Aether #06 – H. P. Lovecraft politikai nézetei

Feltöltve: 2021/12/11
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Az Aether hatodik adásában Molnár András, Pető Zoltán és Somogyi Gábor volt a vendégünk, és egy olyan témáról beszélgettünk, amelyről nemigazán esett még szó a hazai lovecraftiánus színtéren; és egyébként máshol sem. Ez az adás nem egy állásfoglalás Lovecraft mellet, vagy ellen, hanem egy informatív beszélgetés Lovecraft politikai és társadalmi nézeteiről, azok forrásáról, befolyásoló tényezőiről és változásáról, illetve szerepéről művészetében.

Nem tárgyaljuk külön a rasszizmus kérdését, de érintőlegesen természetesen szóba kerül, erről egy külön adásban fogunk beszélgetni, addig is a Magyar H. P. Lovecraft Társaság oldalán található F.A.Q.-ban található egy összefoglaló írás erről (aki esetleg arra számítana, hogy négy 30-as 40-es fehér férfi megvédi Lovecraft rasszizmusát, az csalódni fog).

// Shownote

MHPLT Lovecraft F.A.Q.: bit.ly/3skFi2G
Richard Lupoff – Lovecraft’s Book: bit.ly/3H0A00t
Matt Ruff – Lovecraft földjén: bit.ly/3q88OpI

//András & Zoli kedvencei:

Clark Ashton Smith – The Abominations of Yondo: bit.ly/3q8LlEX
Howard Phillips Lovecraft összes művei: bit.ly/33BvcA5

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...