy-egy képi megoldása erős, csak annyi választja el a könyvet a nagyságtól, hogy ezek az elemek sosem mutatnak túl a részek összegénél. Az ígéretesség határozottan megtalálható itt, így a szerző életművének feltárását továbbra is egy jó lehetőségnek tartom (a saját honlapján ingyenes novellákat is közzétesz). Ezt a kis könyvet pedig leginkább a gótikus irodalom kezdő olvasóinak ajánlom, esetleg olyan íróknak, szerkesztőknek, akik egy jó esettanulmányt szeretnének arra, mikor működnek a jól ismert elemek, mikor nem – ez a könyv mindkét lehetőség példáit egyszerre mutatja meg.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...